Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-01-02 / 1. szám

Alig találni festőibb vadregényesebb vidéket, mint Brünntől Prágáig. Egymást érő alagutak nyelik el a vonatot, melyek közül sok oly természetes valóságban áll, mintha a gőzgép ez óriás vadkan élő, agyarával most túrna először illat rajta. B. Th­ibauig 10 alagút van, a 8-ik és 9-ik 7—8 százláb hosszú, felette a híres Novi rád romjai, az itt ott, majd minden hegycsú­cson dü­ledező várromok híven mutatják Csehország történeti múltját. Esti 7—8 óra közt érkeztem Prágába. Az öreg Prágát, e tekintélyes kinézésű várost, a Moldva víz vágja ketté, innen az egyik rész­e­, a másik új városnak neveztetik. A lövöldévé alakított szigetnél lévő lánc­ és feljebb a Nepo­muk történetéről híres, és jeles kőfaragványokkal ékített híd köti össze az ó­várost az újjal. Legszebb része prágának a Hradschin — innen van a leg­szebb kilátás a szétágazott városra és itt vannak Prágának majd minden ritkaságai. A királyi lakban az elfogadó , a trón, és spanyol táncterem legfeltűnőbbek — és a déli sarkon a tanácskozó terem, melynek abla­kából 1­1­18-ban három cseh tanácsos levettetett az irtózatos mély­ségbe — a­hol életben maradásukat, mint csodaesetet egyszerű em­lékoszlop jelöli. A királyi lakkal szemben van a főtemplom (Domkirche St. Veit)­­ sok ,szép festvénynyel ritkaságokkal teljes. Itt nyugosznak az, el­halt cseh királyok nejeikkel, — itt van Szent Vencel emléke két el­foglalt ágyúból öntve — itt van Nepomuk János ezü­s koporsója stb. Megnézést érdemlő a colossalis Cerni palota, mely az utóbbi­­ időben katonai laktanyává alakíttatott, mellette a Lorettó templom­­­sok drágaságával, aranyszöveteivel. A museum és képcsarnok szép­­ festvényeivel. Prágában két napot töltöttem, és két nap alatt három színi elő-­­­adást láttam. Először Mosenthal „Sonnwendhoff“-ját, az egész előadásban Szegőffi asszony tűnt fel Crescentia szerepében természetes szép játé­kával. Másod nap délutánján színkörben voltam, hol Ch­auer rendező jutalmául szavallati és énekes egyveleg adatott. 1-ső felvonásul egy igen jó francia vaudevillet — adtak: Le p­re Turlututu—németben vater Heisasasa. A rendező úr Rigaud szerepében nagyon tetszett, és méltán. E szerep a Levassor által­­ művészileg adott „Bonhomme“nak valóságos mássa , és a jutalmazott annak minden aprólékos nuance-iban tökéletesen megfelelt. (Folytatása következik.) N­­irhara 11 g. Budapest.­ ­ Nem mondunk nagy újságot, midőn híreink sorát azzal kezdjük meg, hogy az új év beköszöntött, és beköszön­­töttek vele mindazon boldog új évet kívánók, kik e napon csupa keresztényi szeretetből (?) halálra gratulálják a fővárosi embereket. E nap a kegyes óhajtások, felebaráti szájhősiség, s áldásozások drága napja, mely egyiránt kimeríti a türelmet és erszényeket. Ma mindenütt úton útfélén, kávéházban, vendéglőben,színházban üdvözlő hangokat kel­lett hallanunk , miknek épen olyan drága áruk van, mint az operai hangoknak, s mivel mindenki benne van az áldáskivánatokban, kívánjunk mi is minden jókat, például kí­vánjunk a hazának áldást és boldog életet, a közügyeknek lelkes hazafiakat,a magyar iroda­lomnak növekvő részvétet, a nemz, színháznak, jó drámákat, jó drámáknak nagy közönséget, irók művészeknek békés egyetértést, s a szép magyar hölgyeknek szeretetreméltó hűsérjeket s végre magunknak kívánjuk azt az ö­­röm­et, hogy mind e jó kívánságainkat betel­jesülni lássuk.­­ A közelebbi nemzeti színházi já­tékrend : Ma : Feleki „Orosz házasság“ színmüve, melyet Ötvös Borcsa k. a. választott jutalom­­játékul. Holnap az az 3-án : Kaiser Ernstné asz­­szonynak szabadságideje utáni első föllépte, Vérdi „ Troubadour “ -jában. 4-én : Szekrény rejtelme — Szigligeti színműve. 6-én:a rég nem hallott „ Guzman Johanna.“ 1­-án : Farsangi iskola — Yahot Imre vig­­játéka. 7-én: Kövér Lajos új vigjátéka „Nem meghalt.“ • 1-án: Kaiser Ernstné javára, Meyerbeer „Ördög Róbert“-je, melynek balletrészét bá­jos táncosnőnk Aranyvári Emilia kisasszony kiváló műgonddal tanulta be. 9- én: Világura­k Szigligeti tragoediája. 