Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)
1857-01-09 / 6. szám
25 csak egyszer ,az angol királyné ottléte ünnepélyére nyittatott meg közmulatságra. A bemenetnél fel van írva a lépcsőzet aljára Coté droit — a 48-ki forradalomban a nép a droit szóból a roi-t kivágta, most is látszik az új vakolás és betűk helyreigazítása. A viziünnepélyekre nagyszerűen rendezett óriási parkon végig menve — a park végénél van a híres Trianon. Déli részében első Napóleon elfogadó , társalgó, alvó és dolgoterme — azon karban áll, mint hagyta, — északi részében pedig a szerencsétlen Mária Antoinette hálószobája. Itt van a történeti emlékű ablak, mely XIV-dik Lajos és Louvois közt viszálkodást idézett elő. A nagy Trianontól nem messze van a kis Trianon, mely későbben építtetett Mária Antoinette mulatozására, és a melyben az említett királyné színi előadásokat — többek között Figaro lakodalmát sat. rendezett, — mely előadásokban a szerelmes szerepet mindig Arundel gróf játszotta. Mind a két Trianon mintegy elrejtve van a parkká alakított sűrű erdőség közepében. Szóljunk végre a francia színházakról és színészetről. — Első színháza Párisnak a T e a tr e F r a nç a is. Itt van öszpontosítva legtöbb művészi egyéniség, ez képviseli a francia színművészetet. De mielőtt a jelen színészetről szólanék,tán nem lesz érdektelen egy futólagos pillanatot vetni a francia színészet keletkezésére. Mint néhány történetíró jegyzetei mutatják, már 1398 előtt nyilvános előadások voltak Franciaországban, melyek (Representation religieuse) vallásos előadásoknak neveztettek. Ezen előadásokban nagy szerepet játszott a pokol torkolatra, azért is neveztetett La gueule d’enferu-nek. Egy nagyszerű gépezettel ellátott óriás sárkányfő alkalmaztatott a helyiség közepére, égő nyelvvel, villámló szemekkel — és ez, valahányszor a szentek futásnak eredtek, megnyílt, és a hátul maradt bűnös ördögöket irtózatos ordítás közt nyelte el. Játszó személy körülbelül 350 volt. Ezen előadások divatoztak 1398-ig, és mindig a szabadban, köztereken vagy kertekben. 1398-ban a polgárságból álló társulat, hogy zárt termekben játszhassék, a st.-mauri várat bérelte előadási helyül, és Confréres de la passion nevezet alatt működött. Innen számítják a francia színészet keletkezését, mert pár évvel ezután 1400-ban királyi engedélyt nyert előadásai folytatására. 1547. november 17-éig az előadások kiválóan vallásos színezetűek voltak, — ekkor megszűnt csupán az lenni, mert a társulat elhatározta engedményezett népies műveket játszani, így fokról fokra tisztult, emelkedett a francia színészet, míg II. Henrik uralkodása alatt Jodelle-nek „Cleopatra“ című tragoediája oly hatást szült, hogy rögtön egy más társulat keletkezett, és engedélyt is nyert — a Hotel Cluny-ben előadásait megkezdeni. Végre született Corneille, és vele a valódi tragoedia, született Moliere és vele a való élet vígjátéka, s mind a kettő megteremtette a maga színészeit. 1637-ben adták először „Cid“et nagy tetszéssel. Ez alatt Lyonban is társulat keletkezett, és annak vezetését Moliere vállalta el. 1653-ban Moliernek—z „Les Avardis“ című vígjátéka oly hatást szült Lyonban, hogy XIV. Lajos, ki egész udvarával jelen volt az előadáson, rögtön meghívta Moliert egész társulatával Párisba. Moliere elfogadta a királyi meghívást, és a Hotel Bourgogneban kezdette meg előadásait. (Folytatása következik.) H i rha van Budapest. Minden magyart érdekelni fog azon levél, melyet a pesti nemzeti kasino tagjai, a haza nagy fiához gróf Szécsenyi Istvánhoz intéztek: „Nagyméltóságú Gróf! November 27-én tartott ülésében vette a választmány a sakk-játékot, melyet Excellentiád. Kovács Lajos úr által a nemzeti casinónak ajándékúl küldeni méltóztatott. Ha nagyméltóságod neve mély tisztelet tárgya mindenütt s e hazának egy jó polgára sincs , ki ily hosszú időre terjedő távollétét a legnagyobb veszteségek egyikének nem tartaná , melyek nemzetünket érhették: mennél elevenebbek ezen érzemények a nemzeti casino tagjai között, kik Excellentiádban ezen intézet alapitóját tisztelik s az időt nem felejthetik el soha, hol társulatunk alapitójának vezérlete alatt, a nemzeti haladásnak egyik lényeges tényezője volt. — Nem szükséges tehát s nem tudjuk szavakban kifejezni az érzéseket, melyek kedves ajándékának átvételénél sziveinket