Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)
1861-08-01 / 92. szám
Vetter tábornok parancsnoksága alatt folytatták a légió további szervezését és szaporítását. Kitűnő rend és fegyelem által különbözött a magyar légió a többi szabadcsapatoktól; csak az utóbbi időben történt egy két tiszt viselete miatt némi zavar és rendetlenség, melynek következtében Türr altábornagy a légió élére Ihász ezredest, Kossuth segédjét nevezi ki. Különben mi minden történhetik e légióval e pillanatokban is, csak a jó ég tudná megmondani! Vértesy Arnold: bindapesti hirharang. j-A magyar főnemesek sora ismét egy buzgó honfival, nagy elmével s egy emberszerető szívvel fogyott. Gróf Kemény Sámuel, a fejdelmi sarjjal. 25-én, élete 59-dik évében Kolozsváron meghalt. A derék férfi nagy barátja volt az irodalom , művészet és minden közügynek. Egyike a kolozsvári múzeum főalapítóinak, ki néhány ezerre menő könyvtárát is e szép jövőjű közintézetnek ajándékozá, s azt végső napjáig egyre gyarapítni törekedett. E mellett barátja a szegények és szűkölködőknek , s ritka vendégszeretetéről hires. Az Erdélybe utazott nevezetesebb irók és művészek még sokáig fognak emlékezni azon kedves órákra, melyeket a nemes gróf házánál töltenek. Nemes szivét mindenki ismerő, s poraira örök áldást mond. A „Siécle“, e nagy hatalmú francia közlöny, melegen küzd ügyünk mellett, a „Journal des Débats“ ellen, mely a magyar kérdésnek nem a legjobb barátja. „Nagyon lekötelezne bennünket a J. d. D. egyik szerkesztője, (mondja a Siecle többi közt,) ha szíves lenne idézni azon osztrák egyéniségek neveit, kiket szembe lehetne állítani Magyarország egy Kossuthjával, a Telekiek, Deákok, Eötvösök, Petőfik és Jókaikkal. Nem kerülne semmi nagy fáradságunkba a történelemből megmutatnunk, hogy politikai, vallási, valamint az irodalmi téren mindig Magyarország képviselte a haladást, s mindig Ausztria volt az, mely amazt minden lehető eszközzel akadályozni iparkodott, sőt,a fő napokban érdekes borszállitmányt (tokaji és budai bort) küldtek fővárosunkból Olaszországba. Nem anyira a bor maga érdekes, mint a cím, a kinek szólt. Teleki Sándor grófnak küldék, ki sérülési bajából már meglehetősen fölgyógyúlt, s most — az üdülés napjaiban — irodalmi foglalkozásoknak él, s többi közt már régebben irt történeti színművét javítgatja, melynek előadásához sokkal derültebb idő kellene. A nevezetes magyart közelebb, betegsége napjaiban, maga Garibaldi is meglátogató, s három órát töltött nála , Como közelében, Cernobbiában.. . Egyik írótársunk e napokban levelet kapott testvérétől, ki a magyar légióban szolgál. Érdekes adatokat említ a Monte-Falciume melletti harcból. Egy elitélt bandita — írja többi közt, — a végrehajtás előtt megszomjazott s vizet kért. A nemzetőrök nem teljesiték kivonatát. Egy magyar katona azonban meghallván kérését, az oldalán lévő kulacsot átnyújta neki. Ez a banditát anyira megható, hogy végpercében a nemes szivü magyar ifjúra tekintett, s fölkiálta: „Erviva Ungheria!