Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)

1861-08-01 / 92. szám

Vetter tábornok parancsnoksága alatt folytat­ták a légió további szervezését és szaporítá­sát. Kitű­nő rend és fegyelem által különbözött a magyar légió a többi szabadcsapatoktól; csak az utóbbi időben történt egy két tiszt vi­selete miatt némi zavar és rendetlenség, mely­nek következtében Tü­rr altábornagy a légió élére Ihász ezredest, Kossuth segédjét ne­vezi ki. Különben mi minden történhetik e légió­val e pillanatokban is, csak a jó ég tudná megmondani! Vértesy Arnold: bindapesti hirharang. j-A magyar főnemesek sora ismét egy buzgó honfival, nagy elmével s egy ember­­szerető szívvel fogyott. Gróf Kemény Sá­muel, a fejdelmi sarjjal. 25-én, élete 59-dik évében Kolozsváron meghalt. A derék férfi nagy barátja volt az irodalom , művészet és minden közügynek. Egyike a kolozsvári múzeum főalapítóinak, ki néhány ezerre menő könyvtárát is e szép jövőjű közintézetnek ajándékozá, s azt végső napjáig egyre gyara­pítni törekedett. E mellett barátja a szegények és szűkölködőknek , s ritka vendégszeretetéről hires. Az Erdélybe utazott nevezetesebb irók és művészek még sokáig fognak emlékezni azon kedves órákra, melyeket a nemes gróf házánál töltenek. Nemes szivét mindenki is­merő, s poraira örök áldást mond.­­ A „Siécle“, e nagy hatalmú francia köz­löny, melegen küzd ügyünk mellett, a „Journal des Débats“ ellen, mely a magyar kérdésnek nem a legjobb barátja. „Nagyon lekötelezne bennünket a J. d. D. egyik szerkesztője, (mond­ja a Siecle többi közt,) ha szíves lenne idézni azon osztrák egyéniségek neveit, kiket szem­be lehetne állítani Magyarország egy Kos­­suthjával, a Telekiek, Deákok, Eötvösök, Pe­tőfik és Jókaikkal. Nem kerülne semmi nagy fáradságunkba a történelemből megmutatnunk, hogy politikai, vallási, valamint az irodalmi téren mindig Magyarország képviselte a hala­dást, s mindig Ausztria volt az, mely amazt minden lehető eszközzel akadályozni iparko­dott, sőt,a fő napokban érdekes bor­szállit­­mányt (tokaji és budai bort) küldtek főváro­sunkból Olaszországba. Nem anyira a bor ma­ga érdekes, mint a cím, a kinek szólt. Tele­ki Sándor grófnak küldék, ki sérülési ba­jából már meglehetősen fölgyógyúlt, s most — az üdülés napjaiban — irodalmi foglalkozá­soknak él, s többi közt már régebben irt tör­téneti színművét javítgatja, melynek előadásá­hoz sokkal derültebb idő kellene. A nevezetes magyart közelebb, betegsége napjaiban, maga Garibaldi is meglátogató, s három órát töltött nála , Como közelében, Cernobbiában.. . Egyik írótársunk e napokban levelet kapott testvérétől, ki a magyar légióban szol­gál. Érdekes adatokat említ a Monte-Falciume melletti harcból. Egy elitélt bandita — írja többi közt, — a végrehajtás előtt megszomja­zott s vizet kért. A nemzetőrök nem teljesiték kivonatát. Egy magyar katona azonban meg­hallván kérését, az oldalán lévő kulacsot át­­nyújta neki. Ez a banditát anyira megható, hogy végpercében a nemes szivü magyar ifjú­ra tekintett, s fölkiálta: „Erviva Ungheria!“ (Éljen Magyarország!) Ez volt a bandita utó­só szava.­­Aki a k­i­r­á­l­y-ut­­­c­á­n végig sétál, egyik szögleten egy nagy olaj­festvényt fog látni, mely Teleki Lá­sz­l­ó­t elég élethiven ábrázolja. Ez az ott, már e napokban megnyi­tandó Telek­i-kávéház cimképe.