Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)
1847-12-14 / 24. szám
24. SZÁM. KEDD. TÉLELŐ’ 14. 1847. M FROLETÁNUS LEVEII. MUTIUSTÓL. (Vége.) VIII. álunk is régen megpendítetett a népnevelés’ eszméje, sőt újabb időkben korszerű javaslatok és könyvek jelentek meg róla, melyek között Májer István’ Népneveléstana valójában dicséretet érdemel, ámbár nincs benne kimerítőleg előállítva sok oly dolog, melynek szükségkép a népnevelésben kell foglaltatnia. A népnevelés szükségét fejtegetni mai időben úgy sem kell, azt jónak látta minden ember, de nálunk más szempontból kell fölvenni a népnevelést, mint a többi európai nemzeteknél, mert talán sehol a világon nem volt a misera contribuens plebs annyira elnyomva, mint nálunk, úgy hogy az 1547. 26-dik törvényczikkelyben őseink kényszerültek ily szavakra fakadni: — „variis exemplis, vetustis et recentioribus, saepe numero palam innotuerit Dei optimi maximi vindex ira, ob peccatum aliquod populi gravitis , neque ulla res magis ab aliquot arinis, florenti quondam Ungariae nocuisse videtur, oppressione colonorum, quorum dlamor ascendit jugiter ante conspectum Dei“ És ennek következtében ugyanazon törvényczikk’ első szakaszában így rendelkeznek őseink : „Ad avertendam indignationem summi rerum omnium opifícis, ejusdemque benignitatem, pietatem et clementiam, aliquando tandem afflicto huic regno reconciliandam sub sub statuerunt unanimiter . (2. §0 Ut libertas subditorum miserorum colonorum, superioribus annis quacunque ratione illis adempta, restituatur, stb.44 Ezen törvény világosan mutatja, milyen lehetett az adózó népi állapota Magyarországban, de mutatja azt is, hogy mi csak mindig akkor tettünk valamit, ha körmünkre égett, ezen törvényt is szomorú, véres eseményeknek kell megelőzni, mig őseink’ agyában megfogamzott. Mit azóta tettünk, a nép’ anyagi jóléte’ tekintetében sem oly nagyon sok, hogy vele dicsekedhetnénk, mert az 1836 és 1840- diki törvények még csak előkészületei annak, mit egy szebb jövendő rejteget, és azért, mert nem tettünk semmit némely anyagiakon kívül, most midőn örömmel osztanánk meg az adózó néppel jogainkat, fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a nép’ tudatlansága, neveletlensége s műveletlensége gátlólag áll ellent törekvéseinknek. Mert az örök váltság, vagyis a birtok és élelemadásnak nem kell vala megelőzni a népnevelést, és mert ez nálunk nem így volt, azért legnehezebb feladatunk a népnevelés. Előbb képességet kell fejleszteni a népben az adandó jogok’ okos élvezetére, mert a jog olyanoknak kezében.