Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-05 / 36. szám
Philadelphiában Franklin kevés idő múlva munkássága által tudott magának kenyeret szerezni, de későbben Londonba távozott hol jobban ment dolga. Másfél évi ott mulatása után , mely idő alatt szorgalmatosan dolgozott, Philadelphiába viszszatért, és (1758-ban) egy gazdag sajtó birtokossal társaságba lépett. Kevés idő múlva egy külön sajtót nevezhetett sajátjának, melyet munkássága és igyekezete, főképpen pedig saját irodalmai által hamar híressé tett. Egy pensylvaniai hírlapot szerkesztett és évenként a’ „Szegény Richárd naptárát“ adtaki, mely közhasznú tanításokból álló becses kincset foglal magában. Ezen meglehetős független helyzetében Franklin némely miveit barátjaival egy tudományos társaságot alapított, mely „Junta“ nevezetet viselt, kezdetben tizenkét tagból állott, kik minden héten egyszer öszvegyültek, ’s politikai, bölcselkedési és más tárgyak felett vitatkoztak. Ezen társaság közel negyven évig állolt fenn , s alapelvei oly nemesek, nagyszerűek, ’s eredményei oly fontosak voltak, hogy az az amerikai szabadság bölcsőjének tartatill, Franklin Philadelphia városának köszönte szerencséje kezdetét, és ő ezért mint jó hazafi háládatos volt. A gyakran támadó tűzvész csapásai könnyítésére ő alapitott legelőször egy tűzoltó társaságot és azután egy tüzkárbiztositó pénztárt. Nevezetes hivatalokat viselt, ’s mint köztisztviselő a’ városnak lényeges szolgálatokat tett, az éji őrök hijános intézetét megjavította, ’s az ő munkássága által a’ haza oltalmára egy önkéntesen válalkozók serge alakult. — De mig ő ilyetén intézkedései által hazájára jótékonyul hatott, mindég feljebb ’s többre törekedő lelkével az egész műveit világnak is használta az ő hatalmas esze szabta ki a’mennykönek az utat, hogy kár nélkül bocsátkozzék le a’ földre; ő találta fel a’ mennyköfogót, a’ harmonikát ’s t. e. Mint ellensége az elnyomásnak , Franklin vezérelte azon férfiakat, kik Anglia kemény mostoha rendszabályai ellen melyekkel saját gyarmatait sújtotta , feltámadtak. Az egyenetlenségek kezdetekor Franklin mint alkudozó biztos Londonba küldetett. Azon éjjel , midőn 1704-ben a’ gyarmatok adó alá vetését kívánó bili elfogadtatott, Franklin a’ congressus titoknokához Thompson Károlyhoz írt levelében azt irá : „A szakadág napja hanyatlik ; szükséges hogy az amerikaiak a' szorgalom és takarékosság szövetnekét meggyújtsák.í( —• „Várjon ön felett Thompson, •— majd sok más szövet nevét Inland meggyújtva.í( — Mihelyt látta, hogy az anya ország és a’ gyarmatok köztti békesség helyreállítására minden fáradozása siker nélkül marad, 1775-ben mártziusban viszszatért Amerikába. Elindulása előtt estve, egyik barátjának a’ többek köztt ezt irá: „Minden felhozható ok , silány. Az egész szándék csak ez : nagyobb mezőt akarnak nyerni, hogy azon egy csorda haszontalan hízelgőt hizlalhassanak.“— Az 1770*ik évben mint követ Franeziaországba utazott, ott Anglia ellen segítséget kérni. Öltözete ’s egész lénye ekkor is nagyon egyszerű volt. A’ franczia udvariassághoz oly kevéssé kötötte magát, hogy eleinte a’ francziák ötét egy régi parasztnak tartották. Csak hamar nem csupán kíváncsiság, az egyszerű polgári követ szerepében láthatni, vonta a’ párizsiakat Franklin közelébe, a’ hazája szerencsétlenségén érzett mély fájdalom és binat, mely a’ jó buzgó hazafi arezvonásait féremagyarázhatatlanul bontotta, ’s azon nemes ön feláldozás , azon fáradhatlan törekvés , melylyel a’ reá bizott haza ügyét folytatta ’s bizományát teljesítette, minden kebelben akarat ellen is, iránta tiszteletet gerjesztett, ’s így történt hogy kevés idő múlva ötét minden tudományos és tudós férfiak felkeresték. Voltaire-rel is megismerkedett, kinek láng eszét és eszmélet világ polgárfiságát tisztelte. Midőn XVI Lajosnak bémutattatott, kitetsző egyszerűsége daczára is ötét az uralkodó nagy tisztelettel fogadta és az egész királyi családnak bémutatta. Az 1778-k évi febr. 6-dik napja volt azon nevezetes nap, melyen ama szabadság szelleme által parancsolt szerződés aláiratott, melynek alapelve azon feltétel volt: „békességet semmi esetre nem kötni, ha a' gyarmatok önállóságát és függetlenségét Nagybritanniia királya nyilván vagy halgatólag nem ismeri meg. Franklin és Gerard, mint a’ két szerződő fél biztosai, írták legelsőbben alá azon fontos oklevelet. Midőn az amerikai szabadság kivívása után Franklin Philadelphiába viszszatért, elfogadása oly innepélyes volt, mint azt a’ hazájának szabadságának megalapítója érdemelte. Azon idő óta az öregség boldog nyugalmában élt, de közhasznú munkássága mégsem szüntmeg. A’ szabadság szeretete mellett nem viselt más czímet, mint a’ „doktor“ czímet. Egyszersmind a’ philadelphiai bölcselkedési