Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)
1857-01-09 / 6. szám
u godtan mondja : omnia mecum porto. Aztán nem igen fél sem tüztől, sem víztől. Tűz el nem égeti vagyonát, árvíz el nem viszi kincseit, s még a pusztai csavargók sem igen áhítoznak utána. Ezeket gondolta Csokonai boldog könnyelműséggel, midőn táskáját fölemelte. Hanem hirtelen megállt. — Hanem talán még sem illik igy elhagyni ezt a becsületes családot, s még a kapufától sem búcsúzni el. De hát mit tegyen ? Hisz a mily meleg barátságos szívvel bir ez a jó öreg ur, soha szép módjával tőle meg nem szabadul; pedig neki mennie kell; mennie akár hova mint a pataknak, melynek útját kimérte a természet, s rohannia kell mindég odább, elhagyva a partjain nőtt szép virágokat, s hányódva vetődve sziklák és örvények között. " . . — Isten veled magyar barátság, és égi szerelem boldog fészke, — sokajta Csokonai, a mint a kertbe ért, — mig visszatérnék nyugodt födeled alá, sokat nagyon sokat fogok emlékezni reád. S azzal letörülve szeméről a könyeket néki eredt a mezőknek, s midőn visszatekintve már a falu tornya is elveszett a mesziségben, még egyet sóhajtott, s aztán megkönnyebbült szívvel gondolt arra a a céltalan útra, melynek vége utójára is egy csöndes kis helyen a temetőben lesz ; talán nem is a temetőben, hanem kívül annak árkában avar földön, tüske és bozót között. De fére e szomorú képekkel. Amott egy csárda, benne öreg cimbalmos muzsikál, s víg legények kurjongatnak valami szilaj pusztai dalt. Aztán távol, ott hol a Duna foly egy pár jó barát, a kik együtt viselik boldogtalan költőnkkel a nemzetiség mártír koronáját; s még távolabb egy bűbájos hölgy képe, akit jobb volna tán egészen elfeledni. S amíg Csokonai ily tarkabarka képzelgések kíséretében haladt, az öreg Szegő Pál fölébredt nyugodt csöndes álmából. Amiután először nézett, az pipája volt, mindjárt másodszor pedig az agyafúrt Vitéz jutott eszébe. — Hol van az a garaboncás diák ? kiáltá az öreg úr. — Valószínűleg szobájában van — mondá Erzsike — az elébb oda ment. — Hívasd elő édes lányom, szinte könnyebben érzem magam, amióta itt van. Hanem bezzeg a garaboncás diákot nem találták szobájában, s nem csak öt, még szerény batyuját sem találták ott. — Eltűnt édesapám! — mondá Erzsiké... — Eltűnt ? — kérdé az öreg — nézzétek meg a kertbe. Hanem hiába nézték ki, azt akárhol, se hite, se nyoma nem volt. — Elszökött a csapnivaló — pattant föl az öreg — megunta jó jó dolgot, s azzal félharagos félnevető kedvvel nézett ki az ablakon. — Majd visz a jó édesapám ! — szólt a leányka. — De lányom, üthetjük annak a nyomát... — És én bizonyosan tudom, hogy még látni fogjuk. — Hogyan ? — Mert megígérte! — Megígérte!! kérdé megütközve az öreg. — Meghívtam lakodalomra — és — És? — Boldog vagyok, mert eljő ! — Nem értekel édes lányom! — Természetes, mert atyám nem tudja, hogy vendége ki volt. — De hogy nem tudom, Vitéznek hívják. — S még valamivel többnek ! — Nos , tehát ki lett volna ? — Csokonai Vitéz Mihály — a költő. — Lehetetlen — szólt elálmélkodva az öreg úr, s Erzsikének ugyancsak sok bizonyitgatásra volt szüksége, mig az ő kedves ura atyja a dolgot voltaképen elhitte. — No már ki az ördög hitte volna, — töprenkedett tovább az öreg Szegő Pál, — hajdan csupán a királyok jártak inkognitóban, most meg már a poéták kezdik rá... de hiszen higgje, aki hiheti. (Folytatása következik.) PÁRISI ÉS LONDONI UTAMBÓL Feleki Miklóstól (Folytatás.) Az oszlop három részre van osztva. Fent