Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-01-13 / 2. szám
A MAGYAR FÖRENDÜ NŐK’ NEVELTETÉSE’ ÜGYÉBEN EMELT a „SZÓZATRA . römmel olvastam a Pesti Hírlap’ 587.szá- id. mában megpendítve, még pedig förendü vegyén által — a nőnevelést. Olly fontos tárgy, melly minden, hazája’ elöhaladását óhajtó kebelt magasztos kéjjel tölthet el. És különösen az érintettem szózat’ értelmében vitatva meg a nőnevelést, melly is azon komoly, nemes, szellemi oldaláról fogja föl, mellyről kell, ha a nőket valódi életkötelességeikre törekszünk képezni. A" lelkes fölszólaló — vagy nevelőnöket képző intézet’ alapítását tartja sürgetőnek, vagy a förendü hölgyek’ eddig nem egészen czélszerű nevelése’ átalakítását szorgalmazza; és pedig ollyformán, hogy az eddig csaknem kizárólag idegenek által nevelt förendü nők’ nevelését úgy kellene irányozni, hogy azok magyar nyelvük’ feláldozása nélkül honosíttatnának a külföld’ azon valódi nevelésébe, melylyet eddig nagyon hibásan nemzetiségünk’ hanyagolásával vásároltak meg, a helyett hogy, mint azon nemzetek— mellyek’formájára akartak alakulni — nemzeties érzelművé lettek volna. Mert tekintsük a franczia nemzetet, tekintsük a németet, kiket utánozni akarunk, elhanyagolták-e ezek nyelvüket? hidegek-e ezek honuk’ érdekeihez? és nézzük magunkat, képükre, hasonlatosságukra idomulni törekvőket, menynyire öröklöttük mintájukat? Egy vonást sem a hazájáért élő, honát bálványozó francziáéból, egy hárvitást sem, a szellemi műveltségében méltán büszke német nemzetéből. És ha a magyar förendű hölgy műveltté alakult is külföldies neveltetése által , milly kevés példa van rá, hogy azt magyar honap elöhaladására kamatoztatta volna. Az illy műveltség félszeg, s miért? mert hiányzik belőle a nemzeties kifejlettség, mellynek különösen a nagy hatályú förendü hölgyek’ neveléséből nem szabad hiányzani. Ki a bányák’,kincseit verembe ássa vagy ládába zárja, koránsem olly bűnös, mint az, ki lelke’ műveltségét csak néhány terembe zárkózva csillogtatja. A magyar főrendű nők közöl nagyon kevés van, ki nem zárta termeit zugába műveltségét, és nagyon kevés kamatoztató ezt nemzetek ezrei között, erre pedig nemcsak emberi kötelessége, hanem polgári magas helyzete is inti. Vagy talán azt hiszszük, hogy csak franczia, angol és német, mint nagyszámú polgárzat lehet büszke hazájára, nemzetére? s csak ott méltó, a magasb osztályúnak nyilvános térre lépve a nemzettel öszszemunkálni? a nemzet’ érdekét sajátjául tekintve érte élni? Ez tévedés, teremtet !