Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)

1862-02-06 / 16. szám

HOZZUK HAZA A DRÁGA HAMVAKAT!*) Kelet felöl síró szellő érkezett. . . Az enyészet bús követe ez, mely figyel­meztetni jött, hogy nemzeti kegyeletünk egy becses, drága ereklyéjét végveszély fenyegeti. Hogy elérkezett a nap, melyen két század mu­lasztását helyre kell hoznunk, mert ha ezen nap is leáldozik a nélkül, hogy a kegyelet le­róná adóját, a mulasztást többé helyrehozni nem leh­etene, s izzó bélyeg gyanánt hálátlan­ság mocska szennyezendi be tiszta jellemét a magyarnak. II. Rákóczy Ferenc sirját, e sírban a drága hamvakat a kegyeletet nem ismerő idő és emberi kéz végpusztulással, szétszórással fenyegeti. És akkor soha sem vegyülhetnének a drá­ga hamvak a haza szent földjével, s a ki nem engesztelt szellem Kanut árnyaként hazátlan bujdosásban bolyongna örök időkön át. Még van idő, mentsük meg a drága ham­vakat ! Ne legyen, de nem is leend ez politikai tüntetés. A történelem szigorú bírája már úgy is kimondá ítéletét a hős pályája fölött: a mi tisztünk a tisztán emberi kegyelet lerovása. Oly kötelesség az árnyak iránt, mi senkit, a­ki él, nem­ bánthat meg. Az élő nemzedék első tekintélyeinek kell e szent kötelesség teljesítését átvállalni, mi most csak hírlapírói tisztünket teljesítve figyel­meztetünk, mert a halogatásra többé nincs idő. De e kegyeletes adóhoz joga van a hazá­ban minden szívnek. -- Nem egyes választot­tak, az egész nemzet kiváltsága a hála, mely felemel, nemesit s igazolja követeléseinket a jövő iránt. Főúr és pór, palota és kunyhó egy­aránt osztozzék e dicsőségben. Semmi kétség benne, hogy e gyönge fel­szólalást oly tekintélyek fogják nevek súlyá­val támogatni, hogy a kimondott ige nem so­kára testet nyer. Pest, február 1 jén. Balázs Sándor: Humorisztikus étetnézetek. Minden ember feladata, kin a civilisátió faragott valamit, egy szóba foglalható össze : Az ember tessék! E tetszés háromszoros: Az ember tessék istennek, az ember tessék felebarátainak, az ember tessék magának. A legtöbb ember azonban elfeled, — istennek tetszeni, míg ellenben telhetetlenek istentől jótéteményeket követelni. A helyett pedig, hogy felebarátaiknak tetszenének, azt mond­ják : tedd meg barátom azt a szívességet, és ne kívánj tőlem szívességeket, ne légy oly kö­zel hozzám, menj kissé utamból, hogy nekem helyem legyen és tetszésemre élhessek. Azt mondják, mint fennebb is iram : A civilisátió faragott az emberen. Különös kifejezés! Sokak­nál azonban a civilisátió nem a szögleteket és darabosságokat faragta le, hanem úgy­szól­ván, azt a kis sót nyalta le, mi rajtuk volt. Lépjünk a termekbe és nézzük meg a finom uracsokat s dem­ecskéket, kik magukat a civi­lisátió által megnyaltaknak tartják, mily unal­masak és ízetlenek! A civilátió anyira meg­nyalta őket, hogy egy csepp pikantéria, egy szemer só sem maradt rajtuk. Valamint­ ily emberek, úgy ily­szerű civilisátió-nyalt tárca­cikkek, drámák, sokkötetes regények is van­nak. Simák, de ízetlenebbek mint egy szerel­mes szakácsné levese, ki sok jót tett bele. Mi áll tökéletesedésünknek leginkább útjá­ban? Mások tökéletesedése. Boszankodunk mások jelessége felett s feledjük, hogy ezáltal egy jeles tulajdonnal magunk szegényebbek leszünk, s ez, mindenki érdemének