Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-03-31 / 26. szám

1843* (Első félév.) 26­ kszám. Tartalo­m Nappoleon császár életéből. A’ voll­yniai nemesekről valami. A’ szász földön lakó oláhok sérelmei. II. Ma­gyar tudós társa-átr. Hirdetés. TOLDALÉK MUBIT És JELEnnEZ.­ ­Kolozsvár. Pénteken Martius 31-én. 1843. H Napoleon császár életéből. Napoleon rendes katonai vitézségről nem sokat tartott ; véleménye szerint minden franczia született vitéz. Félelmet nem isme­rő vakmerő bátorságot kívánt, ezen tulajdonsá­got nagyra becsülte, a’ miért sokat elnézett ’s elszenvedett. Midőn szemlekor vagy más al­kalommal is, valamelyik katonája, a’ császári kegyelemnek valamely jeléért esedezett, a’ csá­szár legelső kérdése volt? „volnak-e seijei?”­ Kit sebek díszítettek, megkülönböztetésre ’s gazdag jutalomra számot tarthatott. „Minden seb — monda olykor Napoleon — egy egy ser őssel felér.“ — Gyakran, midőn valamelyik ezred előtt állott, az ezredestől kérdezte: „ez­redes úr, tisztjei köztt, ki a’ legbátrabb?“ — ha az ezredes­­gondolkozás nélkül felelt, ak­kor Napoleon a’ k­örül álló tisztekhez fordul­­ván, azó­tól ismét kérdezte : „uraim, önök kö­zött ki a’ legbátrabb?“ — ’s ha a’ tisztek fe­lelete az ezredesével egyezett, akkor Napole­on a’ megnevezett tiszthez igy szólott: „én önt báróságra emelem; személyében, nem csak sze­mélyes vitézségét, de azon testületét is meg­jutalmazom, melyhez tartozik, ’s így ezen meg­tiszteltetést nem csupán kegyelmemnek és mél­tánylásomnak , mint inkább bajtársai bizony­ságtételének ’s nagyra becsülésének köszön­heti.“ — A’ közkatonákra is szintúgy kiterjedett figyelme. A’ jó magaviselet és vitézsége ál­tal magát megkülönböztető közlegényt, felsőbb fokra emelte, ’s ha az, valamely heves csa­tában sebet kapott, a’ császári magános pénz­tárból ajándékot, ’s nem ritkán évi jutalmat is nyert. — Napoleon mindenütt hol jelen volt, a* tai­leirákban úgy, mint St. Cloudban, vagy a’ ha­diseregnél a’ föszálláson, rendszerint minden héten legalább kétszer vagy háromszor, az ot­tan helyben vagy közel álló csapatokon hadi­szemlét tartott. Ezenkívül szolgálatot tevő test­­örsereg osztályait a’ császári kastély udvarán, minden nap reggelizés után maga előtt ellép­tette. A’ szemle tartáskor minden katona, a’ közlegényen kezdve az ezredesig, a’ császár elejébe léphetett, ’s személyes ügyét előadhat­ta. Napoleon kihallgatta, kérdéseket tett, ’a legottan választ adott; ok nélkül sohasem, de mindég oly móddal adta megtagadó válasza­it, hogy a’ kérelmes az által magát sértve nem érezhette. Az ilyen bánásmód kimondhatat­­lan bizodalmat szült a’ had­seregben. Egy reggel, midőn Napoleon a’ testörse­­reg egyik osztályát szemlélgetné, egy katona előtt hirtelen megállott, ’s miután azt tététől talpig figyelemmel végig nézte, szemrehányás hangján igy szólott hozzá: „Romeus, miért nem viseled a’ keresztet, melyet Boulogne-nál kezemből nyertél?“—Meg kell jegyezni, hogy Napoleon régi testőr katonáit személy és név szerint majd mind ismerte. — ,, Császárom, mond a’ katona, én azon keresztet nem a’ ruhámon , de testemen viselem. Egy császári (ausztriai) katona azt mejjemen kardjával da­rabokra vágta; Eszlingen mellett történt ez.— Felséged jól tudja, h­ol fejéről kalapja lelőve­tett; de (a’ kereszt) darabjait felszedtem , imé itten vannak.“ Ezen szavaknál Romeus egy papirost huzván­ ki ruhája alól mejjéröl, azt a’ császárnak nyújtá. Napoleon a’ papiros tar­talmát megnézvén, így szól a’ katonához: „Ha igy van a’ dolog, Romeus, hát cseréljünk, van­­é kedved hozzá?“ — Romeus arczát zavar le­­pi­ meg; ő nem felel. — „Hát te nem akarsz 20

Next