Honismeret, 1974 (2. évfolyam)
3. szám - HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - A szabadságharc tizenhárom pozsonyi vértanuja (Vörösmarty Géza)
tatja, de a szövegváltozatról sajnos csak általánosságokban ír. „A népi emlékezés ily nagy idő távlatában is megtartja az események tömör anyagát , az árvíz leírását és a költőre vonatkozó befejező formulát. A feudális sallangoktól viszont teljesen megtisztította a verset" olvashatjuk Tóth Ferenctől. Hogy a feudális sallangok részben Gilitze erkölcsnemesítő intelmei lehettek, azt csupán sejteni lehet, pedig a szöveg változásáról , javulásáról, eset MOLNÁR JÓZSEF: A JAKOVÁLI HASSZÁN DZSÁMI (Kiadta Pécs város Idegenforgalmi Hivatala 1908. 26 old.) Hispánia földjére 711-ben lépett először mohamedán hódító és 1492-t írtak, amikor a spanyolok újra egész országuk birtokába jutottak. Az ország önerőből történt felszabadítása olyan népi energiákat szabadított fel, mely a spanyol világbirodalom megalapításához vezetett. Magyarország nem volt olyan szerencsés, hogy saját erejéből rázhassa le a török igát. Ezért az oszmán hódoltság kora után gyökeresen más, de éppoly idegen uralom következett. Ezzel olyan világnézet jutott kizárólagosságra, mely a magyarságtól megkövetelte a nyugat felé való tájékozódást. Ekkor alakult ki a török megszállásról az a kép, mely a tények túlhangsúlyozásával egyértelműen csak pusztító, barbár ellenségnek tekintette a törököt. Talán ekkor rögződött a gyermekmondókákban a „Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja ... forma, hiszen addig a török szó helyén alkalomszerűen más-más szerepelt. Különösen veszélyesnek ítélt az országló hatalom minden török rokonszenvet, hiszen bebizonyosodott, hogy a magyar nemzeti függetlenség harcosai minden időben menedéket nyertek a török felségterületeken. Ezekbe az összefüggésekbe ágyazva nem is olyan érthetetlen, hogy az iskolai művészettörténeti tanulmányaink során soha nem esett szó a magyarországi iszlám művészet alkotásairól. Pedig a különösebben nem érdeklődő ember is tud az egri minaretről, a pécsi főtér dzsámijáról (a volt Gázi Kászim pasa dzsámi), a budapesti Király-fürdő török szárnyáról, vagy a Gül baba türbéjéről, legromlásáról érdekes lenne valamit megtudni. (Az idézett strófa egyetlen feltűnő változtatása egy sántító sor szótagszámának kiigazítása.) A nép hagyományába bekerült tehát Gilitze István históriás éneke. Abba a hagyományba, amelyből Balog Tünde művészete megszületett. S a kétféle, de egy tőről való áramlás itt találkozott ebben a könyvben. Morvay Zsuzsa Ilyen körülmények között komoly súlya van minden olyan írásnak, amely ebben a tárgykörben lát napvilágot. Az igény kétségtelenül megvan rá. Hiszen kísérelje meg valaki akár antikváriumokban is megtalálni a Képzőművészeti Alap gondozásában megjelent Műemlékeink c. sorozat oszmán-török vonatkozású füzeteit (Gerő Győző: Buda török műemlékei; Molnár József: Szigetvár török műemlékei; Gerő Győző: Pécs török műemlékei). Sziszifuszi munka lesz. Különös örömmel vettem tehát kézbe Molnár József dolgozatát. Olvastán ez a jóérzés csak fokozódott. Míg a kiadvány formája turistafüzetekre utal, tartalma sokkal többet ad. Az első fejezetben irodalmi igénnyel vázolja a törökkori Pécs vallási életét. A következőben érinti a felszabadító harcok pusztításait (ezeknek elsőrendű szerepük volt abban, hogy ilyen csekély számú műemlékkel rendelkezünk egy másfélszázados történelmi időszakról). A továbbiakban tárgyalja a Jakováli Hasszán dzsámi töbszöri átalakítását, majd a műemlék tudományos pontosságú, de közérthetően kifejtett leírását adja. Jelentőségét a szerző így foglalja össze: ..A helyreállított négy évszázados múltú Jakováli Hasszán dzsámi — kis méretei ellenére — hazánk legépebben maradt mohamedán építészeti remeke, mely megbízható tájékoztatást nyújt a hódoltsági idők magyarországi templom-építkezéseiről, másrészt hozzájárul a törökség építészeti tevékenységének jobb megismeréséhez és nem utolsó sorban értékeléséhez." A füzet mottója ennek kiegészítéseként az emlék nem-racionális, érzelmi jelentőségét is hangsúlyozza, amikor Reményik Sándortól idézi azokat a sorokat, melyeket a pécsi minaretre emlékezve írt: „Úgy rémlik engesztelő oszlop ez. Két testvérgyilkos sírhalma felett." Kelemen András