­­ Emi­ch Gusztáv 1862 diki nagy nap­tára már e napokban megjelenik. Az olvasó rész — V­a­d­n­a­i Károly által szerkesztve — legjobb íróink tollából való. A képek szépen sikerültek, s közülök 24 nem a szöveg közé,­ hanem külön lapra nyomva jelenik, mi a kiad­í­vó áldozatkészségét tanúsítja. Az olvasó rész­e tartalmából mai számunk előleges mutatványt hoz, Vértessy Arnoldnak „A magyar lé­gióról“ írt cikkét, melyhez a naptárban Vet­ter arcképe lesz mellékelve, a legjobb rajz után.­­ A m­a 11 h­é­t veszteségei közt meg kell említenünk egy bájos fiatal leányt, kinek az ifjúság legszebb évében, 16 éves korában kel­lett az élettől megválnia. Ez Szathmári Elvira kisasszony, kit nem csak derék szü­lei, hanem minden ismerőse méltán kényer.­­ Nemzeti színházunkat tán érdekelni fogja e hit. Valami Krembser Antal lovar­­társasága működik most Tarnopolban , Galli­ciában. Ezt nem azért említjük meg, mintha Krembser valami nevezetesség lenne, hanem mert programmjában valami Hercog Sándor és Charlotte testvérekről, a p­e­s­t­i nemzeti színház tagjairól is olvasunk. Hogy a kötéltáncosok a nemzeti színház tagjainak adják ki magukat, ez talán csak finom gúny akar lenni ? ! A magyar ép úgy szereti honát, mint a schweizi. Még ha balkörülmények miatt nem élhet is értte, legalább itt kíván meg­halni, így közelebb Winkler, magyar légió­­beli törzstiszt is folyamodványt adott be, hogy haza­térhessen, fájdalom­­ meghalni. A jeles katona, (egykor Turszky ezredbeli hadnagy,) már 1848-ban egy magyar csapatot alakított az olaszok mellett Velencében ; azután e vá­ros átadása után Görögországba menekült; újabban ismét vitézül küzdött, mignem ag­gasztó sorvadásba esett. Hazája földjén óhajt­va meghalni, nem kétkedünk, hogy e végki­­vonatát teljesíteni fogják. Bárha a hazai leve­gő meggyógyítaná!­­ A­baúj megye közgyűlése elhatározó, hogy b. Vay, gr. Széchen, Szögyéni és Zsedé­­nyihez bizalmi iratot intéz. f Györy Vilmos, fiatal irótársunk egy évi Berlinben tartózkodása, s külföldi utazásai után, most tért vissza hazájába, s ezentúl Szé­kács oldala mellett, mint segédlelkész mükö­­dend. f S­z­o­k­o­l­y Viktor írótársunk közelebb Lengyelországból többnemű­ küldeményt ka­pott emlékül, ezek közt egy feketén emailsiro­­zott ezüst karikagyűrűt, milyet most Lengyel­­ország minden honfia és honleánya hord, a Varsóban ártatlanul ontott vér emlékére. E gyűrű közepére a fehér lengyel sas, mellette pedig jobbra balra e szavak vannak bevésve: „Z­a­p­o­r­e­g­r­y­c­h nie winniew War­­szawie.“ — Egy másik küldemény pedig egy orosz kancsuka, melyekkel a térdeplő s imádkozó nőket, s férfiakat szokták verni.­­ A „B­o­h­e­m­i­á“-nak Pestről következő adomát imák : Ezelőtt néhány évvel Deák ki­hallgatáson volt K. Bachnál. A miniszter a ma­gyarok szenvedőleges ellenállásáról szólva, azon meggyőződését fejezte ki, hogy a szám­ra nézve gyöngébb magyar előbb utóbb is föl fog olvadni a művelt német népben. „Lehet — felelt Deák — s ha a magyarnak a szláv vagy német elem általi elnyeletés közt kellene választania, bizonyosan ez utóbbit válasz­­tanám, ez még messze van.“ „No, akkor nem látom át, miért vonakodnak mindjárt reá állam­, mi egyszer mégis megesik ?“ felelt a miniszter. Deák percnyi hallgatás után így szólt: „Excellenciád bizonyosan jó keresztény, és reméli, hogy az égbe juthat. Mégis kétked­ni bátorkodom, hogy azért exc. örömestebb menne oda ma, mint holnap.