“ (Éljen Magyarország!) Ez volt a bandita utósó szava.Aki a király-utcán végig sétál, egyik szögleten egy nagy olajfestvényt fog látni, mely Teleki Lászlót elég élethiven ábrázolja. Ez az ott, már e napokban megnyitandó Teleki-kávéház cimképe. Emich Gusztáv 1862 diki nagy naptára már e napokban megjelenik. Az olvasó rész — Vadnai Károly által szerkesztve — legjobb íróink tollából való. A képek szépen sikerültek, s közülök 24 nem a szöveg közé, hanem külön lapra nyomva jelenik, mi a kiadívó áldozatkészségét tanúsítja. Az olvasó része tartalmából mai számunk előleges mutatványt hoz, Vértessy Arnoldnak „A magyar légióról“ írt cikkét, melyhez a naptárban Vetter arcképe lesz mellékelve, a legjobb rajz után. A ma 11 hét veszteségei közt meg kell említenünk egy bájos fiatal leányt, kinek az ifjúság legszebb évében, 16 éves korában kellett az élettől megválnia. Ez Szathmári Elvira kisasszony, kit nem csak derék szülei, hanem minden ismerőse méltán kényer. Nemzeti színházunkat tán érdekelni fogja e hit. Valami Krembser Antal lovartársasága működik most Tarnopolban , Galliciában. Ezt nem azért említjük meg, mintha Krembser valami nevezetesség lenne, hanem mert programmjában valami Hercog Sándor és Charlotte testvérekről, a pesti nemzeti színház tagjairól is olvasunk. Hogy a kötéltáncosok a nemzeti színház tagjainak adják ki magukat, ez talán csak finom gúny akar lenni ? ! A magyar ép úgy szereti honát, mint a schweizi. Még ha balkörülmények miatt nem élhet is értte, legalább itt kíván meghalni, így közelebb Winkler, magyar légióbeli törzstiszt is folyamodványt adott be, hogy hazatérhessen, fájdalom meghalni. A jeles katona, (egykor Turszky ezredbeli hadnagy,) már 1848-ban egy magyar csapatot alakított az olaszok mellett Velencében ; azután e város átadása után Görögországba menekült; újabban ismét vitézül küzdött, mignem aggasztó sorvadásba esett. Hazája földjén óhajtva meghalni, nem kétkedünk, hogy e végkivonatát teljesíteni fogják. Bárha a hazai levegő meggyógyítaná! Abaúj megye közgyűlése elhatározó, hogy b. Vay, gr. Széchen, Szögyéni és Zsedényihez bizalmi iratot intéz. f Györy Vilmos, fiatal irótársunk egy évi Berlinben tartózkodása, s külföldi utazásai után, most tért vissza hazájába, s ezentúl Székács oldala mellett, mint segédlelkész müködend. f Szokoly Viktor írótársunk közelebb Lengyelországból többnemű küldeményt kapott emlékül, ezek közt egy feketén emailsirozott ezüst karikagyűrűt, milyet most Lengyelország minden honfia és honleánya hord, a Varsóban ártatlanul ontott vér emlékére. E gyűrű közepére a fehér lengyel sas, mellette pedig jobbra balra e szavak vannak bevésve: „Zaporegrych nie winniew Warszawie.“ — Egy másik küldemény pedig egy orosz kancsuka, melyekkel a térdeplő s imádkozó nőket, s férfiakat szokták verni. A „Bohemiá“-nak Pestről következő adomát imák : Ezelőtt néhány évvel Deák kihallgatáson volt K. Bachnál. A miniszter a magyarok szenvedőleges ellenállásáról szólva, azon meggyőződését fejezte ki, hogy a számra nézve gyöngébb magyar előbb utóbb is föl fog olvadni a művelt német népben. „Lehet — felelt Deák — s ha a magyarnak a szláv vagy német elem általi elnyeletés közt kellene választania, bizonyosan ez utóbbit választanám, ez még messze van.“ „No, akkor nem látom át, miért vonakodnak mindjárt reá állam, mi egyszer mégis megesik ?“ felelt a miniszter. Deák percnyi hallgatás után így szólt: „Excellenciád bizonyosan jó keresztény, és reméli, hogy az égbe juthat. Mégis kétkedni bátorkodom, hogy azért exc. örömestebb menne oda ma, mint holnap.