a 27-én, középen a 28- kán és alant a 29-én elesett francia polgárok nevei. Tetejében egy szárnyas angyal koszorút tart, az oszlop belsejében kényelmes vas lépcsőzet vezet a tetőre, honnan szinte igen szép kilátás van Párisra. A közlekedés Párisban, és környékére omnibusok által igen célszerűen van rendezve. Omnibuson egész Párist végig lehet kocsizni 30 centimért. A felügyelő , ha nem az ő omnibusa rendes útjában esik a hely, hová az utas menni akar, correspondance-t ad, és ezzel felül az utas más omnibusra, s így tovább , mindaddig még kitűzött helyére érkezik. Hallatlan olcsóság 30 centimért (körülbelől 71, kr.) egész Párist keresztül utazni. A környékre is mindenüvé omnibusok járnak, a hely távolsága szerint 30—50 centimért s tovább 1 frankért személyenként. Tegyünk egy kis sétát St Cloud, Versailles, és a Boulognei erdőben. St Cloudban minden vasárnap nemzeti ünnepély van , legalább a franciák igy nevezik:—nagy vízjátékok, melyek minden másod vasárnap a kormánynak 30 ezer frankjába kerülnek. A nagy fasorozatban, mely a császári nyári lak felé visz, mint fergeteg hullámzik a nép — ezer meg ezer lármás játékok — dob, trombita, sipitás majdnem süketté teszik az embert. Itt egy fehérhajú leányt mutogatnak , amott majomkomédia — itt egy jövendőmondó ütött tanyát, tömegestől tódul hozzá a nép, — minden férjhez vágyó leány és agglegény elégülten távozik tőle — férj feleség együtt ritkán látogatják meg, — mondják hogy e kópé nagy részét ismeri a népnek, s mindenkinek tud valami találót mondani. Amott egy férfi ordítja : polgár! az istenért még ma nem ettem, míg mellette a másik legizletesebb tésztákat süt. Van itt minden, vásár, vizár, öröm, káröröm találkozás, taszigálás, — sírás, rivás, bolt, lutrizás, s hogy a kép tökéletesebb legyen vándorszínészet és kritikus is, — kritikus mondom, ki a productio után mindjárt a rögtönzött színházlépcsőin, fenhangon ordítja gyalázó, és mindig csak gyalázó véleményét. Ez új neme itt a kenyérkeresetnek. Ha dicsérné az ördög se figyelne rá, de mivel kitelhetőleg gyalázza , a kiváncsi francia így szól: de már ez mégis sok, már csak megnézem érdemesek-e ily gyalázatra ? A fasorozatból kiérve a nagy erdőbe jut az ember, hol a császári lak áll, pompás négyszög épület nagy terasse-al. Fent az erdő tetejében van az úgynevezett Diogenes lámpája. — Festői kilátás Párisra, egész St Cloudra és Boulognei erdőre. A Boulognei erdőre utóbbi időben igen nagy gond fordittatott. Kocsi, gyalogutak mind újonnan kijavitvák, s gondos felvigyázat alatt vannak. Közepében van a tündér tó fehér hattyúival, és mellette a természet által esik térre gondosan összerakott kőbarlang. Ez a főrendnek sétakocsizásának kedvenc, és a titkos párbajoknak rejtekhelye. Versailles Páristól a vasúton mintegy 3 órányira esik. Legszebb királyi lak azok közt miket láttam. XIV. XV. XVI- dik Lajosok által lakott szobák, dúsan aranyozott rokokó bútorzataikkal , most is érintetlenül azon módon állanak. Képcsarnoka igen gazdag, — nagy Napoleon minden csatái— A francia algíri csaták közt különösen feltűnő mind szerkezet mind kivitel tekintetében: Prise de la Smalah D’Abd-el-Kader a Taquin 16 mai 1843. Horace Vernettel, d e kép, tán azért mert nagyon is hű nem nagy becsületére válik a francia lovagiasságnak. E mellett sok érdekes új kép van a közelebbi keleti háborúból is. A királyi lakban benn pompás színház van , e színházban Lajos Fülöp alatt minden héten előadásokat tartottak. 1848-tól fogva 24