Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)

1863-05-21 / 60. szám

. Levélegyveleg hol ide, hol oda. Füttyentgeti Bernát Gazsi . . néha Gáspár. II. Polók Antalnak Nyargaliba. Máj. 13. Medve vadászatra invitálsz. Köszönöm. Szép tőled, hogy régi barátodról megemléke­zel. Azt tapasztalom, hogy most nagyon köny­­nyen feledik egymást az emberek. Mi lehet ennek az oka: politikai izgatottság e, vagy a szívek vándorlása ?. . nem vitatom. Elég az ahoz, hogy semmi és senki iránt nem hevülünk oly magasztosan, mint kellene. Boldogult őseinknek mily gyönyörű, mily komoly becsű jellemvonása volt a kegyelet, őszinteség és vendégszeretet! Emlékszel-e még, ha olykor olykor per­­ős gyökeres néném­­asszony el elvándorolhatunk azon áldott nagy bátyákhoz, a­kik a szeretet és becsület örök verőfénye által körül sugározva, mosolyogva­­ éltek, és mosolyogva hunytanak el. Istenem ! velek együtt mily boldogok va­­lánk. Fájdalom, hogy e patriarchális életmód naponta hanyatló félben van. Hisz’ ha oly nemes időszaknak nézhet-­ nénk eléje, melyet okszerű civilizatió, testvér, h­esség, nemzeti hír­­név és takarékossá­gi el­­­vek koszorúznak, úgy nem sóhajtanék vissza felétek egyszerű, de erénydús öreg idők , ha­nem mostoha körülményink közt kénytelen vagyok lamentálni, mert az egyéni s nemzeti vedlés hét fejű sárkánya éjjel nappal nyakun­kon ül. . . azon mesebeli sárkányfaj ivadéka, melynek ön szárnyai alatt úgy érzi magát az ember, mint az ég s föld közt himbálódzó Ma­homed koporsó. Sem itt, sem ott. Nagy hiba, hogy bölcsőinket vagy koráb­ban vagy későbben nem faragta valamely generozus alchimista, a­ki egyúttal párnánk alá csempészte volna a vasból való arany gyű­rűs boldog tudományát, a­mi paraszt nyelven azt teszi, hogy: szorgalom. Tehetsz-e arról Tóni pajás, hogy nem a kellő időben születtünk ? Én nem tehetek. Képzelheted, hogy mily gyermeteg öröm­mel rándulnék le hozzád, a­kinél (magyarán egyen mondva) második ifjúságomat élvez­ném. Azon első rangú vendégszeretet, szóra­kozás és függetlenség, mikkel te engem mint­egy bebalzsamoznál, ultra boldoggá tennének. Azonban nem lehet, hát nem lehet. Punctum. Ha szent Dávid pityókfalvi kántor korá­ban meg nem énekelte volna is, tudhatod ked­ves Tónim magad is, hogy szerelmet, köhö­gést és szegénységet titkolni nem lehet. E három nagy hatalom jelenleg ellenem esküdött. Először: a holdsugárt ozsonnázó egyiptomi cicánál szerelmesebb vagyok. Másodszor: tüdő­bajom annyira gorom­­báskodik, hogy bravour áriákat köhintgetek kólából. Harmadszor : Sors kománk tegnap kéz­­besíté számomra az örök időkre szóló szegény­ségi bizonyítványt. Ezekből magad is beláthatod, hogy leg­jobb akarat mellett sem mozdulhatok. Majd csak itthon vadászgatok biz én — nem ugyan vadállatokra, melyek itt is bő­ven akadnának — hanem puskázgatok ne­ked hírekre , magamnak pedig egy kis nyu­galomra. Na de lesz még lágy kenyér. Legyen is. Isten veled. U. i. Nem tom, ha várjon egy itten ga­rázdálkodó szellemi járvány dühöng e már nálatok. Nál­unk a férfiakat menyecskék szök­­etgetik. Furcsa felfordult világ. Vigyázz ma­gadra. Ekkorig még csak a fátummal vesződ­tél , én téged inkább féltelek a