Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)

1862-02-06 / 16. szám

— Az irói segélypénztár javára Lati­­novics Illés ur a „M. D.“ szerkesztőségéhez 300 irtott küldött. — A magyar gazdasszonyok által ren­dezendő hangverseny febr. 9-én déli 12 óra­kor a Lloyd teremben fog tartatni. Jegyek elő­re válthatók Halbauer A., Fürsch,­Treichlinger és Herzberg kereskedéseikben. A hangverseny művészi becséről kereskednek Hollósy L. Kornélia, Reményi, Bignio, Luck Rózsa k. a., Szerdahelyi, Lendvainé stb. neveik. — Gróf Desewffy Emil és báró Eötvös József mint a magyar akadémia elnökei ő fel­sége által megerősítettek. — A fővárosi reform, egyház széna­­téri telke, melyen a templom, paplak, iskolák stb. állnak, bár még 1801-ben adományozta­­tott, a városi telekkönyvben soha át nem íra­tott a birtokba vétel. Ez átírás csak a napok­ban történt meg. — Világos és megcáfolhatlak bizony­ságául annak, hogy a nemzeti színház menyi­re megfelel hivatásának, közöljük a múlt hó folytán előadott darabok kimutatását: négy dráma, három színmű, hét többnyire fordított vígjáték s 14 opera és operette. — Reményi Bécsben meglátogatta a Pazmaneumot is, hol a lelkes magyar papnő­ , vendékek társaságában hosszabban időzött s több magyar dalt eljátszott előttük. — E­r­k­ö­v­y Adolf a megszűnt „Magyar Gazda“ helyett uj vállalatot indít „Gazdasági füzetek“ cím alatt. — A budai népszínház 50 aranyos ju­talomdijára öt dráma érkezett be: „Székely támad, székely bánja,“ „A kenyérmezei dia­dal,“ „A fehérvári deákok,“ „Sárkányvité­zek,“ „Alvári és Amanda.“ A közönségnek nincs oka többé rettegni e pályaművektől, mert most csak azon darabok fognak előadatni, melyeket a bírálók előadásra méltónak ítél­nek. A népszínmű pályázatra eddig még csak két darab érkezett. —• Végre egy fehér holló. Bál Pesten! F. hó 12-kén a ferencvárosi kisdedóvó intézet javára a lövölde helyiségeiben jótékony bál fog tartatni. E bállal nyeremények kisorsolása is lesz egybekötve. — A londoni kiállításon európai di­­­vattá vált magyar kalapjaink is képviselve lesznek. Pórfi váci­ utcai kalap kereskedéséből fog egy párt küldeni. — Az ismert nevű szálloda-tulajdonos Emmerling, még ez év folytán a vasúti pálya­udvar tőszomszédságában egy nagyszerű ho­telt szándékozik emelni. Az utazóknak bizony­nyal nagy kényelmére fog szolgálni. — Megjelent Treichlinger műkeres­­kedésében „Ungarns Vaterlands und Volks­lieder.“ Két füzet. Tartalmazza Kölcsey him­nuszát és a Szózatot, német szöveggel, zongo­rára. Ara 40 utkr. — A budapesti kereskedők beteg­ápoló és nyugdíj egylete évről-évre gyarapo­dik. A napokban közzétett évi kimutatásból értesülünk, hogy az egylet vagyona jelenleg 89,457 ftra megy. — Ürmélyi József, mint a „­ Sajtó“ írja a nemzeti színházi nyugdíj­intézet elnök­ségiül visszalépett. Utódjául gr. Zichy Ma­nót emlegetik. — M­i­g a nemz. színház csendes napokat él, az ajtéri német színházban egymást köve­tik a vendégművészek szereplései. Alig hang­zottak el Wachtel magas c-jei s ostorpatto­gásai, már jön a híres énekesnő Artot Desirée. — Az egyetemi joghallgatók ismét egy újabb egyletet szándékoznak alakítni „ Verbőcy-egylet“ cím alatt. Az egylet célja leginkább a szónoklatbani kiképzés lenne. — Az egri kórház főorvosa figyelmez­teti óvakodásra a közönséget egy kalandornő csalásai ellen, ki a vidéken apáca öltözetben a kórház számára kéreget. — A K­i­s­f­a­l­u­d­y-társaság igazgatója fölkéri a társulat pártoló tagjait az évi illeté­kek