Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)

1859-03-24 / 35. szám

Budapest 10-dik évi folyam. 35. Csütörtök, március 24-én 1859. • • HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétköldéssel, évenként két nagy műlap, és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, előfizetési , és hirdetési dij ide utasítandó. Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt: Egész évre . . . . 17 nj frt Félévre.....................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltétnek : egy hasábozott sorért 6gy krajcár fizetendő. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Előfizetési fölhívás a „HÖLGYFUTÁR’ ápril, május és júniusi folyamára. Lapunk jövőre is a legterjedelmesebb, s legtöbbször megjelenő magyar szépirodalmi lap leend, s hat nagy féliven minden másod nap fog szétküldetni. Azon erők, kiknek szépirodalmunk jelen élénkségét köszöni, ezután is következetesen támogatni fogják vállalatunkat. A jövő évnegyedben is számos szép beszélyt, és költeményt adandunk. Gondoskodunk arról is, hogy az eredeti dolgozatok mellett a világirodalom jelelősb termékeivel is folytonos ismeretségben tartsuk azon mi▼elt közönséget, mely lapjaink olvasó körét szokta képezni. Mindjárt ápril elején egy rendkívül érdekfeszítő regényt közlendőnk Gozlan Leótól ily cím alatt : Egy angol trónörökös kalandjai. E regényt lapunk nagy terjedelménél fogva legfölebb 12 számban befejezzük. Tárcánk ezután is kimentő, és változatos teend, tartalmazván minden érdekest a mi a közönséget az irodalom, művészet, divat, s a külföldi, és hazai társasélet köréből érdekli. Adunk minden hónapban legalább két szép műmellékletet, s ezek közt jövőre egyenesen lapunk számára készülő párisi metszeteket ír. Többi — a jövő évnegyedben adandó — műmellékleteink között különösen érdekes leend a közelgő Kazincy-ünnepély alkalmából adandó arckép, mely az ünnepelt irodalmi vezért díszjelvényes keretben fogja előtüntetni. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: April, május, és júniusi évnegyedre helyben úgy, mint vidékre: 5 új forint. Azok részére is nyitunk előfizetést, kik megrendeléseiket tán továbbra óhajtanák kiterjeszteni, éspedig : apriltól kezdve december végéig 13 uj fttsal, apriltól September végéig 9 uj fttal. A megrendeléseket lehető hamar kérjük megtétetni, miután a lapi bélyeg miatt nem sok fölösleget nyomathatunk, s nehogy ismét azon kellemetlen helyzetbe jöjjünk, mint új évkor, midőn több előfizetőnek teljes lapot nem küldhettünk. Az előfizetéseket ily cím alatt kérjük beküldeni: a HÖLGYFUTÁR szerkesztőségének Pesten, szerb utca 5. sz. az egyetem mögött. Gyűjtőknek minden egyszerre beküldött hat előfizető után egy tenteletpéldánnyal kedveskedünk, melyet a gyűjtők bárkire cimeztethetnek. Pest, marc. 8. 1859. a Hölgyfutár szerkesztősége. Ne kérdezzetek . . . Febr. 24. Ne kérdezzetek szivem bánatáról, 1 Úgy sem mondhatom én azt el soha : Oh ez a titkos néma szenvedés tán Édesebb, mint a boldogság maga. Ha úgy tudnátok, miként én szeretni . Megértenétek igy is engemet, Megtanulnátok, mily nagy kincs a bánat, Mit a fájó szív titkon eltemet. Megtanulnátok, hogy csak addig szent az , Mig a világtól megőrzé magát, S több gyönyör van egy néma pillanatban , Mint a mit sokszor egész élet ad. . . . Szelestey László: A MAGYAR SZÍNÉSZET GYERMEKKORÁBÓL. Irta: az öreg Balogh. (Folytatás.) Csurgó. Megfogyván számunk, kisebb várost szoktunk venni szellemi ostrom alá; ilyen volt Csurgó , nem is volt elvétett taktika, mert nem csak csepegett, de csurgóit is. Csurgó mezőváros Somogy szélén, van itt reform gymnasium. Csokonai Vitéz Mihály is meghordozta itt musáját, és irt egy vígjátékot 3 felvonásban e cím alatt „Karnyoné“; itt a diákokkal e század elején előadta — én leirattam, de nem találtuk adhatónak. Mi szellemi harcot küzdvén a közönséggel, kiket igy legyőztünk, pártfogóknak szoktuk nevezni. Ezek a jó lelkek, mondhatnám nagy lelkek, de nem tudom nagy volt-és az ember keveset tud a világon , hogy valakinek szíve, lelke mekkora, állitani vakmerőség — de jók voltak, azt merem állítani, mert ezek fizették hadi költségeinket, s még a mellett megvendégeltek bennünket, nem győztük csodálni. Miért van az ? honnan van az ? ki parancsolja ezeknek, hogy anyit áldozzanak , és ha mi szabadtunk elfogadni anyi jótéteményt, mondván : érdemetlenek vagyunk enyi áldozatra, azt felelték: ti szegények, hiszen ti többet áldoztok, mint mi; nektek mi jut osztályrészül enyi törődésért, öregségiekre mi lesz belőletek. És igy nem csak sok nemes család gondolkozott, de még a közép rendűekből, sőt a parasztok közt is találtunk imádójára Thalia kisasszonynak. Volt Csurgón egy szabados paraszt, kit Festetics György gróf egykori hű szolgálatáért telekkel megajándékozott; ez jó módú ember volt, igy nevezik ott, kinek jó háza, tehenei, lovai, ökrei, két bivalya, gazdag szántóföldei, terjedelmes szellei vannak. Ott létünk alatt az a gondolat villant meg agyában, hiszen nekem is van anyi karajcárom, hogy a fogadóba beválthassam magam arra a mulatságra, mire az urak még falukról is bejárnak, nekem pedig itt az orrom előtt a fogadó, de bizony bele megyek. És eljött, a Bot csinálta doctort meglátogatta egy városnapon, de Thalia kisasszony itt is csínyt tett, megbűvölte szegényt, nem nyughatott, mig a doctor személyesítőjével meg nem ismerkedett, úgy tett mint az uradalmi tisztek, elhitt ebédekre, és nagy volt öröme, midőn megtudta, hogy magyarok, hitsorsosai, és iskola hagyott diákok vagyunk, mert még eddig Csurgón csak idegen bohócok szokták mulatni a közönséget fabáb-színházzal, kötélen táncolással, medve, teve mutogatással, mely állatok karmolásai most is látszanak a fogadó falain. -Ennek a házánál egészen honosak voltunk, asztala olyan volt, mint akármely közbirtokosé. Ha mi hozzá nem mentünk foglalkozásaink végett, fölkeresett ő minket. Máskor pedig a próbát az ő házánál kellett tennünk, mondván : jobb lesz itt, nálam fűtve van, aztán ha elvégezik öcsém uraimék a leckézést, mindjárt ott lesz az ebéd is. A legnagyobb megelégedéssel halgatta végig próbáinkat, a világért bele nem szólt, míg nem hallá, hogy már végeztük, és másról beszélünk ; ilyenkor egy ízben elragadtatva monda : édes véreim! ha én is így ki volnék iskolázva, mindjárt mondanám magam is. Pokolra való. Szép decemberi napon, minő ritka évben van, kimentünk a szabados fijával egy délután a szőlőbe, mert az nap nem volt előadás.