Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-04-08 / 28. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1845. Ollső félév.) 28-k szám. Kolozsvár. Kedden áprilisban, 1845. J ártalom Klárishalászat. Felelet. Közlés az erdélyi oláh hírlapból. Hirdetések. Tűzharmentesités. Klárishalászat. A’ klárisokat hajdan többre becsülték mint most, leginkább kedvelik most még Portugáliában s Olaszországban de főkép Levanteban, hol belőlek olvasókat csinálnak, ékszerekre alkalmazzák’s nyilat ’s fegyvert ékesitnek vele. Ez áruczik mint tudva van, a’ tengerben csak szikla alapon terem. Színe különböző ’s a’ tér fejértől a’ legkiáltóbb rozsapirosig lévő árnyéklatokban terem. A’ téjfejér kláris legritkább, a’piros legtöbbször jönn elé. Legtöbb beesők van a klárisuknak ha a’ baba rezei et (Polypenleben), melyet élnek, már ki halt, és az egész, a’ helyett, hogy kívül kacsoma nemű anyaggal bé lenne vonva, kemény nehéz testet alkot. Jelentős klárishalászatot tíznek a’ földközi tengeren Afrika északi partjain hol Algír és Tunis egymást határozzák, főkép La Calle franczia városnak s Tabaka tunisi városnál. Ott szinte csaknem veres klárisokat találnak, melyek 1 2, 3 órányira tengerben 90 lábnyiról halasztatnak fel. Ez egy fa rámára erősített háló által történik meg, mely golyók által a’ tenger fenekén tartatik, köszörülés alkalmával a’ klarist a’ fa letöri, a’ háló megtartja. A’ halászcsónakok fedelesek latin feliratú arboczczal; 15 — 20 tonna terhet birnakmeg, emberei 8—12 matrózból állanak, kik közzűl kettő a’ háló kiigazításával s elkészítésével foglalkozik. Gyakran 100 — 150 ilyen csónak áll kevés távolságra egymástól,’s a’ klárishalászatot több napokig űzik minden féliit szakasztás nélkül bármily bevet süssön is a’ nap. Munkásságak mindazáltal április kezdetétől csak juius végéig tart s a’ viharos időben fel kell vele hagyni. Legtöbb klárishalász van az olaszok között s különösen a’ szicziliaiak foglalkoznak e halászattal, de a’maltai tunisi francziák is részt vesznek abból. Az 1825-k évben 183 halászcsónak számláltatott meg, 1591 tonna térésnél ’s 1986 hajóssal, kik La Callenál e’halászattal foglalkoztak’s 25,285 kilogr. klárist hoztak napfényre, melyeknek becse ott helyben 1,812,450 frank volt. 1836- ban 243 halászcsónak foglalkozott azzal, 1840-ben csak 96, 1841-ben is csak 102; azok közzül 50 nápolyi, 38 toszkánai, 12 szjordiniai, 1 franczia és egy tunisi. Halászatuk 851,048 frankra becsültetett, miből 111,434 fr. 40 cent. kiadást kellett fizetni. Nem kell észrevetni a’ klárishalászatáról hires’s régi La Salle franczia gyarmatot, a’ tőle nem meszsze fekvő Cello tengeri várossal, melyet bár hasonlóul a’constantinei gyarmathoz tartozik, de csak 1843-ban április 11-kén foglalt el Baraguay ezredes. Felelet „Hon és Külföld“ idei 16- k számában fellelt következő pályakérdésre : „Melyik nagyobb er hajesi rétek és mocsok: egy szép és ti iyen tekintetben jobba erényes prímádon? nőhöz menni fényes délben tisztelkedni, vagy pedig lopásért, tehát mint tolvajnak egy főiskolából kicsapatni? s a netalán szánakozásból, kegyelemből történhető viszszavétel letörli, és mennyi mértékben az ilyen erényt?“ Ki egy üveg pezsgőt tesz fel jutalmul, nem nagy munkát várhat. Azokon tehát, noha szokatlan vagyok a’ pályázásban — hozzá fogok én is. Egyelőre e’pályakérdésnek első fele legkisebb öszefüggésben sem láttatik lenni az utolsóval; mert hogy lehetne egybehasonlitni egy urhölgynéli tisztelgést iskolábeli kicsapatással? de részletesbben vizsgálva a’ dolgot, van valami benne. Mert a’ legfényesebb urhölgynél is éppen fényes délben, mikor sün 28