Hölgyfutár, 1857. július-december (8. évfolyam, 147-300. szám)
1857-10-14 / 234. szám
PÁRISI LEVELEK. (A pénzkérdés. A boulognei erdő. Manin. A festett szentkép. Puskaporos versek. Az opera és la Ferraris.) Csalódik, ki azt hiszi,hogy ifj. Dumas Sándornak 1857. évi január hó 31-én a Gymnase- Dramatique szinházban legelőször adatott „Pénzkérdés“ című öt fölvonásos darabjáról szándékom írni. Charzay, Giraud (kit Lesueur oly remekül ábrázolt, miszerint egész Páris M... arra rögtön ráismert) , Roncourt, Durieu és családja , Cayolle és Savelli grófné mind csak történeti személyek már. A „Pénzkérdés“, melyről szólok , most foly le. Ez azután a valóságos , nem amolyan színpadi pénzkérdés, mert Carpentier , Grellet, Parot Guerin uraktól már sept. 22-ike óta egyre kérdik a bírák : „Hol a pénz?“ Bizony furcsa kérdés! Kérdjék meg a párisi plutridtól, a „pokol“ utcában lévő börzétől. Kérdjék meg Dubát Felicité k. a.-tól, azután Rolet Georgettetől. Mily szép új komédiát lehetne mindezekből összeállítani e cím alatt: „A valóságos pénzkérdés.“ A nevezett személyeken kívül Báró Rothschild , de Dalion marquis , Hottinguer és Delebeque uraknak , bíráknak, rendőr-fogdmegekneknek, egy turma tanúnak, a börzének is jutna szerepe. Az első felvonás Párában, a 2-ik az északi vaspálya pénztáránál , a 3-ik a pokolban vagyis a tőzsdén, a 4-ik New Yorkban és Livverpoolban, az 5-ik a Conciergerieben, a 6-ik a la Anicet és Bourgeois valamelyik bagnoban *), a 7-ik? No enyire még nem ment a civilisatio , a 7-ik : előjáték helyett akárhol... folyhatna le. Csak azt röstellem, hogy ezek a franciák szokásos fanfaromade-dal az egész világ fülébe kiáltják, hogy ezen Carpentier féle „Pénzkérdés“ - ben 8 millió forog kérdésben. Potomság ! Itt mind csak bankó pénzről beszélnek, Pesten legfölebb 3/2 milliót tenne az egész Miután rövid idő óta — szinte — divattá válni látszik, hogy a pénztárnokok csak a „kapufélfától“ vegyenek búcsút, váljon érdemes, hogy az érdekelt pénzmatadorok „tant de bruit“ anyi zajt ütnek pimasz millió forintért? Beh jó lenne, ha csak tized részét mondhatná magáénak minden hírlap szerkesztő. Látnánk aztán „Pénzkérdést, kivált ha sok fizetlen kontója lenne mindegyiknek. A boulognei erdő, minden fája ijedtében szinte megbolondult, anyira földicsérte volt Barthélémy per öt hasáb a hivatalos „Moniteur“ban. Hja! miket nem beszél összevissza az öreg úr „Les bois de Boulogne“ című tömjéndejében (értsd: dicsérő költeményt, szintén új szó)! Tornyát mond Feruk Khánról és Baranyát ezer és egy éjből. Megvallom, a boulognei erdő valamicskével szebb a pesti „Stadtwaldli“nál; de tisztelet, becsület, a por itt is, ott is bőven ingerli a tüdőt. Barthélémy úr ezen költeményével... csizmadiát fogott, milyen más hangzatú spanyol merészségű gondolata Petőfinek, midőn az isten kalapjáról, és ennek bokrétájáról szól! Barthélémy „Les bois de Boulogne“ költeménye sejdítteti az olvasóval, hogy az öreg költő vagy elköltötte költészetét, vagy pedig a költői tehetség kiköltözött a költő tollából. Sept. 33-kán temették el Ma n in t, az ÁRCA. ismert forradalmárt. Hajdan a dogok palotájában