Hölgyfutár, 1864. július-november (15. évfolyam, 1-38. szám)
1864-10-09 / 30. szám
Szerkesztői szilás: (hova a kéziratok bérmentve küldendők) Földfa-utca 11. sz. Kiadó-hivatal: (hova az előfizetési és hir- ^ detési dijak küldendők) ^ Kertész József könyv ^ nyomdájában. ( városháztér 3. sz. 2. udv. ).HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik: minden vasárnap és csütörtökön egy és fél nagy negyedrét ivén. XV. évi folyam. II. félév. 30. szám. c I ^ Előfizetési dij: ^ (vidékre vagy helyben egy ^ aránt) j ) Egész évre . . . 16 frt J) Félévre .... 8 frt ^ Évnegyedre . . 4 frt j> Hirdetések gyorsan és jutányosan közöltetnek: Dicsőitlek téged. Rég elmúltak, ah, a boldog órák, Midőn együtt talált az est, az éj; Levelüket, lám, a fák is szórják, Hol ölelve tartálak, hogy ne félj. Hátunk megött összetörve ott áll Egy rövid múlt, ah, egy egész élet, — És én mégis dicsőitlek téged! És még egyszer bejárom a völgyet, Minden bokrot, a lugast, a berket, Hol virágot, mosolyt nyertem tőled, Hol az uj perc, újabb gyönyört termett. Minden emlék egy tört ver szivembe, Melynek sebe gyötör, emészt, éget: — És én mégis dicsőilek téged! Nem volt elég, hogy hűtelen lettél, Ah, bár ez is fájóbb a halálnál: De nevettél szörnyű keservemnél, S hatalmaddal a porig aláztál. Mint egy bábbal, csak játszottál velem, S összetörtél, mint egy hitvány férget. — És én mégis dicsőilek téged! Ki nem féltéleként bánni vélem, S önként mentél ez iszonyú bűnbe: Méltó volnál, hogy az istent kérjem, Hogy büntetést, haragját rád küldje; Méltó volnál, hogy megátkozzalak; S utolérjen a szörnyű ítélet. — — És én mégis dicsőilek téged! . . . Mert most tudom, akármi sors érjen, Hogy előttem csupán csak egy az út; Hogy legnagyobb a földön s az égben, Ki szeretni s szenvedni megtanult. — Üdvöm árán erre megtanitál, S én, mig egy jajt bír adni az élet, Mindörökké dicsőilek téged! Szász Gerö. ÉJ ! Vasárnap, October 9. 1864. r . A galamb-dij. — A „ Szerencsések vagyunk,, most kijelenttük többet. Egy nehányan túl sem élték kísérletüket. E fiatal emberben a rend, hogy az kénytelen volt a megunt ételt bejton böjtölés és testi mozgalmak által most 13 legyőző az ellentálló gyomrot, úgy ! A három utolsó galamb elköltésénél szinszokkal is végezünk majd valahogy. — Még öt galamb vagyon hátra. Amint ön látja. — Hogy, hogy van? kérdé őt a lord. gott ki szemeiből, szilárd elhatározottsággal kívüli gyomor párosult. Tegnap nyujtatatott át a nyerőnek a dij, egy arany érem kíséretében, melyen e felirat volt olvasható: Nec plus ultra. A hősies elszántsága győző neve: Leon Lajos. A tudomány egy nevezetes kérdése feloldatott. Burlam lord, kitűnő hellenistánk ez alkalommal nagy tetszésü beszédet tarfogadni. Azonban ez csak is úgy sikerült tett. őt követő Lenisdale lord még mindig ha orrát befogta; az éhség már nem volt ékes szónoklatával, melyben a vallás erearra elegendő. Harmincadik napra kimondhatlan néptömeg megakadályozá az utcáni közlekedést. Az utolsó galamb is eljön pusztítva. Leon azt vélte, hogy megfut rajta. Ily nyomorult állapotban volt kénytelen magát az üdvözlő néptömegnek bemutatni, melyhez vendéglőse az egyik szónoklat után, a másikat intéző. Egynéhány tudós különösen azon célból érkezett meg sok földről, csak hogy e csoda férfit megláthassák, ezeknek meg volt engedve a galambévet a kulcs lyukon át s bámulhatni, mely kiváltságáért is legalább 1 guineát kelletett a vendéglősnek fizetniök.8zóval a harmincadik nap estéjén meg volt a galambdíj nyerve. Péter mester Leon öltözetjét 100 fontjért adá el. 8 találkozott volna több ilyest kedvelő, tán még több ily öltözetet is ta- s látt volna, a vállalkozó vendéglős. Váljon utazó angolok nem vettek e meg 200 darab sétabotot, melyeket állítólagosan, mind Voltaire hordott. A nagy city lapban nem sokára e sorok álltak : „Olvasóink még emlékezni fognak azon fiatal franciára, ki saját idejében a tudományos társulat által kitűzött galambdíjért jelentkezett Lewisdale lordnál, a kísérletet. De Leon úr nem fogadá el ajánlatát, mert családi ügyei és tudományos foglalkozásai, éjszaki körutazása időt nem engednek számára. Mint már mondva volt csak a tudomány kedvéért határozta magát e kísérletre, s pénzért, egyedül nincs kedve magát ismételve oly kínnak alávetni. úgy hiszem a tudománynak elég benyitékul szolgál az, hogy él s hogy kedvvel költi el naponkint beefsteak (Folytatás és vége.) Ugyan furcsa gyomra lehet. A kísérlet tizenötödik napján lord Lewisdale ismét kérdé a két tanútól: — Él-e még a francia? — Természetes, volt a nyert felelet. — Ő valóban megeszi naponként galambját. — Csak csontjait hagyja érintetlen, így tehát a második korszakot is kiállotta. kisérlet huszonötödik napján Lenis-dale maga is meglátogatá a galambevőt. eon sápadt vala. Az életuntság pislelhetni, hogy ugyan e fiatal francia nyerés végtére a kitűzőt a ditt, kinek ablaka alatt már nyolc napja egy számtalan népcsoport hullámzik, s nagy zajjal nyilatkoztatja lelkesültségét. Harminc galambot elpusztított e fiatal ember, a csontok törvényes okmányokkal hitelesítve, a múzeumnak hagyományoztattak, szerencsés győzőt 150 pályázó előző meg, de mind hasztalanul. Nyolc vagy tizenöt galambnál igen kevesen fogyasztotejét, s a nyelv fejlődését tárgyalá. Örvendve jegyezhetjük még meg, hogy Leon úr nem tartozik a mindennapi ,emberek sorába, mert nem a nyereség ösztönző e merész kísérletre. Ő az első rangú tudósok sorába tartozik. A tudvány ösztönző e tettre. Bizonyítékul szolgálhat azon tény, hogy vendéglősének, ki a galambokat készitő, 10,000 francot ajándékozott. Bon Lajos ur az udvarnál is be jön mutatva.Ő felsége egy gyémántokkal kirakott arany szelencével ajándékozá meg,és a 30 galamb okozta benyomásról méltóztatást megkérdezni. A spanyol követ udvarától érmet követel számára, a porosz pedig „pour le merítő“ kitüntetést akar számára megszerezni . China is alkalmasint elfogja számára a kék gombot küldeni, Karakhoff herceg 50,000 ezüst rubelt ígér számára, ha Pétervárott ismétlitén jelen volt Lewisdale.