Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-24 / 7. szám
inkább erdélyi szász atyánkfiái figyelmeztetendöl, a’ kik vagy csak az általok mostanában alapított honi históriai egyesület által is buzdító példát adtak arra, minő szükséges légyen kis honunkban valahára tettlegesen is törekedni, hogy hazánknak történeti ’s a’ t. ismertetése gyarapitassék *). Arany ősi. A’ cserkeszek. II. Egy más nagyon nevezetes oklevél jelentmeg az 1830-k évi januáriusban a’ „Portfolio“ első füzete köztt, melyben a’ cserkeszek függetlenségüket az európai udvaroknak kinyilatkoztatják. Ezen oklevél kelése ideje nem említtetik meg ugyan, ’s valódisága iránt némelyek kételkednek is, de igaz az, hogy azon nyilatkozat az angol parlamentben igaz kamarán költ oklevélnek ismertetett, ’s ott senki által még a’ miniszteri padok által sem hozatott kétségbe- Ez érdekes oklevél közlését csak azért sem mellőzhetjük, mivel abban a’cserkeszek valódi szelleme a’ maga tisztaságában feltűnik, ’s az elősorolt dolgok valósággal megtörténtek, tehát történeti tévedés az igazságot homályba nem burkolja. A’ cserkeszek által függetlenségek iránt az europai udvarokhoz tézett nyilatkozat. A’ Kaukázus lakosai az oroszoknak nem csak nem alattvalói, sőt még békességben sem élnek azokkal, hanem már több évek óta folytonosan hadakoznak az orosz hatalom ellen. Egyedül magokra hagyva folytatják ezen háborút ; ők egy időben sem segíttettek ’s nem biztattattak egy hatalmasság által is. Még akkor is, midőn ezen tartományok a’ (török) porta védurasága alatt állottak, mindég önmagokra hagyatva védelmezték magokat, az előtt kevéssel a’ porta őket elárulta ’s minden tekintetben rólok lemondott. Egy pasa nyitá meg Anapa kapuit muszka aranyért, mondván a’ cserkeszeknek, hogy az oroszok mint a’ szultánnak barátai és szövetségessei úgy jönnek annak segítségére az arminesztáni (armeniai) zendülök ellen. Egy más pasa is hasonlóképpen megcsalt bennünket ’s éjnek idején elillantott. Azóta a’ cserkeszek több versen követeket küldöttek a’ szultánhoz, hogy hódoló hivségöket bémutassák, és segedelmet kérjenek, de (követeik) hidegen fogadtattak. Persiához is folyamodtunk, de nem több sikerrel, ’s végre Mehemed-Alihoz, a’ ki benne helyzeti bizalmunkat méltányolta ugyan, de a’ távolság miatt segítségünkre nem jöhetett. Mind ezen körülmények köztt a’ cserkeszek követeinek utasításul volt adva, hogy mind azokat, ha a’ hely távolsága miatt a’ dolgok állását nem tudnák, értesítsék az iránt, mily* elszenvedhetetlen az orosz nyomás, mily ellensége az minden ember erkölcsének, vallásának és boldogságának ; mily hitszegök az orosz tábornokok; mily durva vannak az orosz katonák! (Ha mindez nem lenne igy , miért harczoltak volna a’ cserkeszek oly sokáig az oroszok ellen ?) A’cserkeszek elpusztulásában senkinek sincs haszna, sőt inkább mindenek érdeke kívánja , hogy segittessünk. A’ most ellenünk harczoló, minket szemmel tartó, ’s bennünket körülvevő száz ezer muska, majd ellenétől, forditanttja fegyverét; most a’ mi terméketlen meredek hegyeinken harczol bátor havasi népeink ellen, de nemsokára a’ ti gazdag lapályaitokat, téreiteket boritandja el, alattvalóitokat veletek együtt rabszolgaságba ejtendi. Hegyeink Persia és a’ Törökbirodalom védfalai voltak, ha segedelem nélkül hagyatunk, nyitott kapuvá válandnal, mind a’ két országra nézve. Hegyeinket, mint a’ ház kapuját jól bézárva kell tartani, ha annak belsejét védelmezni akarjátok. Továbbá, cserkesz vér buzog a’ szultán ereiben; annya cserkesz; háremje cserkesz nőkből áll ; rabszolgái cserke *) Az erdélyi szász nemzet kebeléből származott, és abban létezik jelen időben két minden politikát tendentiától megkülünözött időszaki irás u. m. ..Transsilvania, periodische Zeitschrift für Landes-Kunde“ és „Archiv für die Kenntniss von Siebenbürgens Vorzeit und Gegenwart,“ a' harmadik pedig alkotandó nem sokára a’ fennemlitett históriai szász egyesület által.— Hát nekünk magyarokul Erdélyben c’ Toldalékon kivül több ilyszerű magyar ajkú folyóírásunk ne lehessen? Az ez előtt az „Erdélyi Iliradó“ mellett külön ívekben, és magányosan megjelent „Nemzeti Társalkodó“ szűkebb korlátok közzé huzatott oly annyira, hogy terjedelmesebb formája tekintetének megszorításává (a' mit szivemből fájlalok) bizonyos tekintetben alig már az , a’ mi volt is. Az időnkben megindult magyar ajkú „Erdélyi történetek tára“ csak első kötetének érhette örömét, holott a’ német nyelvű „Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens“ talán nem sokára a’ harmadik kötetét is világra fogja bocsátani.— Mi az ilyen tüneményeknek okai? A’ szebeni és brassói német politikai újságok mellett terjedelmesebb ivek jelennek-meg a’ honi, tágasabb értelmű esmeretek mezejének, ha nem is tömötten, de még is szentelve, hát inkább tudja-é a’ kisebb számú hazai német olvasó publicum a’ germán nyelven írott ilyszerű mozgalmat megbecsülni? Hát a’ számosabb erdélyi magyar publicum nem kedvelli e az anyai nyelven írott ilyes törekedéseket? Igaz ő ez, és miért? Quidquid sit uraim! nem elég a' könyveket a’ mostanában létre hozandó múzeumban üszvehalmozni, adjunk ezen holttestnek életet is, légyen az addig is, a' mig többet tehetnénk, főforrása és középpontja egy oly magyar ajkú literáturai folyóírásnak, mely által tudósabb honfiaink, minden politikai tendentiát elmellőzve, kis hazánk tudományos ismertetését eszközölhessék. Aranyosi.