Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-03-31 / 26. szám

HÓS ÉS KÜLFÖLD 1846. 16-ik szám (Első félév.) Kolozsvár. Kedd martius 31-én, 1846. Varfaluin: Losonczi István, temesi bán. Tanácsadás a’ nevelés magasb fokozatán. l­osonczi István, temesi b bán. E’ nevezetes férfin is egyik valu időkora leg­nagyobb emberei közzül, magát honáért fel­áldozd s mint a’ török hitetlenség példája, esék­­el. A’ mohácsi viharos nap után, a’ török hata­lom Magyarországba fészkelödése, a’ hont bel­sejében szaggatá­ fel, annak szivén ejre méjt se­bet, mely szinte másfél század alatt, mig a’ fel­séges ausztriai ház arra gyógyító irt nem kötöze, szakadatlan vérzett. Lehetetlen voltaképpen le­írni tollal, elbeszélni nyelvvel, azon méjt sebe­ket, miket a’ török kard, főként a­ mohácsi gyásznapot követett közelebbi időkben, a’ haza belsején vága; azon belzavarokat, villongásokat, m­ik mint meg annyi fur­u kigy­ók, honunk kebelét marczongják, s annyi nagy, lelkes fiai­nak vagyona, nyugalma, vére, élete vesztésébe került. II. Lajos királyunknak a’ Csele patakba fuladása után, özvegye Mária I. Ferdinánd ró­mai császár testv­ére, minden erejét arra forditá, hogy első Ferdinándot ültethesse, Magyarország királyi székébe, s a’ nádor Bátori István segít­sége által azt Pozsony­ban november 25-n 1526-ba ki is vitte. Több hatalmas magyar urak már an­­nak elölte Zápolya Jánost, az erdélyi vajdát, koronáztak vala magyar királyságra. E’ szeren­csétlen meghasonlás temérdek vérébe kerü­le Magyarországnak ’s tágas litat nyila N­­ik Soli­­mánnak arra, hogy magyarországoni hatalmát annál rendületlenebb talapra In­ly bezu­thesse. Könnyű volt átlátni mindenkinek, hogy jogai­tól, egy­ könnyen egy­ik fél sem állandó el ; az e’ végre junius 1-a 1527-n Olmuczban megkísér­tett egyezkedés, valóban sikertelenül is végző­dön. Tehát mind két fél fegyvere kelt, s a’ két dulakodó hatalom köz­tt csak a’ hazának fa­kadoztak újabb, meg­ újabb sebei; mint ily esetben, mindég történni szokott. Végre Zápolyát a' Ferdinánd pártja kizaklatá Lengyelországba, de eljött 1529-be­n Solimán az ő segitségére ’s Budát neki viszszaszerzé. Solimán Buda alól Bécs alá szállá, azt September 22-től October 15ig, sikertelenül folytatott romboló vitatása után, nyolczvan ezer ember veszteséggel hagyd oda ’s tére­ viszsza Zápolyához Budára, honnan 60 ezer, többnyire magyar fogolylyal ment haza Konstan­­tzinápolyba telelésre. Hasztalan próbáld Ferdi­nánd Rogendorf vezére által Budát Zápolyától 1530-ba viszszavenni, s 50­ napi ostrom után kén­­telen való azt odahagyni. Solimán is újra meg­jelent 1532-b. Magyarországon, onnan 30 ezer fo­golylyal tére­ viszsza, a’ nélkül, hogy a’ Bécsben, 120 ezer emberrel készen álló V. Károly, Fer­dinánd testvéröcscse, őt megtámadni merte volna. Meg kész i­ le ugyan 1538-b. Zápolyával a’ béke oly feltétellel, hogy halála után Ferdinándra szálljon a’ magyar korona, de Zápolyának 1840-b. történt halála sem vele véget a’ villongásoknak, mert ő, a’ Solimán gyámsága alatt, fiát ajánld a’ magy­ar királyságra. Füstbe mene Ferdinándnak 1540-b. Ve­rs Lénárt, 1541-b. Rogendorf Vilhelm vezér alatt Buda viszszavételére tett utóbbi két pró­bája is , sőt Rogendorf 20 ezer ember veszteség­gel hagyd azt félbe. Rogendorf elszaladása után Solimán csak­hamar Buda alá érkezett, hová Fer­dinánd gróf Suliná­t kerdé követségbe, hogy Solimán Magyarországot, évenkénti adófizetés mellett engedje Ferdinándnak. Ajándékba egy­ drága gyöngyös arany poharat ’s egy órát kül­dött, mely nem csak az időt, hanem a’ csillagok járását ’s a’ hold változásait is mutatta, a’ köny­vel együtt mely után meg lehessen igazítani, ha hibáznék. Ez órai 12 izmos legény emelte­ké a’ Solimán sátorába. Ferdinánd kívánságát Solimán nem teljesi­tet­te ’s igy ő, ki vezérei vá­lasztásában mindenkor szerencsétlen vala, a’ német rendek ajánlatára Joákimot, a’ branden­­burgiai marchiot, küldé­ el 80 ezer emberrel, ki a helyett, hogy mint Peréni Péter tanácsolta, Budát vette volna ostrom alá, Pestet akarta előbb viszszavenni , de onnan csúfosan kelle eltaka­rodnia. Losonczi István is ott volt Peréni Pé­terrel ’s többekkel együtt, ez minden siker nél­kül végződött ostromban, hol kitűnő jeleit ad­ta vitézségének. Később 1550-b, mikor Szolnok vára építtetett, rendkívüli munkássággal fárado­zott abban, hogy a’ törökök a­ vár építését ne gátolhassák. Ferdinánd akarván Isabella kezéből 1551-b. Erdélyt kivenni ’s magáévá tenni. Bátori 26

Next