Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-02-28 / 26. szám
Az utósó hun király. — Hun mondák szerint. — Puszta már a hunok földe, A hírből a fényből, Régi dicsőségből Csak a név maradt fen , hogy a hunt legalább Még holta után is rettegje a világ Végezetig, mindörökre. Nem ! nem halt még ki egészen! Ősi fénynek, névnek, Régi dicsőségnek Hu örököséül él még egy hun király, Csekély seregével a Nezád partinál, Végső küzdelemre készen. Góthok felöl, kelet táján, Meghasad a felleg , Belőle kikelnek — Jaj nem mondom hogy mik ! hunok vigyázzatok! Rátok hoznak azok örök gyalázatot, — Követet küld góth királylány. A követek hogy elérnek Hunok táborához, Mundó hun királyhoz , Lerakják elébe a sok drága terhet, Az ajándék ruhát, cifra féket, nyerget; Alázattal igy beszélnek: „Theodorik jó királyunk ! Dicsőség nevének, Védö-urad néked — Megtért őseihez, trónusán utána Amalasuntha ül, királyi leánya. Üdvözöl. Kivonatunk nincsen semmi, Csak a kardod add át, Azért jöttünk hozzád. Itt lehetsz szabadon, mint ősid voltának; Ha reád jönnének ellenséges hadak : Itt leszünk mi védelmezni.“ Javaslás a táltosoknak.... Tán a király szája Meg van babonázva ? Lekötötte nyelvét égi parancsolat: „Oda ne add fiam asszonynak a kardodat.“ A követek várakoznak. De hiába várakoznak Király nem beszélhet, Kardot sem ígérhet, Csak bámul meredten, hosszasan az égre, Azt a tündökletes csodajelet nézve. A követek zúgolódnak. Góth követek el is mennek Könnyű gyorsasággal, Nehéz boszusággal. Királynéjuk tüstént küld más követeket, Hozva hun királynak sok nagy ígéretet. — Utat a góth követeknek ! — „Uram király ! gondold meg csak, Szabadság és béke Kardodnak fejébe. A kardodért béke; nem adod: háború.“ Lejebb szállt, lejebb jö a csillag-koszorú, Mundó király egyre hallgat. Hun táltosok súgnak húgnak; De az mind hiába, Király babonázva. A csillagkoszoru, amit csak maga lát, Elveszi erejét, megnémitja szavát. Góth követek elrobognak. Fehér felhő — galamb benne ,— Gyönge hab ruhába A góthok királya, Asszonyi királya, Mundó lábainál. Föl sem emelheti az erős hun király, Nem mozdulhat, olyan gyönge. Csillag éget, két szem éget, A csillag fölötte, A két szem előtte. Nem tud szabadulni, néz ide, néz oda, Elszédíti fejét a nehéz korona. „Amalasuntha kér téged! Légy hát férjem , én királyom, Csak a koronámat Oh csak azt ne bántsad.“ Úgy kér, úgy esdekel a szép asszony-király Hideg mozdulatlan Mundó lábainál; De szó nem fog hun királyon. „Átok hát rád !“ szól, sir, zokog. A harag és szégyen, Lángol kebelében. Száll, mint a szilaj sas fekete felhőbe’, Előbb még galamb volt, jaj mi lett belőle ! Csodacsillag enyészve fogy. Ereszkedik sötét jelleg A hegyről a völgybe; Góth sereg hun földre. Villognak a kardok, a röpke nyil süvölt; A roppant nagy terhet alig birja a föld. Hej van dolga a fegyvernek ! Mint csak hun tud, Mundó harcol. Tör, szakaszt, vág kardja, Két marokra fogja. S mindig nagyobb Mundó, a mint egy hun esik, Mint midőn a fának gályáit lenyesik , Rémi többnek látszik akkor. Megszakad a Netád partja — Vize, árka medre, Vérrel bekeverve; Sok vitéz belevész korán, fiatalon, S nem födi tetemét zöldelő sirhalom, Hogy anyja ráborulhatna! — Nincsen már góth, a ki bírna Mundó erejével, Széles fegyverével. ' 99 m HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy műlapi-és számos műmelléke 11 e 1. Szerkesztőségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emsch Gusztáv úr kiadó-hiva-Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből.% Felelős szerkesztő: Titalába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre . . . . 17 új frt. Félévre...................9 „ „ Évnegyedre ... 5 „ „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek: egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő.