Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-03-31 / 26. szám
HÓS ÉS KÜLFÖLD 1846. 16-ik szám (Első félév.) Kolozsvár. Kedd martius 31-én, 1846. Varfaluin: Losonczi István, temesi bán. Tanácsadás a’ nevelés magasb fokozatán. losonczi István, temesi b bán. E’ nevezetes férfin is egyik valu időkora legnagyobb emberei közzül, magát honáért feláldozd s mint a’ török hitetlenség példája, esékel. A’ mohácsi viharos nap után, a’ török hatalom Magyarországba fészkelödése, a’ hont belsejében szaggatá fel, annak szivén ejre méjt sebet, mely szinte másfél század alatt, mig a’ felséges ausztriai ház arra gyógyító irt nem kötöze, szakadatlan vérzett. Lehetetlen voltaképpen leírni tollal, elbeszélni nyelvvel, azon méjt sebeket, miket a’ török kard, főként a mohácsi gyásznapot követett közelebbi időkben, a’ haza belsején vága; azon belzavarokat, villongásokat, mik mint meg annyi furu kigyók, honunk kebelét marczongják, s annyi nagy, lelkes fiainak vagyona, nyugalma, vére, élete vesztésébe került. II. Lajos királyunknak a’ Csele patakba fuladása után, özvegye Mária I. Ferdinánd római császár testvére, minden erejét arra forditá, hogy első Ferdinándot ültethesse, Magyarország királyi székébe, s a’ nádor Bátori István segítsége által azt Pozsonyban november 25-n 1526-ba ki is vitte. Több hatalmas magyar urak már annak elölte Zápolya Jánost, az erdélyi vajdát, koronáztak vala magyar királyságra. E’ szerencsétlen meghasonlás temérdek vérébe kerüle Magyarországnak ’s tágas litat nyila Nik Solimánnak arra, hogy magyarországoni hatalmát annál rendületlenebb talapra Inly bezuthesse. Könnyű volt átlátni mindenkinek, hogy jogaitól, egy könnyen egyik fél sem állandó el ; az e’ végre junius 1-a 1527-n Olmuczban megkísértett egyezkedés, valóban sikertelenül is végződön. Tehát mind két fél fegyvere kelt, s a’ két dulakodó hatalom köztt csak a’ hazának fakadoztak újabb, meg újabb sebei; mint ily esetben, mindég történni szokott. Végre Zápolyát a' Ferdinánd pártja kizaklatá Lengyelországba, de eljött 1529-ben Solimán az ő segitségére ’s Budát neki viszszaszerzé. Solimán Buda alól Bécs alá szállá, azt September 22-től October 15ig, sikertelenül folytatott romboló vitatása után, nyolczvan ezer ember veszteséggel hagyd oda ’s tére viszsza Zápolyához Budára, honnan 60 ezer, többnyire magyar fogolylyal ment haza Konstantzinápolyba telelésre. Hasztalan próbáld Ferdinánd Rogendorf vezére által Budát Zápolyától 1530-ba viszszavenni, s 50 napi ostrom után kéntelen való azt odahagyni. Solimán is újra megjelent 1532-b. Magyarországon, onnan 30 ezer fogolylyal tére viszsza, a’ nélkül, hogy a’ Bécsben, 120 ezer emberrel készen álló V. Károly, Ferdinánd testvéröcscse, őt megtámadni merte volna. Meg kész i le ugyan 1538-b. Zápolyával a’ béke oly feltétellel, hogy halála után Ferdinándra szálljon a’ magyar korona, de Zápolyának 1840-b. történt halála sem vele véget a’ villongásoknak, mert ő, a’ Solimán gyámsága alatt, fiát ajánld a’ magyar királyságra. Füstbe mene Ferdinándnak 1540-b. Vers Lénárt, 1541-b. Rogendorf Vilhelm vezér alatt Buda viszszavételére tett utóbbi két próbája is , sőt Rogendorf 20 ezer ember veszteséggel hagyd azt félbe. Rogendorf elszaladása után Solimán csakhamar Buda alá érkezett, hová Ferdinánd gróf Sulinát kerdé követségbe, hogy Solimán Magyarországot, évenkénti adófizetés mellett engedje Ferdinándnak. Ajándékba egy drága gyöngyös arany poharat ’s egy órát küldött, mely nem csak az időt, hanem a’ csillagok járását ’s a’ hold változásait is mutatta, a’ könyvel együtt mely után meg lehessen igazítani, ha hibáznék. Ez órai 12 izmos legény emelteké a’ Solimán sátorába. Ferdinánd kívánságát Solimán nem teljesitette ’s igy ő, ki vezérei választásában mindenkor szerencsétlen vala, a’ német rendek ajánlatára Joákimot, a’ brandenburgiai marchiot, küldé el 80 ezer emberrel, ki a helyett, hogy mint Peréni Péter tanácsolta, Budát vette volna ostrom alá, Pestet akarta előbb viszszavenni , de onnan csúfosan kelle eltakarodnia. Losonczi István is ott volt Peréni Péterrel ’s többekkel együtt, ez minden siker nélkül végződött ostromban, hol kitűnő jeleit adta vitézségének. Később 1550-b, mikor Szolnok vára építtetett, rendkívüli munkássággal fáradozott abban, hogy a’ törökök a vár építését ne gátolhassák. Ferdinánd akarván Isabella kezéből 1551-b. Erdélyt kivenni ’s magáévá tenni. Bátori 26