hátától. Persze, hogy még mindig a kies Erdélyben főhadi szál­­lásozol, s­rigylendő sasfészked lehet. Budapesti hirharang. — Hogy a császárfürdő a kor igényeinek minden tekintetben megfeleljen,az igazgatóság a törökfürdők felett lévő toronyba fényképez­­dét építtetett, melyben Pataki fényképész mű­ködik. Ez annyival jövedelmezőbb lehet a ne­vezett vállalkozóra, minthogy itt az emberek két ízben fogják magukat levétetni: beteg ál­lapotukban és midőn ismét egészségesek lesznek. — Egger S., a Dorottya utcában lakó ék­szerészei leginkább régiségekkel kereskedik, ezentúl minden hóban egy füzetet ad ki, mely­ben a nála található régiségek ismertetnek. Az első füzet már megjelent is 120 érdekes régiséget, nevezetesen régi pénzeket ismertet. * A budai népszínházban hétfőn „Dunanan apó“ e nyár folytán utoljára került színre és pedig szép számú közönség előtt. Dékán k­ a­­mint vendég lépett föl Paula szerepében, igen szép sikerrel. Tiszta, csengő és jó iskolázott hanggal bír, szerződtetése nyeremény volna. Takátsné Leokadint adta, sikerülten, több hanggal rendelkezik, mint az előbbiek, kik e szerepet énekelték.­­ Beszélik, hogy a jövő hétfőn ismét egy város erdei nép­ünnep fog tartatni. Ha olyan lesz, mind a múltkori, akkor kár lesz vele a közönséget maktretirozni.­­ A zugliget egy kertjében egy kapás kapálás közben egy ezüst patkót talált. — A múzeum számára megvette tőle egy budai polgár. s Renz cirkusában a jövő hét folytán több új előadásra készülnek. Különösen sikerültnek mondják a kutyák szereplését. s Molnár Párisból egy új operettet és egy vígjátékot küldött. Ha ez az a nagy tanulmány, a­miért oda fáradott, azért bizony itthon is maradhatott volna. No de várjunk egy kissé, talán még több sikere is leend. * A „Gen. Corr.“ szerint Császár ő Fel­sége a gr. Zichy Nándorra és Jókai, mint szerkesztőre kimondott ítéletet egy hónapra leszállitni kegyeskedett. *Jósika Miklós temékenysége év­ről évre növekszik. Csak nem rég jelentettük legújabb regényét, s már ismét azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy szép olvasónőink figyelmébe egy új, két tömötten nyomtatott kö­­tetű, gyönyörű regényét ajánlhatjuk. A regény címe „Klára és Klárika“, és az Anjouk korából van merítve. * A múlt csütörtöki­­ népünnepély, a melyen a rendezők gyönyörű bizonyítványt szolgáltatok Ügyetlenségökről, összes jöve­delme 1011 forintra rúgott. — No ezért ugyan kár volt olyan nagy lármát csapni. * Kedves kis lap az a „Színházi látcső“. — Még mindegyre azon beteg képzelődésben sinlődik, hogy laptársai csak azért üldözik a mostani színházi igazgatóságot, mert elszedte ingyenjegyeiket. — Még boszankodhatnánk is rajta, ha nem tudnák, hogy ez csak „Károly úr bogara.“ * Horváth Mihá­l­y jeles történetírónk szeretett nővére Ivánkovicsné született Horváth Mária, május 16. meghalt. Áldás poraira. * H o 11 é­s a Corneliáta kedves ma­gyar csalogányt oly szívesen látják Somogy­ban, hogy midőn a fogadóban, hova bizonyos megnevezhetlen, okoknál fogva kellett szállnia elutazása alkalmával fizetni akart azt felelte a fogadós: „Már minden ki van fizetve !