Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-10-28 / 17. szám
17. SZÁM. SZOMBAT. OCT.’ 28. 1843. JÓSIKA MIKLÓS REGÉNYEIRŐL S A REGÉNYIRODALOMRUL, ÁTALÁBAN. PETRICHEVICH HORVÁTH LÁZÁR. VII. Szóltunk rövidnél rövidebben azon erkölcsi irányokrul, miket Jósika’ regényeiben kijelölni nem bajos. Szóltunk néhány szót futólag regényeinek némelly jellemrajzairól : menjünk most át a bírálatunk alatti regényre. Mások kivonatát szokták adni előbb a munkának, mellyet ismertetnek, mielőtt annak taglalásába bocsátkoznának; mi ez alkalommal fölmentjük magunkat a szokott kezelés’ pedantságai alól, s a regény’ tartalmának recapitulatioját azokra bízván, kik azt figyelemmel átolvasák, inkább czikkenkint jelöljük ki előbb a szépségeket, mellyeknek Zrínyi a költő olly érdekdus forrása, mig végül néhány átalános észrevételt hozunk föl az ekkép taglalt jeles munka felől. Az I. kötet 1 1. czikke a Víztölcsér. E ritka tengeri jelenetnek leírását soha semmi magyar könyvben nem olvastuk. Víztölcsért leírni akarni már magában nagy merészség, de azt olly gyönyörű vonásokkal tenni, mikép itt történt, az Jósikán kívül kevés magyar írónak sükerül vala. Mi gyönyörű tengeri rajz az, melly a 8. lapon megkezdetik, a csodás phaenomen elénk állítása, az azt kisérő körülmények’ rettentősége, a hajósnép’ lázadása, a halál’ órájának lélektani működései, és később a vészt követő szélcsend s amaz összezúzott fatorony haldokolva csúszkálva a gyönyörű hajnali szellőszárnyain.. mindezek minők