“­­ E napokban egy bérkocsis az evan­gélikus templom előtt sebesen hajtva, egy asz­­szonyt elgázoltatott. Még a kocsisnak állott fölebb,van az asszonynak szeme, mért nem vigyáz! . f Szegedy S­án­dor , Somogymegyé­­nek az 184­g-diki pozsonyi országgyűlésen s egyik követje jul. 26-án, 56 éves korában, Ó Perénten meghalt. Áldás poraira! f Érdy múzeumi őr lakásán (mint a P. H. Írja), érdekes történeti ereklyék látha­tók, így egy zászló, mely a mohácsi vészna­pon Szálkai László esztergomi érsek csapatja előtt lobogott, s melyet a zászlótartó mentett meg a törökök kezeiből. E zászlót a magyar királynő saját kezűleg hímzette, s az érseknek ajándékozta. A zászlót a lándzsás végén a boldogságos szűz arcképe látható. A zászló egyik felén sz. Adalbert — az eszter­gomi egyház­megye védszentje arany és ezüsttel hímzett arcképe díszült, e szavakkal: „pro deo, rege et patria,“ (istenért, királyért, s a hazáért.) Másik felén az 1526 diki évszám, a mohácsi vész éve, alól e bíbor hímzettel „re­gina Anna Maria, archiepiscopo Strigonensi.“ (Mária Anna királynő az esztergomi érsek­nek.) Kissé alantabb „Sancte Mária, era pro nobis. Amen.“ (Szűz Mária, könyörögj éret­tünk !)— A másik ereklye több száz éves olaj­festvény. Zsigmond király idejéből azon jele­netet ábrázolja, midőn­­— a monda szerint — Morsinai Erzsébet — Hunyady János anyja — a néhány évvel azelőtt kapott gyűrűt be­mutatván, e gyűrű adójában a királyt ismeri föl. Aláírása ez: „János anyja és bátya a gyű­rűt bemutatja, a király behivatja, Hunyadvá­­rát odaadja.“ -- Hisszük, hogy e becses erek­lyék a múzeum tulajdonaivá lesznek. f Vámbéry Ármin, a keleti magyar tudós, közelebb ismét visszatér Chara- Dengiz mellé. Onnan azután egy nagyobb keleti útra indul. fBáró Vay Miklóst, Borsod-megye csáti járása, képviselőnek már meg is válasz­totta.­­ Az előleges hírek szerint: a képvi­­selőház jövő hét elején nyílt ülést tartana.­­ A pesti lövészegylet a budai népszínházhoz 505 ft 26 krral járult. + Budán dalárdát akarnak alakítani.­­ A b­u­d­a­i augusztusi céllövésnél, a lö­völdében 12 jelentékeny jutalom leend kitűzve. f A kancelláriához Zsedényi helyé­re F a­b­­­n­y­i hétszemélnynök úr hiva­tott meg. f A magyarok Karlsbadban szép T­e­­leki-Ünnepet tartottak , melyen számos lengyel jelent meg.­­ A temesvári honvédsegélyző egylet elnöke báró Lopresti lett. f Izsó Miklós szép reményű fiatal szobrász, külföldről Győrbe érkezett, s az ot­tani honvédszobor talapzatához szükséges oroszlánnak márványból leendő elkészítésére minden dij nélkül vállalkozott. J Günther Heyder, a „Naturdich­ter“ és pesti szobafestő, ki a „Bürger Zg“-ba sok költeményt irt, közelebb pisztolyival agyonlöve magát. Mondják , hogy hoszszan tartó testi szenvedések ragadtak e gyászos lépésre.­­ A­ csapás nem magában jár. Néhány nap előtt a szénatér szögletén levő emeletes ház leégett. Közelebb pedig — a szélvészés napokban — egyik kéménye ledőlt, s egy kis leánykát agyonütött, többeket pedig súlyosan megsebesített. f Csongrádon, hol az adóhajtó ka­tonaság már két hó óta székel, eddig még csu­pán csak a helybeli lelkész fizetett. f Szegeden Burger Zsigmond egy figy­elemre méltó könyvet adott ki. Címe: „A magyarhoni törvényhozás törté­neti vázolata,“ írták Kovács Pál jogtudor és Kovács Sándor ügyvéd. Ez most igen korszerű munka.­­ Kocsányi L. mint kiadó, életrajzo­kat jelentetett meg Garibaldiról és Szé­chenyiről. Afféle ,könnyed com­pillatiók, gyönge képekkel.­­ A Margit-szigetben is sok a 734

Next