tölték. Nem tekintjük azt emléknek — hisz a nemzeti casino tagjaiban úgy is minden , mit magok körül látnak , naponkint megújítja azon férfiú emlékezetét, kinek csaknem mind az , mi az újabb kor teremtményeiből még fennáll, létezését köszöni ; — de tekintjük mint biztos jelét, hogy Excellentiád azon részvétet , melyet társulatunk iránt mindig tanúsított, attól most sem vonta meg s ez az , miáltal ezen ajándék szemeink előtt oly becsülhetlelnné válik. Fogadja Excellentiád a választmány által, mely ha valaha , úgy bizonyosan most a casino minden tagjának véleményét képviseli, a legőszintébb köszönetét s engedje kifejezni azon reményünket, hogy a régen óhajtott pillanathoz közelgünk , hol Excellentiád a hazába visszatér s ismét körünkben láthatjuk azt, kit tagjai közé számíthatni társulatunknak fő büszkesége volt. Fogadja egyszersmin azon őszinte hazafiú tisztelet kijelentését , melylyel maradunk Excellentiádnak alázatos szolgái, a nemzeti casino választmánya , Pesten december , 2-án 1856. (Következnek a választmány tagjainak sajátkezű név aláirásai.)“A nemzeti színháznál beköszöntött a szerződtetések ideje. Reméljük nem feledkeznek meg Szathmári Lacklócinéról, kire drámánk érdekében nagy szükségünk volna. Szinte közhajtás a kitűnő tehetségű Fáncsy Ilka szerződtetése is , kit azonban ez esetben sem kívánunk nagy erőt igénylő szerepekkel túlterheltetni. Méltányos volna az igazgatóságtól kardalnokaink csekély fizetésének fölemelése is. E jóravaló színházi tagok majd minden nap alkalmaztatnak, népszínművekben ép úgy, mint operákban, szóval mindig, midőn csoportozatokra van szükség. E mellett sokan közülök magánszerepeket is játszanak. A lovagias igazgatóság — hisszük — nem fogja feledni, e sokszerű és sikeres szolgálatokat, most, midőn azokat megjutalmazni alkalma és tehetsége van. f A gróf Teleky féle bíráló választmány megalakult. A történeti drámákat b. Eötvös, Csengery és Cucor, a vígjátékokat Gaal József, b. Kemény Zs. és Tóth Lőrinc fogják bírálni. Oly férfiak, kiknek ügyszeretetében és tapintatában megbízhatunk. f Egressy Samu, a lelkes honfi, ki a nagykőrösi iskola könyvtára és zenészeti tőkéje alapítására páratlan áldozatokat tön, közelebb ott egy csinos képterem alapját vető meg, s ő végre igen szép ajándékokat küldött. Most valószínűleg oly példátlan eseményről fogunk szólani, mi mindnyájunknak nemzeti büszkeségét érdekli. Egy tizenkilenc éves magyar ifjú, közelebb a londoni „Chronological Institute“ tagjává választatott. Ez az illető intézet titkára Bell William előterjesztése folytán történt, kihez a nagy képzetségű ifjú Schwarz Gyula „a természettani térmenetekről“ egy kitűnő angol értekezést küldött. (Ugyan ő az „Őslénytanról“ szinte jeles közleményt adott a „Kelet népében“.) Az említett intézet fölhívá a jeles ifjút, hogy székfoglaló beszédét mielőbb küldje be. Úgy hisszük, hogy e nagy hirű intézetnek sohasem volt és jelenleg sincs több tizenkilenc éves tagja, csak egy, s örüljünk rajta, hogy ez az egy — m a g y a r. Tegnap a német színpadon J. Kálmán (egy ifjú mágnás, ki maga iránt mint naturalista zongorász, és magyar beszélyire sok figyelmet gerjesztett) „Hamlet“ szerepében — Branyicskói név alatt lépett föl. A magyar jogtudomány egyik előkelő bajnoka, a híres Szlemenics Pál múlt dec. hó 26-án halt meg Pozsonyban. Azon új táncok, melyeket a táncmesterek közelebb itt ott tanítgatának , (többek közt a szép „Allience“) még az idén aligha lépnek életbe. Maradunk a régi táncoknál. Az urak báljaiban a táncrend szerint négy csárdást, nyolc francia négyest, négy keringőt, két polkát, két polkamazurkát, s egy füzértáncot fognak az idén lejteni. A cotillont új figurák fogják érdekesíteni. A boldog ifjúság most egyében nem igen töprenkedik. Említettük, hogy Kralovánszki, Szénfy Gusztávtól „hat magyar dalt“ fog ismét kiadni. Ezek közül három Petőfi, a más három Lisznyai, Szász K. és Marikovszki költeményeire lesznek szerezve. „ Terem a quadrille, mint a gomba eső után. Közelebb egy „Levassor-quadrille“ról beszélnek, mely anyira vidám és kedélyes hogy egészen megérdemli a Levassor keresztnevet. Maholnap oda jutunk, hogy nem igen szorulunk a külföldi iparcikkekre. Például parcellánt olyan finomat kaphatunk a Fischerféle herendi gyárban, mely a párisi, londoni és new-yorki kiállításban is magasz-