“ E napokban egy bérkocsis az evangélikus templom előtt sebesen hajtva, egy aszszonyt elgázoltatott. Még a kocsisnak állott fölebb,van az asszonynak szeme, mért nem vigyáz! . f Szegedy Sándor , Somogymegyének az 184g-diki pozsonyi országgyűlésen s egyik követje jul. 26-án, 56 éves korában, Ó Perénten meghalt. Áldás poraira! f Érdy múzeumi őr lakásán (mint a P. H. Írja), érdekes történeti ereklyék láthatók, így egy zászló, mely a mohácsi vésznapon Szálkai László esztergomi érsek csapatja előtt lobogott, s melyet a zászlótartó mentett meg a törökök kezeiből. E zászlót a magyar királynő saját kezűleg hímzette, s az érseknek ajándékozta. A zászlót a lándzsás végén a boldogságos szűz arcképe látható. A zászló egyik felén sz. Adalbert — az esztergomi egyházmegye védszentje arany és ezüsttel hímzett arcképe díszült, e szavakkal: „pro deo, rege et patria,“ (istenért, királyért, s a hazáért.) Másik felén az 1526 diki évszám, a mohácsi vész éve, alól e bíbor hímzettel „regina Anna Maria, archiepiscopo Strigonensi.“ (Mária Anna királynő az esztergomi érseknek.) Kissé alantabb „Sancte Mária, era pro nobis. Amen.“ (Szűz Mária, könyörögj érettünk !)— A másik ereklye több száz éves olajfestvény. Zsigmond király idejéből azon jelenetet ábrázolja, midőn— a monda szerint — Morsinai Erzsébet — Hunyady János anyja — a néhány évvel azelőtt kapott gyűrűt bemutatván, e gyűrű adójában a királyt ismeri föl. Aláírása ez: „János anyja és bátya a gyűrűt bemutatja, a király behivatja, Hunyadvárát odaadja.“ -- Hisszük, hogy e becses ereklyék a múzeum tulajdonaivá lesznek. f Vámbéry Ármin, a keleti magyar tudós, közelebb ismét visszatér Chara- Dengiz mellé. Onnan azután egy nagyobb keleti útra indul. fBáró Vay Miklóst, Borsod-megye csáti járása, képviselőnek már meg is választotta. Az előleges hírek szerint: a képviselőház jövő hét elején nyílt ülést tartana. A pesti lövészegylet a budai népszínházhoz 505 ft 26 krral járult. + Budán dalárdát akarnak alakítani. A budai augusztusi céllövésnél, a lövöldében 12 jelentékeny jutalom leend kitűzve. f A kancelláriához Zsedényi helyére F abnyi hétszemélnynök úr hivatott meg. f A magyarok Karlsbadban szép Teleki-Ünnepet tartottak , melyen számos lengyel jelent meg. A temesvári honvédsegélyző egylet elnöke báró Lopresti lett. f Izsó Miklós szép reményű fiatal szobrász, külföldről Győrbe érkezett, s az ottani honvédszobor talapzatához szükséges oroszlánnak márványból leendő elkészítésére minden dij nélkül vállalkozott. J Günther Heyder, a „Naturdichter“ és pesti szobafestő, ki a „Bürger Zg“-ba sok költeményt irt, közelebb pisztolyival agyonlöve magát. Mondják , hogy hoszszan tartó testi szenvedések ragadtak e gyászos lépésre. A csapás nem magában jár. Néhány nap előtt a szénatér szögletén levő emeletes ház leégett. Közelebb pedig — a szélvészés napokban — egyik kéménye ledőlt, s egy kis leánykát agyonütött, többeket pedig súlyosan megsebesített. f Csongrádon, hol az adóhajtó katonaság már két hó óta székel, eddig még csupán csak a helybeli lelkész fizetett. f Szegeden Burger Zsigmond egy figyelemre méltó könyvet adott ki. Címe: „A magyarhoni törvényhozás történeti vázolata,“ írták Kovács Pál jogtudor és Kovács Sándor ügyvéd. Ez most igen korszerű munka. Kocsányi L. mint kiadó, életrajzokat jelentetett meg Garibaldiról és Széchenyiről. Afféle ,könnyed compillatiók, gyönge képekkel. A Margit-szigetben is sok a 734