Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-09-01 / 9. szám
9. SZÁM. KEDD. ŐSZELŐ’ 1. 1846. N égy üdvözölve Mozart legnagyobb, regfönségesb képviselője a zenének, azon csodálatos művészetnek , melly alak s számtani kiszámítás nélkül mozog az érzemények’ országában, s benyomás által teremt képeket, míg testvérei, a többi művészetek, a benyomást képek által eszközük! Te, ki a zenét sohasem aljasítod, csupán az érzelem’ társalgási nyelvévé, ki szent értelmét soha sem rejted kaczér, zavaros zengedezésekbe, ki mindig kedélyes tréfa, magas komolyság, vagy, mint a delphis oraculum, mélyértelmű rövidséggel szóltál érzelmeinkhez! Te, kinek hangászata soha sem akadt meg az élet’ felületén, hol szerelem, fájdalom, vágy, öröm, harag egymást váltó indítóokai a zenének, nem, te az egyediség’ szűk körén merészen túltörtél, a hangászatot plasticai kifejezésre emeled, s érzelem s indulatokon kívül, lelkidet s tulajdonokat is festél vele ki, mint senki előtted s utánad hangjaidban bölcseséget s vétket rajzolál, s az erényt zene által hirdetéd! A te ,varázssípodon kívül melylyik más zeneműben veszszük észre az egyptomi bölcseség’ komolyan titkos tanait, fönséges rejtélyeik’ zeflgedezését; ki sejté, miként te, halhatlansági tanítmányok’ fényhomályát? Te a zenét philosophiává emeléd, a bölcseséget kedves hangokká ,varázssí- Uhipod‘ban Orpheus s Sokrates egyesülve ma(Született 1756-d. mh. 1791-d.) költenek. Ki meríté ki úgy mint te „Don Juan“ban a régi pokol’ borzadalmait, mellyben maga az ijedelem is fönséges, az undok nem lesz fülsértővé, hol nincs ördögi ujjongás, csak örökös siralom, hol a cocyt accordjaid’ büszke hullámival panaszosan öszszefoly ? De mindennél több az, hogy te egy népnek saját zenét adál, te alapítád meg Németországnak nemzeti zenészi hírét, melly későbbi szövetkezések által olasz s franczia szellemmel sem veszhetett el egészen s melly hátrahagyott műveidben örökké megújuland. Mozart Farkas Amadé a festői Salzburgban 1756. jan.’ 27-ken jött e világra. Alig volt három éves, már öszhangzó hangokat keresett a zongorán, s egy évvel később, atyja aki Salzburgban rigi alkarmester volt, s hegedűiskolájával magának szinte nagy hírt szerze — őt néhány darab’ játszására betanítá. A gyermek, mihelyt megismerkedett a zenével, előbbi játékait mind elveté, s csak erre volt esze s minden figyelme feszítve. Csak az emberek iránti bizalmas szeretetében, mellyel folytonosan megtarta, mutatá gyermeki kedélyét. A legfényesb előmenetelt tette, s már ötödik évében csinos dolgokat állíta össze, miket atyja papirosra tett. Mint hatéves gyermeket atyja őt s Anna testvérét Münchenbe vezeté, hol mindkét gyermek hallatá magát a v. herczeg előtt, s dicséret s tetszéssel halmoztatott; aztán Bécsbe mentek, hol a császári udvar hasonló kegymutatásokkal buzdítá őket. Wagenseil’ MOZART FARKAS AMADÉ.