élt, itt az olasz nyelvből adott leckéket s Danteból tartott fölolvasásokat; 24-kén vitték a montmartrei temetőbe. Körülbelől 1800-an kisérték utósa nyughelyére. Beszédet nem tartottak. A rendőrség ámbár nem oly föltünőleg , mégis épen úgy vigyázott, mint Béranger temetésekor. — Rachel k. a. szintén halálán van. Egy s más falu lakóiról sok furcsát beszélnek. Hanem jut a franciáknak is kis osztályrészök. Múlt napokban egy falusi közönség két emberét küldte Parisba, rendelnék meg a falu védnöke képét valamelyik festőnél. El is jártak becsületesen benne, mégis alkudták az árát. Midőn menni akarnának a festő kérdi tölök: „Uraim, hogy fessem , élve, vagy halva?“ Már erre nézve ők nem kaptak utasítást haz onnan. Egy ideig tanakodtak. Ekkor mondja az okosabbik : Tyiptor (pictor) uram! fesse csak élve, mert ha otthon élve nem szeretik, agyonüthetjük majd.“ — E legalább szép logica... *) Belmontet a császári költők egyike a chalonsi tábor dicsőítésére rengeteg trombitás , harcias ódát küldött a „Moniteur“hez, de ez nem adhatta, mert nagyon puskaporos az egész. A hivatalos lap ezen elővigyázatát méltányolja a ki tudja, hogy a „Moniteur“ nemrégiben meg — azaz leégett. Az operában e napokban a „Cheval de bronze“ című dalművet — még pedig baletizálva — adták. Bécsben se tetszett, pedig ott „Das Pferd von Erz“nek keresztelték. Az opera színház igazgatósága mindent megtett, hogy az érc vagy réz ló kis ezüstpénzt hajtson. Hasztalan igyekezet! Az első fölvonást a működő személyzet rontotta el, a második fölvonás sem járt jobban, ezt csak Obin úr éneke mentette meg a végsőtől. A harmadik fölvonás pedig a legszerencsétlenebben bukott volna fel, ha Ferraris lábai lábra nem állítják. Ah! La Ferraris ! Ez azután declamál, énekel elragad, elbolondit, elbódít a... lábával. A közönség zenét, zenekart, lovat, színfalat, mindent, de mindent feledett. Furcsa mégis! A hallétben rendesen több férfit, a lovardákban megint rendesen több nőt lehet látni. Fejtse meg ennek okait a legközelebb egybegyülekezendő természetvizsgáló egyletek valamelyike. Vándor, aztán a szó elhallgatott, hogy a tények beszéljenek. Rögtön összegyűlt egy csinos öszszeg , melyhez irodalmi, és művészi jótékonyságairól ismeretes Kurcz Ferenc urcpsfttal járult , s mi levénk megbízva, hogy az adományt átadjuk a nyugdíjintézet 1. jegyzőjének, azon óhajtással, hogy e kézbesített összeg kizárólag Lendvai segélyzésére fordítassék. * Emlékeztünk már más rovatunkban a közelebbi kis színházi tűzről, és mondtuk már, hogy ez alkalommal a közönség legnagyobb része nyugodtan viselte magát. Hanem bizony voltak néhányan, akiknek inába szállt a bátorság, s ezek rohantak ki zártszékeken, zenekaron, és mindenen keresztül. Így jön, hogy egy termetes férfiú nagy zavarában agyonhágta Ridley Kohne jeles hegedűjét. S ezen áthágás ellen még csak port se lehet indítani! * A koronakávéházat újra felkárpitozták, kidiszítették, ellátták új játéktermekkel , fölszerelték párisi servicékkel, sat. A koronakávéház tehát csak ismét koronája marad kávéházainknak, melynek párja kétségkívül a birodalomban sem található. *Ami a gesztenye