Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)
1847-10-26 / 17. szám
17. SZÁM. KEDD. OSZHCT 26. 1847 MDTICSTOL Néhány év tűnt el a földről a visszahozhatlan múlt’ Örvényébe, mióta csekély magam a dolgok’ menetelét őrszemmel kisérem, mint egy világfájdalomtól áthatott hazafi szokta mondani; — és mindamellett is nem változott az állapot. A nap csak oly hosszú mint ezelőtt, lehet tizenkét órát henyélni, három órát a test táplálásával eltölteni, és kilencz óráig alulni. Én is azok közé tartozom, kiknek nem adott a sors egyebet gondoknál, de jó gyomorral áldotta meg ; annálfogva nem csak igével, de kenyérrel és hússal — ha van — is kell élnem. Azaz consumens proletárius vagyok. Mikor világra küldött a gondviselés, útilevelembe nem írt be professiót, mert gondolta, hogy táblabíró is lehetek, és elpirulandok, ha a professiót valaki szememre lobbantja. A sorshoz járván iskolába, jókor megtanultam az élet’ néha keserű kenyerét enni. A proletárius fölüláll a pártokon, nincs vesztenivalója, nincsenek praerogativái, századok által szentesített birtoklási jogai. Ő az idővel nő, az idővel tűnik el, barátja a tavasznak, mert minden bokor szállást ad, ellensége a télnek. És mégis : A proletárius anyag, melyből a státusépületek kapcsait készíti a történet. A proletárius probléma, melyet a fótum megfejtésül adott föl az emberiségnek. Engedjen meg a tisztelt olvasó! hogy enynyire panaszosan kezdem levelemet. E levélcziklus, melyet önhöz megnyitni szerencsém van, nem lesz azért epés kifakadásoknak szánva ; ez proletáriusi szempontból haladásunkat vázolandja és kisérendi, mit anynyival is inkább tehetek elfogulatlanul, mert a politika küzd homokától távol, mint csendes vérű szemlélő állottam. Hova csak pillant az ember e hazában, mindenütt ébren vannak, és a szellemi forradalom egy új, jobb, szebb polgári, társasági és alkotmányos életet kezd előidézni. A magyar’ egyre szebb jövendő’ fénycsillaga derült. Európa’ álladalmi és társasági újabb rendszere, az alkotmányos monarchia, mely a nyugati császárság’ romjaira egy új nemzedék által építtetett, csaknem ezredéve, hogy született. Eddig elő minden formákban megkisérte erejét, és a népek’ történetébe hatalmas kezével nagyszerű eseményeket szőtt. A népvándorlás vérrel festé a történet’ lapjaira egy új átalakulás’ kezdőbetűit. Roppant státusok dőltek az enyészet’ hamvába. Éhség és döghalál pusztítá el, mit a tűz és vas megkímélt. A művészet és mesterségek’ géniuszai elbujdoklanak az Örökkévalóságot is harczra kényszerített emlékek’ romjai alá. Sötét és terült a letarolt Európára. 1 o ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------n /TaVp ?~CCA