Honderü, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-03-23 / 12. szám
12. SZÁM. KEDD. TAVASZELŐ’ 23. 1847. A TERMÉSZETTUDOMÁNY’ ÉRDEKÉBEN."N emde furcsa dolog hogy, egy nagyságra törekvő, minden áron felvirágozni akaró nemzet’ gyermekei előtt csaknem egészen ismeretlen, idegen azon bűvös vessző, azon jótékony tudomány, melly korunk’ nagyságának leghatalmasabb tényezője ! Nemde leverő, minden honfikebelt fájdalmasan sebző öntudat, hogy azon nemzet , mellyhez hozzátartozni nemes büszkesége minden jó magyarnak. l) Régi panasz, hogy hazánkban, melly annyi természeti kincsesei bir, a természettudományok bűnösen elhanyagoltainak. A kis Erdélyé az érdem , hogy a Természetbarát’ megurdítása által a kiáltó szükségen segítő, és a természettudományok’ terjesztésére s a tömeg közé vezetésére csatornát nyitott. E jeles lap feladatául tűzte ki a hazánkban még eléggé koránsem méltányolt természettudományi ismereteket a közönséggel megismertetni, terjeszteni, és e feladatának mindeddig jó tapintattal felelt meg. E derék lapból vettük át e jelen czikket, kettős czélból, először , mert általa a természettudományoknak megkedvelésére hatni remélünk, másodszor , hogy a dicsértük lapra figyelmessé tegyük általa olvasóközönségünket. Mert mi sokkal inkább méltányoljuk és fölfogjuk e vállalat nagy és közműveltségünkre befolyható fontosságát, semhogy az irántai részvétet terjeszteni kötelességül ne tekintenék, vagy épen azon Hírlaphoz hasonlítanánk, melly a derék Természetbarátot még félévi élete s működése után is nemlénynek tekinté, vagy még csak létezését sem tudá. Szerk. melly hazájának négy tengerben vetett határfalat, midőn anyagi erő, felfegyverzett hatalmas karok hódítottak népeket és nemzeteket : igen, nemde fájdalmas, hogy ezen nemzet most — midőn szellemi erő vette át a kormányt, ez emeli a népeket, virágoztatja az országokat, ez osztja az üdvet és hatalmat — homályba temetve, mellőzve és ignorálva éli ködfátyolozta napjait? Nemde vérháborító szemrehányás, midőn ellenségeink fönhangon lobbantják szemünkre,hogy nemzetünk az emberiség’ fejlődését egy lépéssel sem vitte előbbre ? Nemde iszonyúan boszantó, midőn egy bizonyos natio azzal ambitionálja magát, hogy ő nem csak az emberektől arra van meghíva, hanem még „e világ fundamentumának megvettetése előtt“ Istentől arra kiválasztva, s később „az időnek teljességében“ csakugyan elküldve, hogy a durva, műveletlen magyart tanítsa, oktassa, hogy mestere legyen a műiparban, élő mintája a mezei gazdaság f űzésében? Nemde elszomorító körülmény, miszerint mi mindig csak utánozunk, a mások’ nyomain járunk s férfias önállósággal olly kevéssé dicsekedhetünk, hogy tudományunkat a külföldnek sok fáradságba került adatok és észlelések’ eredményéből merítjük, mezei gazdaságunkat idegen földön, idegen égalj alatt és idegen körülmények közt eszközlött kísérletek után intézzük, műiparunkat idegen elemek' factorságával gyámolítjuk ? Nemde..? de miért folytassuk az elszomorító tájképek' felmutatását? miért szaggassuk fel a különben is eléggé sajgó sebeket? hiszen