Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-04-21 / 16. szám
— Az e lapokban már említve volt előfizetési könyv—a Bécsben lakó Cattera szobrász által készült magyar királyok’szobraira—a nemz. casinoban még mindig aláírásokra nyitva áll. A 12 szoborból álló gyűjtemény igen szép díszítményül szolgáland bármelly salonnak is ; ajánljuk azt olvasóink figyelmébe. — Múlt napokban fegyvergyakorlási tréfája volt a derék polgári katonaságnak. Könynyű lovasok , magyar gyalogok és lövészek a Rákoson, huszárok pedig az e czélra kibérelt Podmaniczky-kertben működjenek, mintha bizony a magyar hadaknak még fegyvergyakorlási mulatságoknál is elkülönözködniök kellene. A városerdő mögötti Rákodon azonban nagyszámú nézőség sereglett össze egyikén a legszebb napoknak, és öröm volt látni kivált a szép nemzeti díszöltönyt és hallani a magyar parancsszót, melly derék századosok Emmerling ur’ ajkairól amúgy katonásan lepergett. Nagy hiba volt és igenigen jellemzi a rendőrségi rendetlenséget , miszerint a városerdőből Rákosra vezető sánczkapuk’ korlátjai jóval azelőtt hogy a közönség vagy katonaság eloszlott volna , bezáratván , minden kocsinak a Rókusz felőli vonalhoz kellett a legrettenetesb homokbuczkák, posványok és nyakveszélyek között lekerülni. Illy törökös közönyösség minden iránt mi rendhez csak messzünnen is hasonlít, bizonyosan inkább bizonyítja, mint akármi, ázsiai származásunk valódiságát. — Napokban a Csónakba’ több tagjai néhány megterhelt csónakkal eveztek át a szép Margitszigetbe. A ballast, mellyet vinni szerencséjük volt, a legkedvesb , legszebb, legirigylendőbb minden ballastok közt ... néhány szép asszony és leány vala. A daliák csinos evezőkkel, a delnők pedig tarka napernyőkkel vezérelték a különböző elemeket olly szerencsésen , hogy e vízi tréfát nyarunk’ folytában ismételni óhajtják. A sziget a tavasz' legfrisebb palástját öltötte föl, mellyet virágok’ tarkasága himezget. A napokban esett langyos eső füszerként lepte meg a földet, és ez színeinek legtavasziabbját öltötte föl örömében. Múlt pénteken tartották választmányi ülésüket a Concordia tagjai, a rákövetkezett szombaton pedig az ez idei (termekbeni) utósó dalárdát, mellyben a Pestről Bécsbe költöző Dolezsalek Antal úrtól, ez élvdas intézet alapítójától több hálás kifakadások között érzékeny búcsút vettenek. D. A. urat fényesb hatású körökbe szólítja végzete, melly városunkat s kivált—kiknek olly soká fáradhatlan atyjok vala — a vakokat egyikétől a legéletrevalóbb, legműveltebb lelkű, és legemberszeretőbb férfiaknak fosztja meg, de kisérni fogja őt—bárhova vigye szerencsés csillaga — a jók’ elismerése, az igazságosak’ méltánya — s a kielégítő öntudat. A dalárda—mint más zenészeti érdekek is megsinylik távoztát. — A magányosak’ termeibeni estvélyek gyérülnek ugyan, azonban múlt héten egy párszor összesítve volt a nagy világ. Így múlt csütörtökön fényes teremekben mulattak gr. Batthyány Imre nungánál, hol társalkodás, zene, teázás és vacsora éjfél utánig váltották föl egymást, fűszerezve különösen a lelkes házinő — meg a legszeretetreméltóbb nőgyermekek’ kellemes társalgása által. — Érdekes üdvözlővers jelent meg Repiczky János honunkfiától, Nádor ő fenségéhez, arab nyelven, magyar fordítással. A szerzemény egyszerű, de költői, a képek keletiesen szendék, a stil pedig sajátos és nemes. Kár hogy a csillag alatti arab sorokat nem magyarázta meg szerző, kinek — ha szabad e kis munkából ítélni— annyira birtokában van a nehéz arab nyelv , hogy szinte kívánatos volna őt az egyetemnél keleti nyelvek tanárául használni. — Színházunk Zuelma czimü drámát hozott, megnyitni az új bérletet, mellynek több szerencsét kívánunk, semmint tapasztalt maga a megnyitó előadás, mellyről többet Thaliánkban. A színház naponta gyérebben látogattatik, mi természetes. Szép tavaszi esték ellen csupán új és érdekes előadásokat lehet a mérlegbe tenni. Egyébiránt mondják, hogy vendégekül több jelesek váratnak. Vederemo. — Fáy András úr egy illően mérsékelt hangú czikket közölt színházi javítások’ ügyében a Divatlap’ hasábjain. Az értekezés inkább apróságok mint radical reform körül forog; azok közt — addig is mig hasonló irányú czikket lapunk is netán közlene — magunk is mindjárt aláírjuk többi közt azt is , miszerint az előadás alatt és utáni kihívások — mint más komolyabb színházaknál — nálunk is eltöröltessenek. Minő csapás volna ez az úgynevezett Paradicsomnak , honnan vezérlik a magasból a halandók sorsát! — Mondják a hírlapok, hogy Petőfi úr drámáját visszavette, mert nem akarták azt bérszünetben adni. Nem kívánjuk itt fejtegetni, igazságos kivánat-e szerzőktől egy ollyan, melly ha állana — soha de soha bérfolyamban egy új eredeti drámát sem lehetne fölhozni (melly körülmény a világnak egy színpadán sem létezik), azonban azt valóban fájlaljuk, hogy azon fiatal írócskának — kit egykét lap erőnek erejével első rendű zseni gyanánt akar Európának feltukmálni — ezen érdekesmezőm beköszönthetését ez által hátráltatta az igazgatóság. Petőfi úr egy sokat igérő költői tehetséggel bíró újonc, bár annak, mit tőle eddig élő ?