10- én: Ördög Róbert, másodszor. Előkészületre ki van tűzve Vajda J. „Il­dikó“ szomorújátéka. Hogy e játékrend alá van vetve az idő és színvilági szeszélyek változandóságának, az természetes , azonban úgy értesültünk hogy a nemzeti színház lelkes igazgatósága új évtől kezdve szigorú rendszabályokat léptet életbe a rend szoros fentartása végett, s a vérmes reményüek szerint, ez új év, a drámai ügy újászületésének éve is leend.­­ K­o­m­l­ó­s­s­y Ida jeles színésznőnk még e hóban Székes Fehérvárra megy vendég­szerepelni a Szöllösi — Super társulathoz, mely most ott élénk pártolásban részesül.­­ A Pepita név ismét figurái a­­pesti falragaszokon, kellemes csalódásba hozva a járókelő népet. Oh de ez nem az eredeti Pe­pita, nem az andalúziai bűbájos nő , ki cas­­tagnetteivel meghódította a férfivilágot, ha­nem egy már ismert másolata. Brunnacker Schiiffer asszony játsza ismét az új téren a hí­res „Ál-Pepitát“, mégpedig viharos tet­széssel. E tetszésvihar azonban csak elő­­postája a Pepitával ismét beköszöntendő lel­kesülésnek , mint a villámlás a menydör­­gésnek.­­ „Ő­k mennek, j­ó­l t­e­s­z­i­k“ mond­ja a Próféta a távozó anabaptistáknak, s mond­juk mi most az elvándorló hangversenyzők­­nek, kiket a karnevál rendesen háttérbe szo­rít. Ez őszi hangverseny sassán nem mutatott föl rendkívüli érveket, (kivéve a philh. con­­certekét) hanem reméljük, hogy a tavaszi idő­szak ismét oly zenészi nevezetességeket von fővárosunkba, mint minőket tavaly is vont, egy­ Schumann Vieck Klárát, Königstörvöt és a többit. —­­ A m­a­g­y­a­r hangszerek maholnap külföldön is csaknem oly hírre vergődnek, mint a tokaji bor , ha­bár a bájos Euterpének jelenleg is százszor kevesebb imádója van,mint a szilaj bonvivans Backusnak.­­ A Beregszázi zongorákon kívül közelebb Schmidt Károly helybeli hangszerkészítőtől, nyolc zongorát rendeltek meg Angolhonba , s még többet keletre­, t­ő­l n­e­m­csak a versíróknak, ha­nem a korcsm­ár­osoknak is vannak szerencsét­len gondolataik. Például egy külvárosi ven­déglős , közelebb megnyitandó értemét a „Pa­pucshoz“ akarja jelmezni. Boldogtalan, nem jut eszébe hogy a férfiak nem igen kívánkoznak a papucs alá.­­ K­a­m­é­d­i­á­k ,­tulipánok , s minden­ 3 T JL mm­­D AtfA féle szép rózsák virágoznak jelenleg a Bene kertben , mely virágaiból ép oly kifogyhatlan, mint a Döbler kalapja.­­ A t­h­eát veszély fenyegeti. Mondják, hogy egy sokkal kellemesb ital kezd a kül­földi haute-crí­ménél divatba jöni, mely a mák­­leforrázata s mely hasonlít az ismeretes koke- i maar persa italhoz. Ez italnak kiválólag e 1 e- 1 v e n i t e hatása van, s igy nem lenne rész, ha néha a nemzeti színháznál is alkalmaznák, mikor t. i. sebesebb menetű francia színmű­vekhez készülnek. fA bálterem birtokosok desperálnak a roppant széles Crinoline szoknyák miatt, miután kiszámíták, hogy ha ez a bal­­saisonra átalános divattá válik, a termekbe egy harmadával kevesebb közönség fér be, mint tavaly, midőn még a hölgyek nem kí­vánták a léghajók terjedelmét megközelíteni. De a kelm­eárusok azért vígan kiáltják : „Vive la crinoline!“ ! A l­ö­v­é­s­z­ e­g­y­­­e­t az idén három bált tart, két társastáncvigalmat a lövölde termében, (jan 2. és febr. 23-án,) s egy álarcos mulat­ságot február 8-án a nemzeti színházban. A társasbálokra az illető termet igen pompásan szándékoznak kiállítani, melynek fényét a­­zonban (bár mint igyekezzenek) a fővárosi hölgyek szépsége el fogja homályosítani. Vegyesek. * Hogy mint járt egy bécsi polgár? Biz ez egy kissé régen történt, de azért most is meg lehet hallgatni. Volt Bécsben a múlt század végefelé egy tisztességes esztergályos mester, a­ki arról is nevezetes volt, hogy 3 mázsát nyomott közép­­számításban, és hogy V­­­e r­e c k n­ek hívták. Ez az emberséges ember minden másod­nap estefelé megjelent a lineán kívül fekvő serházak egyikében,­ a hós azt a mulatságot vette magának, hogy kígyót békát rákiabált a magyarokra és az ő barbárországukra. Három magyar ifjú törte ezért a fejét, hogy mint vehetnének boszút ez aljas rágal­makért. Az alkalom megjött. II. J­ó­z­s­e­f császár-máig sem tudhatni mi célból"? kihirdetteté,hogy mindenkinek, ki aline - n kívül megy, visszatértekor ne­ve és állása a sorompó örök által feljegyez­tessék. Azon­­nap estéjén , hogy a rendelet ki-9

Next