elisme­rése. A himlő ellen Jenner oltószert talált fel, fogfájás ellen pirulák és orvosok vannak, mi­ért nem találtatott, miért nem fedeztetett fel még semmi a leggonoszabb­ kór s a legfájdal­masabb nyavalya, az irigység ellen ? Az em­ber fekete lesz a boszúság, és sárga az irigy­ség miatt. Az irigység mind az öt érzék táb­láza, s képes őket megsemmisíteni. Az irigy­ség azt mondja : ne láss ! ne hallj! ne érezz ! ne ízlelj ! Sajátságos, hogy azt mondják némely emberről: Kiállhatatan sz­a­g­ú ember ! Épen a legkiállhatatlanabb emberek a leg­jobb szagúak: a piperkőcök, a vén csapodá­­rok, kik magukat a legfinomabban szokták parfümirozni. Az irigység egyetlen erénye, a tettetni nem tudás. Minden bűn elpalástolható, az irigység annál világosabban kirí, mennél inkább nem akarjuk mutatni. Nincs kellemet­lenebb irigység, mint az, mely nem szól s csak a remegő ajkak, eltorzult vonások, szúró tekintetek által nyilvánul. Az ellentétek érintkeznek az emberben, az emberiségben, a nemekben, így a hős, kit a harch­adás nem döbbentett meg, reszketett egy kukorikáló kakastól. A nők, kik számunk­ra a legjobbat, a legszebbet nyújtják, ö­n­m­a­­gukat, az irigység által leginkább is gyö­­törtetnek. ------Ismét az ellentétek érintkezése! A legkiállhatatlanabb t­émáról, az irigységről, a legszeretetreméltóbb th­émára jöttünk, a­­ nőkre. A nők gondoskodnak üdvünkről s gyó­­gyításunkról. Mint betegápolónők páratlanok. Boldogokká tesznek bennünket és meggyógyí­tanak. Mindenesetre vannak oly nők is, kik némely férfit úgy meggyógyítanak, hogy egész életében ráemlékezik. És mégis a nők gyak­ran betegesek. Hétköznapi nők, kikből hét még nem ké­pez egészet, egyetlen egy azonban a fér­finak anyi dolgot ad, mint hét, a legjobb há­ziszerek a házon kívül. Egy ily nő csak ott­hon pongyolában idegbeteg­, társaságban fel­­piperézve, mindig jól érzi magát. A termé­szetvizsgálók szerint a tollak változtatása meg­hosszabbítja a madarak életét, így tartja a ruhák gyakori változtatása is a nőket életben. Némely nő fürdőbe utazásával és falura menésével sajátságosan áll a dolog. A nő uta­zik, hogy a fürdőbe menjen, a férfi otthon ma­rad s kiheveri neje utazását. Azonban a nők mégis gyakran könnyeb­ben gyógyíthatók, mint a férfiak. A férfinak, a legkisebb seb gyógyítására tafota-flastromra van szüksége, a nő legnagyobb sebe gyógyí­tására tafota magában elég, a flastrom elma­radhat. Feltalálták a fürdőszekrényeket, melyek­ben fris viz susog. Delnők számára legkelle­mesebb fürdőszekrény egy ruhaszekrény, mely­­ben a szabótól mindig fris selyemruha susog.De valamint lehet virágokat tépni és szag­gatni, és a föld legszebb éke mégis mindig a virágok maradnak, valamint mérges növények, csalánok és tövisbokrok vannak, és a növény­világ mégis legkiesebb a földön, úgy minda­zon sok gúnyor, sőt mindazon m­a­­­i­s­­­a dacára, melyeket mi a szép nem irá­nyában szeretünk elkövetni, mégis igéző vi­rágvilágot képez földi életünkben, és némelyik közülünk bármenyire gyötörtessék is meg tö­visek, csalánok és mérges növények által, egy szép női virágot mégis talál, és habár nem szabad keblére tűznie, s nem magáénak ne­veznie, léte már is megszépíti lételét, valamint egy szép virág színpompája és varázsillata már távolról is elragadó. A