Honismeret, 1975 (3. évfolyam)
3. szám - KRÓNIKA - A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a magyarországi munkásmozgalom történeti emlékeinek gyűjtőhelye (Francsovits György)
fasiszta szervezkedések, megmozdulások és elsősorban a munkás- és parasztszármazású diákok által lakott kollégiumokban — a Györffy, az Eötvös és a Teleki kollégiumokban, a Diákok házában — antifasiszta szervezkedés indult meg, amely a párt kezdeményezésére a Magyar Ifjúság Szabadságfrontjában tömörült és összefogta a szétszórt kezdeményezéseket. A párt szövetségi politikája alapján a széles antifasiszta és háborúellenes mozgalom kialakítása érdekében a kommunista, a szociáldemokrata és a szakszervezeti fiatalok együttműködtek a kommunista diákokkal, a baloldali népi írók — Erdei, Ortutay, Veres Péter — neveltjeivel, a parasztfőiskolásokkal. A mozgalom tömegessé válásának a növekvő fasiszta terror szabott gátat. A párt katonai vonala elsősorban Somogyi Miklós elvtárs részvételével kereste a fegyveres ellenállás illegális lehetőségeit és a Függetleségi Front munkájában résztvevő katonák segítségével fedőszervként Görgey zászlóalj néven katonai egység alakult meg, amely jelentős erőt tömörített, katonai kiképzést adott, fegyvereket szerzett és megbízásokat hajtott végre. Mindezt olyan körülmények között, amikor a legcsekélyebb hiba, a mindenütt jelenlevő árulás az azonnali és a legkegyetlenebb lemészárlást vonhatta maga után. Annak értékelése, hogy mit tettünk akkor jól és hol hibáztunk, miként lehetett volna a vállalkozás még eredményesebb, nem időszerű. Mások lettek a haladásért vívott harc formái, módszerei nálunk, de szerte a világon is. De nem is ez a döntő. A legfontosabb tanulság most és akkor is az volt, hogy a hívó szóra a fiatalok százai álltak a zászló alá és vállalták az egyenlőtlen harc minden kockázatát. Vállalták a lebukás kínjait, a valóságos és a véletlen veszélyt, a halált a szabadság küszöbén. Őszinte tisztelet illeti a közöttünk élőket. Akik pedig e vállalkozással a szívükben haltak meg a kínzókamrákban, a harc közben, vagy a vakon szálló lövedékektől, ők hősi halottak, a szabadság halottai. Emlékezzünk nevükre levett kalappal Baumann István, Devecsery László, Elek Péter dr., Fülöp József, Fölkér Ferenc, Frommer Tibor, Gábor Pál, Gonda László, Gipsz József, György Tamás, Hertelendy János, Holló András, Imecs József, Káldor György, Kiss Dávid, Kisfaludi Miklós, Kolb Ferenc, Komlós György, Köves Vilmos, Kreutz Róbert, Marton Iván, Mikó Zoltán, Pichler Pál, Szepesi Zoltán, Szijjártó Lajos, Tövisi Géza, Varró András, Vass Ferenc, Volenka Koczor Imre. Idézze emléküket ez a mű, Illés Gyula, a volt harcostárs alkotása és a kőnél maradandóbban e község lakossága, kik egykoron segítették harcukat, most pedig arra vállalkoztak, hogy tetteik emlékét lelkesítő példaként őrzik meg a jövendő nemzedékek okulására. S. Hegedűs László A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a magyarországi munkásmozgalom történeti emlékeinek gyűjtőhelye A magyar múzeumok kialakulása szoros kapcsolatban volt a nemzeti függetlenség eszményével. A XIX. század elején — a magyarországi feudalizmus válságának elmélyülésével — erősödött a nemzeti fejlődés igénye. Terjedt a megismerés vágya, szomjazták az összefüggések feltárását. A múlt kutatása növelte a történeti tudományok szerepét és felelősségét. Kialakultak a történeti segédtudományok, mint például a régészet, a pecséttan, az oklevéltan stb. E friss források táplálták a nemzeti önérzetet. Megszülettek az első múzeumok is. (Gr. Széchenyi Ferenc alapító levele alapján 1802-ben a Nemzeti Múzeum.) Létrejött a múzeológia tudománya. 28