beküldésére. ■— Voggenh­uber V. k. a., ki arra látszott hivatva, hogy szinházunknál azon he­lyet be­töltse, melyet egykor Schodelné foglalt el, a drezdai színházhoz szerződött. Ezt a nemzeti színház igazgatóság bölcs takarékos­ságának köszönhetjük. — Néhány nap óta a Beleznay-cirkusz­­ban Carré lovar-társasága mulattatja a közön­séget. Két úr pedig a közönségből a nevezett cirkuszban azt a szellemdús mulatságot találta ki, hogy az embereket azzal ijesztgetik, hogy „tűz van“, gyönyörködvén aztán abban, miké­pen törik, gázolják egymást az emberek. A hatóság elég kegyetlen volt a két tréfás úrtól rész néven venni e mulatságot. — Ligeti tájképét, melyet a múlt évi oszággyűlés múzeumi bizottmánya meg akart venni, de melyre 60 fánál több nem gyűlt be, most Kubinyi Ferenc volt országgyűlési tag megvette, saját erszényéből egészítvén ki a hiányzó összeget. — A vidéki lapok száma folytonosan szaporodik. Legújabban ismét B. Gyarmaton Jeszenszky D. ur „Magyar felvidéki köz­löny“ című lapra kapott engedélyt. — A j­a­n. 30. tartott közgyűlésben a nemzeti kaszinó elnökeivé választottak: Haj­nik Pál, gróf Károlyi Gyögy és gróf Szapáry Antal; s ez utóbbi leköszönvén, helyébe báró Wenkheim Béla. — A „Gombostű“ azon mindenki ál­tal örömmel fogadott hirt közli, hogy a ked­ves írónő Battyányi Apraxin Julia grófnő egészsége már tetemesen jobbra fordult. — A kecskeméti kaszinó 100 írttal a Kisfaludy-társaság alapítói közé lépett. ■— A magyar képzőművészeti társulat, derék, pártolást érdemlő egylet, mely idővel a hanyatló műegyletet pótolhatja, kedvező al­kalommal nyilvános kiállítást is akarván ren­dezni, e célból fölkéri azon testületeket, egyes hazafiakat, művészeket, szóval mindazokat, kik az építészet, szobrászat és festészet ágá­hoz tartozó s más, valósággal létesült építé­szeti tervek, festmények stb. birtokában van­nak , szíveskedjenek azokat hű másolatban vagy fényképezve a társulat gyűjteménye szá­mára megküldeni. —­ Hibásan említettük múlt számunk­ban, hogy a magyar gazdasszonyok által ren­dezendő hangversenyben Wachtel is föl fog lépni. Wachtel úr a fölkérésre tagadólag vá­laszolt, s ez alkalommal, — mint mondják, — csalhatatlanul bebizonyította, hogy a színpa­don kívü­l is szokta a „postakocsis“ szerepét játszani.­­ A napokban egy szép tizenkilenc éves budai leány, kit a szülök egy általa nem szeretett férfihoz akarták kényszerítni, eskü­vője előtt gyufáról leszedett pirosporral meg­mérgezte magát. Tíz napi szenvedés után el­költözött oda, hol nem szoktak többé szenved­ni. Régi történet, mely mindig uj marad. 126 Kalocsáról. Ii­zelgek magamnak, hogy szerencsés va­lók leveleimben mindig úgy tüntetni fel ked­ves városunkat, mint mely felfogva nemes hi­vatását, s a szép és jó eszméjétől áthatva, azt megvalósítni igyekezett, szerencsés valók váro­sunkból mindig újabb s újabb társadalmi moz­zanatokról írhatni; ez egyszer sajnálom, nem azért vettem fel rég pihenő levelezői tollam, hogy mint várná az olvasó, városunk haladá­sáról írnék, a levelezőnek részrehajlatlannak kell lennie ; ez egyszer arról vagyok kénytelen írni a mi városunkban nincs, a­minek lenni kellene, s ami hiszem, megvárom, meg is lesz. Színészeink jelenleg nincsenek, nem mint­ha kicsiny de művelt közönségünk, nem tudná méltányolni s kellőleg pártolni a valódi szín­művészetet, megmutatta ezt Pázmánnak több ízben itt szereplő, úgy múlt őszszel a budai színház tagjai iránt rövid itt szerepléseik alatt, kik részvét­hiányról épen nem