„Ki fizette ki, nem szabad megmondanom és különben is Hollósy Cornelia, nem egyes utazó, de So­­mogy megye vendége ! úgy látszik, a somogyiak jobban meg tudják becsülni a kedves énekes­nőt, mint a magukat egyedül illetékesnek tartó színházi méltóságosok. * A „Fin“ egy operabíráló választ­mány indítványoz a nemzeti színház számára. Bizony nem ártana egyes oligarchák kezei közül kivenni azt a karmesteri botot. * A magyar zenészek segély­egyletük megalakítása iránt f. hó 21-kén est­e 7 óra­kor összejövetelt tartanak a „Tigris“ szállo­dában.­­ Vasárnap a császárfürdő bálrendező bizottmánya gyűlést tartván, elhatározta, hogy az első estély június 3 -án fog tartatni és azon­túl minden szerdán egész augustus közepéig. A tizenkét rendes táncestélyen kívül még mű­kedvelői előadások és hangversenyek is tar­tatnak, a nélkül azonban, hogy a részvénye­sek ezekért külön fizetnének. Jótékony célú előadásoknál azonban a bőkezűség nem kor­­látoztatik. A családi részvény 12 ft, az egye­sek pedig 6 ft. A zártkörűség szempontjából a meghívandó családok előre felkéretnek az e célra küldendő ívet aláírni, azonkívül pedig, ha netalán valamely család kifelejtetnék, vala­mely bizottmányi tagnál történő felszólamlás folytán, a szükséges jegy elküldetik. A csa­ládi jegyek mellett 4 tag jelenhet meg. Vidé­kiek, kik véletlenül a városba jönnek és egy vagy több estélyen óhajtanának részt venni, e lapok szerkesztőségénél is kaphatnak jegyet és pedig családi jegyet 2 ftért, egyes személy jegyet 1 ftért. Az estélyek alkalmával nem lesz pénztár és így előre kell gondoskodni je­gyekről.­­ A nemz.­színháznál egyre fordítják a sok francia darabot, nincs az a hét hogy kettő három meg ne forduljon a színpadon. Igazán nagyon szeretnének bennünket franciákká tenni, csakhogy nem fog az menni olyan köny­­nyen, mint a­hogy azok a fordító urak gon­dolják.­­ A zugligetben is szándékoznak egy nép­ünnepet rendezni. Tessék aztán valakinek azt mondani hogy nincs pénz. Van a­kinek van, de mi ritkán látjuk. * Talán nem lesz érdektelen, ha megírjuk hány gyalog ember megy át egy hónap alatt a budapesti lánchídon és alagúton. A legújabb kimutatás szerint ápril­­­től 30-ikig a lánc­hídon 710,300, az alagúton 75,937 gyalog egyén kelt át. * Valamelyik vidéki városban egy rézmű­ves arra adta fejét, hogy valami különös bo­tot találjon fel. Négy havi fejtörés után kisü­tött egy olyan pálcát, mely következő tárgya­kat tartalmaz : gyufát, pecsétnyomót, hat iv­­rópapirost, egy gyertyatartót, egy gyertyát egy kést, egy l­ónt, továbbá tintát, porzót, tol­lat, pecsétviaszt. Vádorbotnak is jó és véde­lemre se utolsó eszköz. Ki meri mondani, hogy nem haladunk. — Egyik zuglap kíméletlenül megtámadja Molnárt mivel jelenleg utazik a nélkül, hogy erre az illető laptól engedélyt kért volna. Sze­mére lobbantja, hogy a begyű­lt összegekről nem számol nyilvánosan, becsempészte a can­­cant, és védszelleme kíséretében utazik. A­mi az illető vádat illeti, tudnia kellene az illető lapnak,­­ hogy a pénzkezelésére, valamint színház külügyeire nézve egy bizottmány alakult Áldássy Antal úr elnöklete alatt, mely bizottmány nem egy ízben számolt már a be­gyű­lt pénzekről. A cancant illetőleg, nem lá­tunk abban valami rettenetes dolgot, ha egy 477

Next