után most legtöbb a fővárosban,az külföldi kereskedő. Ezeket Buda, és környéke jó szüretének híre hozta ide, hogy bevásárlandó borainkkal azután ők is szüreteljenek. * Egy tudósunk külföldről nevezetes megbízást kapott. Él ugyanis Leydenben egy bölcs koponyász, akinek már minden nemzetbéli koponyája van, csak cigánykoponyája nincs. Ezért fordult a derék férfiú a mi tudósunkhoz, hogy adandó alkalommal küldjön neki egy igénytelen cigányfejet. *Nem is jelentettük, pedig már ez megilleti a nagy embereket, hogy Murphy úr elhagyta a fővárost. S képzelhetik a nyájas olvasóink, hogy most hol van, és mit csinál. Hát bizony Murphy úr most Prágában van, s azt csinálja, hogy ott egy színházban fölolvasásokat tart életéből, s felvonás közben a balletszemélyzettel táncol. A kedves! * Most vesszük a helybeli dalárda közgyűlésének eredményét. A közgyűlésben a többi közt elhatároztatott, hogy a legközelebbi téli félév alatt az egylet által kibérlett redoutépület termeiben havonként egy énekestélyi mulatság, és farsang alkalmával egyleti bál is rendeztessék. A társulat titoknokául dr. Eisert Otto ; pénztárnokul Krenner Károly ; irattárnokul Heyek Adolf választatott. Választmányi tagokul huszonnyolcan lőnek elválasztva. *) Oda persze csak a rémdrámárok (új szó !) tennék, mert valóságban Parota lókupec ma már szabad ember; Grellet nyolc évi „correctió“t; Carpentier és Guerin öt évi fogságot... fogtak. Éljen a gyors gazdago, dás ! Vándor. 1023 Budapesti hirharang. * Az „Erzsébet album“ már most műárusi utón is megszerezhető, és pedig Rózsavölgyinél. Jeles tartalmát Ábrányi, Brand, a Dopplerék, Huber, Székely Imre, Them, szóval a legjobb hangköltők művei képezik. Ezenkívül ajánlja a zenealbumot azon körülmény is, hogy az egész jövedelme a bölcsőde részére fordíttatik. * A jótékonyság ott is talál magának alkalmat, ahol az ember legkevésbé gondolná. A napokban egy kis kirándulást tettünk a császárfürdőbe, s útközben a gőzös fedélzetén szóba jött nemz színházi nyugdíjintézetünk állása, s nevezetesen az, hogy az eddigi adományok kamatjából nyugdíjazottaink még anyira nem segélyezhetők, hogy betegebb helyzetben kellő ápolásuk eléggé biztosítva volna. Szóba jött nevezetesen Id. Lendvai, ki Grefenbergben a költséges vizgyógymódot használja. Lendvai nevére *) Szépen járnék, ha valamely kalendáriom e miatt plágiummal vádolna ; pedig kezem írását adom, hogy nem naptárban olvastam. Vándor. Vidék. Miskolc, október elején. — Monte Christo és a miskolciak elvrokonságban. — A színészet ügye és Latabár. — Színház, melyből a hiúság par force száműzetett. — A színpad ártatlan „kisértet“-ei. — A kedves Mátrai testvérpár. — Jánossiné, és a többiek. — Kevés olla potinda modorosságról, egyenítésről, játékrendről. — Kegyes óhajtások a vendégszereplésekre nézve. — Társaséletünk rózsaszín jövője. — Kaszinónk fekete jövője. — Egy házasság a a „nagyvilágban“. Monte Christo mondá: „Az élet titka várni és remélni.“ Mi is megtanultuk az élete titkát, (a miskolci társaséletben,) vártunk és reméltünk, és hála istennek nem csalatkozunk. Állandó színházunk megnyílt, s vele szebb napjaink jöttek. *