Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-04-08 / 14. szám
mégis mi mondhatlan becsűek azok, midőn angyalfőn ragyognak, vagy hóvállak’ és keblek’ bársonyán melegszenek; míg e nő’ szemgyöngyei forrnak és enyésznek, a nélkül hogy azokkal csak egy szív is fölékesítni sietne részvétét. Ölében gyönyörű szőke hajfürt hevert, mellyet kék szalag kígyózott körül, míg ujjai közé fekete bársonyczipőcske szorult, olly csekélyded és keskenyke, mintha tündérleánykák’ rendeletére készült volna. A kereveten továbbá sárga kis keztyűk tévedeztek, megannyi emlékjelei egy összeroskadt boldogságnak, mellynek föl-fölmerülő órái az iszonyún hű emlékezet’ koporsójában hideg halottakként meredeztek. Ám itt egy fájó szív’ romemlékei. És ha látnátok a hűfelhőket, mellyek szemegén keresztülvonulnak, a halvány arczon szótlanul síró fájdalmat, s az egész tekintet’ napfényének fokozatos esteledését : leborulnátok ez átérzett fájdalom előtt, mert emlékező lelketeket a madonna’ hűn talált fájdalmának szent tisztelete rezgené át. A fájdalom végre kitört és zokogott.— Mért hívsz, oh gyermekem, ha halálomat boldogságomul kieszközleni nem tudod. Te hívsz hogy meghalnék, és a halál csak nevet téged, hogy erő nélkül bitorlód jogait. Szegény gyermek, te, hogy nem bírod magadhoz ölelni anyádat, kinek sóhajtásai csak kedves neveddel hangzanak. Itt hagyod tested’ hüvelykeit, hogy emlékedet bennök csókolhassam; de e hüvelykek hidegek, mint a napok, mellyekbe boldogságom fagyott. És e nő most ajkaihoz ragadá a czipőcskéket, csókkal öntve el a kis lábak’ e fájdalmas emlékét; s ölébe szorított mindent, mi csak az elholt 8 éves leányka’ öltözékeiből emlékül fönmaradt.— És e fürt ?... oh, e fürtöt az atyáéból szakasztá ki a természet, hogy a virág a szerelem’ gyökeréhez méltó, hasonló lehessen. Mi szépek valónak az atya’ fürtéi, mellyeket az anya a nőiség’ legcsordulóbb érzetével csókolgata; mi fény áradott le a szemekből, mellyeknek kékje olly színteljesen vala a gyermek’ szemeiben eltalálva;... és az egész arcz, melly a szépség’ lapja volt, mi dúsan tükröződék elő a gyermek’ arczában, hol a tavasz legszebb napjaiban jön képviselve! — Igen, te felköltözött angyal, férjem’ minden kellemét öltéd magadra, midőn megörültem benned a szerelemnek. Most az inas egy könyörgő leánykát jelente be. A szárnyajtó felnyílt s egy 7 éves, igen szép arczu leányka lele-