panaszoskod­­hattak, hanem a nagyobb jobban szervezett társulatokat jelenleg az ország nagyobb váro­sai veszik igénybe, a kisebb, hivatásukat fel nem fogó társulatok, nem elégítvén ki egy művelt közönség finom igényét, részvétre nem számolhatnak itt, annál inkább, miután váro­sunk maga múlt évben oly jeles műkedvelői színelőadásokat hozott létre, mik nem túlzók, minden eddig itt szereplő társulatokat felülmúl­tak. Részletesen írtam tavaly e közelismerést érdemlő előadásokról, s midőn most az ország minden részeiben, Miskolc, Eger, Szeged stb. mindenhol, mindenütt ily előadások létreho­zásán fáradoznak, nálunk az oly sikerrel meg­kezdett művet nem folytatják, a szép esz­mét nem követni, hátramaradni hiba, a kezdett jó útról letérni két­szeres bűn, annál inkább miután oly hév vonzalom s lelkesedéssel karolták fel tavaly nemcsak a férfiak, de lelkes hölgyeink is a szép eszmét, hogy a rendezőség zavarban volt, kinek adjon szerepeket, a sok részvevő hon­leány közül. Megvallom nagyobb titok előttem e műkedvelői előadások megszakasztásának oka, mint a Tuilleriák kabinetjének mély po­litikája; míg végre Gerlai úr, a „Nefelejts“ levelezője, a nevezett lapban mint legköze­lebbről értesült azt írja : „Műkedvelő társula­tunk e téren aligha fogja működését újra meg­kezdeni. E téren is az egyéni akadály anyi, hogy elhárítására a bőven meglevő jó­akarat nem elég.“ Megvallom alig értem e szavakat, oly kevés önállósággal bírjon városunk kö­zönsége, hogy némely múlt századbeli földünk korlátolt felfogását legyen kénytelen követni, kik szerint az ily jótékonycélú színelőadás kártékonyan hat városunk szende hölgyeinek gyöngéd erényére? hogy ily kevés önállóság­gal bírjon, azt műveit közönségünkről fel nem teszem, feltennem nem szabad; szerintem a rendezőség hatásos fellépésére lenne szükség, s minden akadály lehúlna a szilárd akarat előtt, legyen szabad bizton remélnem, hogy a közel böjtben újra láthatjuk a színpad desz­káin lelkes műkedvelőinket. A tervezett névármegye és nőkasinó he­lyébe létesítendő nő­egylet, már több fél­événél, hogy megpendült, s még mindig csak a tervek közt van, csak nem várják kedves hölgyeim, hogy egy hófehér kis galamb piros szalagon hozza az égből meg pipere aszta­lukra ?E téren nem férfiúink, de buzgó höl­gyeinknek kellene kezdeményezőül hatáso­san fellépni, s hiszem, hogy egy rövid hó alatt e nemes egyletet, mint megalakultat üdvözöl­hetném ; ha valaha, úgy és most jelen körül­ményeink közt kétszeres szükségünk lenne ily jótékony egyletre, ki helyesen élni tud, az a holnapot nem ismeri. — Eszmeláncolat­nál fogva felemlítem, hogy egy Kalocsán léte­sítendő kisdedóvoda, felállítását is rég terve­zik, jelentékeny összeg gyűlt, is e célra, ez le­hetne a létesülendő nőegylet első gyümölcse. Kasinónk, mint meg is vártuk, nem követi a lelkes sopronyiak példáját, táncvigalmakat nem rendez, táncvigalmak helyett ez évben kasinónk elhatározta annál több dalárda esté­lyeket, úgy jótékony műkedvelő szavalati elő­adásokat rendezni. Nyomdánk alól a napokban kerül ki, „Dumas válogatott novelláinak 3 kötete Hang F. hűfordítása után, szerző világhírű neve, úgy fordító ismert szabatos irálya elég aján­lat,, a 3 kötet ára 2 frt. — nem sokára Heine dalainak 2-ik kötete fog, mint halljuk megje­lenni Gerlai barátunk fordítása után. E napokban nagyszerű farkas vadászat­ot terveznek, ha ugyan a fenyegető árvíz nem gátol bennünket, mely a legnagyobb szoron­gásban tartja városunkat. r. I.

Next