Honismeret, 1977 (4. évfolyam)

2-3. szám - DALOLÓ TÁJAK - DALOLÓ NÉP - Zenei élet Vásárhelyen a harmincas években (Szathmáry Lajos)

Újszerű mozgalom indult el éppen a mi házunkból, az értékesebb tartalmú házi összejövetelek megteremtésére. Utánunk aztán Varga Dezső gimnáziumi igazga­tóék, Kassay Dezső, majd Ormos Pál főorvosék, aztán sok más család is követte a jó példát, hogy társasági összejöveteleiken a helyi eseményeken való rágódás helyett főként zenei program, azt követően pedig színvonalas beszélgetés töltse ki az esti órákat. Az egyik ilyen ún. Hódtavi Helikon-i esten például Mátyás Sándor tanár francia irodalmi tárgyú előadása után a következő zenei számok hangzottak el: Tóth Lajos énekelt Szathmáry Lajosné zongorakíséretével, Iszlay Magda zenetanárnő zon­gorázott, a vendégekből alakult alkalmi énekkar pedig Bárdos-népdalfeldolgozást énekelt. Más alkalommal a Csépke-vonóstrió szerepelt, Péczely Attila énekelt és Fraknói Rózsi zenetanárnő zongorázott. A mozgalom terjedését nem is tudtuk számon tartani. Farkas Lajos tanár úr akkor már nem muzsikált. Kun Bálint, a neves hegedűs és mások különféle okokból visszavonultak a nyilvánosság elől, legalábbis én nem tudok munkájukról. A fenti beszámoló csak arról a vásárhelyi zenei életről szólhatott, amelyről személyes tudomásom, tapasztalatom volt. * Azóta egy emberöltő telt el, és nagyot nőtt a világ. Csáth Béla a budapesti Opera­ház társulatát vendégszerepeltette már 1946-ban a Fekete Sasban, a városban azóta magasszintű hangversenyek hallhatók a megnőtt igényű közönség örömére. Viszont az is igaz, hogy a vénülő öregdiákok találkozóikon még mindig Orbán Sándor rezeg­tetős lemezei mellett emlékeznek búsongva szép ifjúságukra. Dehát az idő majd csak elhalad mellettük végképpen. Szathmáry Lajos Nyárszói ház 78

Next