Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-05-26 / 21. szám

— 419 — vonásai közt is föllelhetni e katonai függést. Mindezt azonban, mint érintők, csak a fővo­násokban akarjuk értetni, valamint azt is meg­mondani, hogy ezáltal nem akarjuk Záchot Bánk­­kal p­á­r v­o­n­a­l­b­a helyezni. Egyes jellemzé­sek ellen is volna egy és más kifogásunk. Min­denekelőtt Leone Zacchieri ellen. Ezt jellem­nek nem is nevezhetjük. Ez örökös ingatagság, szavaival mindig ellenkező tettei, e kétszínű­ség szóban és tettben, érdeket iránta nem költ. Pedig Leone a cselekvény’ fővivői közé tarto­zik ,— a darab’ egyik hőse ő , s úgy tetszik, legalább honszabadításra nézve , egy második Sir Patrik törpült el benne. Legszerencsésben van tartva a bolond, kivált ha Telepi úr azt egy kissé mélyebb fölfogással adná, s nem csak fölszínét venné a szerepnek. A szerkezeti hi­bák s egyéb gyöngeségek közöl megemlít­jük mindenekelőtt, hogy mindjárt az első fel­vonásban Klárának megbecstelenítése igen me­részen vastag színekkel van festve. Illy tárgyak körül nem lehet elég gyöngéd óvatossággal el­járni. — Midőn Leone az összeesküdtek közt megjelenik , — mint egy második Bánk vagy sir Patrik, s amazok kiléte iránt kérdezkednek, nem tudjuk miért hallgat Klára, ki szinte jelen van ? Leone’ anyja általi fölismertetése telje­sen érdekvesztetten van beszőve, s akkor mi­dőn az iránta­ véleményünkben már semmit nem változtat, sem tettei, vagy az egész cse­­lekvényre befolyással többé nincs. Leone’ pá­lyája s kisége közt nincs semmi összefüggés. A darab­ utósó fele úgy­szólván a csattanó jelenetek’ halmazából áll , miknek azonban leg­­többnyire az hibájok, hogy hatás nélkül csat­tognak el. így Leone’ minden őrjöngése, — mert érdekkel soha nem valánk iránta. így a gyászvitézek halálfejczimeres gyűlése, melly­­ből hiányzik a tárgyhoz illő magasztos komoly­ság , sőt az egész egy kissé játékszerünek tet­szik, így Kázmér erényeskedése, mert első föllépése sokkal könnyelműbb színben van tart­va, semhogy későbbi erényhirdető s megbánó szavainak tekintélyt adni bírna. Legszerencsés­ben van kivive egészben a két első felvonás , s a czélszerű rövidítések , mellyeket 2-dik elő­adáskor észrevevénk, az egészet még megáll­­hatóbbá tevék. Előadva a darab nem roszül volt. Zách Bódog tán Egressy G. úr szerepe volna. Telepi úr , mint már érintők, nagyon felszínét játszá a bohócznak. — 29. Farsangi iskola, vs. T flvb. Vahottól. Lukácsy Antonia k. a. mint szerző­dött tag először. Jánosy ur vendég. — 30. Linda, opera 3 szakb. Doni­zettitől. —7. V— FELELET a Honderűben megjelent ,,Irodalmi Óvás“ -ra. Miután a Honderűnek 18-dik számában t. ez. Berinkey Móricz ur ,—kit, nehogy a tiszt, közönség mint teljesen ismeretlent, álnévnek véljen , bátor vagyok, mint a színpadon haj­dan adatott „Váltógyakorlat“ geniális szerzőjét bemutatni , — legközelebb pályadíjt nyert,,Nőt­len férj“ czimü vígjátékomat tőle kölcsönözött­­nek, lopottnak állítja; s ezen állítás’ bizonyí­tására a hamisan fölhozott tény’ körülményeit is elferdítve s valóságukból kivetkőztetve elő­sorolja : kénytelen vagyok én is czáfolatul az állított plágium történetét előadni, s a­ körül­ményeket eredeti színükben és alakjokban a tiszta közönség elé terjeszteni. Azon időtől, midőn az irodalom’ terén föl­léptem , s különösen, mióta „Örökség“ czimü drámám a közönség’ tetszését megnyerni sze­rencsés volt: több ifjú és kezdő irók, nagy ré­szint ollyanok, kik műveikkel a közönség előtt még ismeretesek nem valának , s számos—szép reményt és jövőt ígérő —fejlődő talentumok bizodalmasan felkeresének, hogy részint kidol­gozott és írásba foglalt műveiket elolvasás vé­gett átadják, részint hogy fejekben született valamelly munka’ alapeszméjét előttem elmond­ják , s ítéletemet, bírálatomat mindegyikre föl­kérjek.—­És én szívesen szolgáltam mindenki­nek, tiszta szívvel elmondván véleményemet az elém terjesztett mű- vagy műtervről. Ezen vé­leményt kérdők sorában volt a jelenleg ellenem föllépő Berinkey M. ur is, ki első ízben egy drámavázlatot, később egy kidolgozott novellát mutatott be nálam. — Nem ide tartoznék talán, de eszmerokonságnál s azon körülménynél fog­va , miszerint B. ur mind­enmagát mind engem képesnek hisz arra, hogy tőle valamit lophas­sak, kénytelen vagyok megemlítni, hogy az e­­lém terjesztett drámaterv olly idétlen tömkeleg volt , miszerint belőle csak egy drámának al­kalmas vezéreszme sem csillámlott ki, s novel­lája— erről nem szólok,—ennek felolvasása kínait Petőfi és Pálffy Albert, kik — szegények! — akkor épen nálam valának, velem együtt szenvedték át. Az említett szokás­ nyomán a legközeleb­bi télen Práznovszky János úr nálam megjelen­vén , egy vígjáték tervét beszélé elő, mellyel ő állítólag Berinkey úrral kidolgozandó, és ve­le a 60 aranyra pályázandó lévén, azonban valamelly pontban B. úrral egyet nem értvén : az én tanácsomat kéré föl. — Én megmondom nyíltan nézetemet, megvallva , hogy a terv nem —

Next