nők a mi földi­ nemtőink és a mi földi­­ördög­öcskéink. Három nemtő adatott a szerencsés ember mellé : Az anya, a nő és a leány. Az anya megtanítja őt járni és jó úton haladni; a nő oldalán megy,hogy az élet útját széppé tegye előtte ; a leány az őszt vezeti s puha virágokat szór végső útjára. Azonban három eszményi nemtő is vezeti a földi vándort a föld kertjén keresztül. Az első nemtő átvezeti a gyermek­ség rózsaligetén, mely tövistelen , a második nemtő átvezeti az ifjúság tölgyberkén, a­­har­­madik pedig átvezeti a férfikor tövisbokrán. Az első nemtő, a gyermeké, az ártat­lanság nemtője, a második a s­z­e­re­lem, a harmadik a kötelesség nemtője. Az embereket rendesen négyszer hirde­tik ki az újságban: midőn születnek, midőn eljegyzik egymást, midőn megeskü­sznek, mi­dőn meghalnak. A férfi születési­ hirdetése azt mondja : Egy „férfi lett! Eljegyzése hirdetése azt mond­ja : 0 nővé lett! mert a vőlegény merő szere­lemből menyasszonyában oszlott fel. Házas­sági­ hirdetése azt mondja : Egy nő férfivá lett! azaz, a nő úr lett a házban; és halotti­ hirde­tése azt mondja : 0 ismét férfivá lett! vagy : nyugalomba költözött! mely sok férjnél ép úgy áll, ha nejeik halálát hirdetik. Konkoly Dezső. *­ Az „Ország tükre “-ből közöljük t. bará­tunknak e szép és melegen irt cikkét. Szerk. 125 TÁRCA. Budapesti hirharang. — Mint halljuk, a nemz. színháznál a tagok rendes évi fizetése helyett a föllépti di­jakat akarják behozni. Egy kétségkívül helyes intézkedés, s egyszerre véget vetne sok kima­­gyarázhatlan elrekedésnek, titokteljes mig­­rainnek és számtalan egyéb színházi beteg­ségnek. A föllépések számától fü­gvén minden színésznek és színésznőnek jövedelme, a szín­házi személyzet példátlan jó egészségnek kez­dene örvendeni. De az igazgatóságnak figye­lembe kell vennie, hogy ily módon valódi be­tegség esetén a színház legérdemteljesebb tag­jai is megfosztatnak, azon drámai tagoknál bi­zony nem nagy fizetéstől, melyre joggal szá­mot tarthatnának a föllépti dijak behozatalát tehát, bármenyire célszerű gondolatnak talál­juk is, csak azon esetben helyeselhetjük, ha a fizetések felemeltetnek s a föllépti dijakon ki­iil minden szinházi tagnak rendes fizetésül legalább két­harmada biztosíttatik. Mi is óhajt­juk, szeretjük a takarékosságot, de még in­kább a méltányosságot.­­ Azon alakulóban lévő egylet, mely a muzeum- kertben állandó virág és gyümölcs kiállítást akar rendezni, tegnap értekezletet tartott, melyben a kidolgozott alapszabályok elfogadtattak. A részvénydíj évenként 2 fában állapíttatott, meg. — A „Magyarország“ kiadója Wo­­dianer F. ur, az irói segélyegyletre 100 ftot adományozott. — Operáink is kez­denek Magyaror­szág határain túl ismeretesekké lenni. Dopp­ler F. „Ilká“ja nem rég Olmíriben köztetszés mellett adatott. — E­m­í­c­h Gusztáv előfizetést hirdet Tóth Endre újabb költeményeire, melyek „Ha­rangvirágok“ cím alatt egy kötetben fognak megjelenni még e hó folytán. Az előfizetési pénz (1 frt.) Emich G. kiadóhivatalába 1. hó 20 ig beküldendő. Tóth Endre egyike azon kevés költőknek, kik mindig a szív valódi hangján szólnak hozzánk, s népszerűsége oly átalános, hogy meg vagyunk győződve, t. ol­­vasónőink sietni fognak megszerezni e szép és gyöngéd lyrai költeményeket.

Next