Honismeret, 1979 (7. évfolyam)
HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - Péntek János: Népi növényismeret a növénynevek tükrében
kutatók találkoztak már olyan dél-amerikai bennszülöttel, aki két-háromezer növényfajt tudott azonosítani és 2—3 törzsi nyelven megnevezni. Ám ez éppolyan természetes, mint az, hogy a legjobb tájékozódók az eszkimók, a legjobb csillagászok a hajós meg a sivatagi népek stb. Ez az eltérő tapasztalati anyag nyilván az egyes nyelvekben is tükröződik, tulajdonképpen ez a magyarázata annak, hogy a különböző nyelvek másképpen tagolják a valóságot, vagy amint a Sapira Whorf-féle elmélet már élesebben, és emiatt vitathatóbban megfogalmazza: az egyes nyelvek másképpen láttatják beszélőikkel a valóságot. Az 1972-ben és 1975-ben Romániában lezajlott társadalmi gyűjtés rendjén és a Szabó Attilával Kalotaszegen végzett felmérésen szerzett tapasztalataink is azt mutatják, hogy a népi növényismeret első benyomásra sokszor megmagyarázhatatlan. Vannak általánosan elterjedt növények, amelyeket jóformán senki észre sem vett. Másokat tudomásul vettek ugyan — mint pl. a pásztortáskát — de senki nem nevezi meg. Mi az ilyen negatív tudást is fontosnak, jellemzőnek tartjuk. Abból kell tehát kiindulni, hogy egyáltalán mit ismerhetnek (a vidék flórájából, vegetációjából), és aztán fokozatosan feltérképezni, hogy ebből mit és milyen szinten tartanak számon. Ennek a számontartásnak az alapja a hasznosság. Elsődleges a gyakorlati, mindennapi életben való felhasználhatóság táplálkozásra, festésre, gyógyításra, faragásra vagy éppen mágikus vagy kultikus célokra, nem is beszélve arról, hogy mennyire fontos az életre veszélyes növények ismerete. Arról sem szabad megfeledkezni a növények esetében, hogy az ember számára egyáltalán nem közömbös az esztétikai hatás sem (enélkül a „szépség" nélkül talán nem is tudjuk elképzelni az életünket). Nyilván elsősorban ezeket a növényeket ismerik, ezeket tudják meg is nevezni. Miért fontos a név? Azért, mert a név, a megnevezés a biztosabb tudás jele, velük tulajdonképpen, mint hálóval, rögzítjük a valóság megismert, de tünékeny, egymásba olvadó elemit; a nevek a csomópontjai ennek a hálónak. Álljon itt néhány példa a kalotaszegi növénynevek gazdagságából. A tavaszi hériéshez az a mágikus tilalom fűződik, hogy nem szabad leszedni, mert ez a kotló vagy a csirkék pusztulását okozná, ezért kotlóvirágnak, tyúkvirágnak nevezik néhány faluban, máshoz kutyarózsának, büdösbankának, kakukvirágnak, kökörcsinnek, bankának. A mocsári gólyahír Inaktelkén szamárvirág, ott ugyanis koszorút kötöttek belőle juhtej méréskor, és ezt a szamár nyakába akasztották (tulajdonképpen ez is termékenységi mágia), máshol: békavirág, arannyal versengő, gólyavirág, pataki rózsa, tóvirág, pipevirág, bulbucs, vad kukuksaláta. A mindannyiunktól jól ismert margitvirág vagy margaréta a vizsgált területen: margaretta, pápavirág, pártavirág, meszelővirág, vadmeszelő, lengye, bikalivirág, barabika, tehénvirág. A Daphnék, boroszlánok közül a henye boroszlán (D.cneorum) egyetlen helyen nő, de a környékbeli falvakban más és más néven ismert: Körösfőn a hely nevéről riszögvirág (a hely: Riszögtető, történetileg: Riszöktető; a névadásnak egy ritka, fordított esete ez, nem a helyet nevezték el a növényről, hanem a növényt a helyről), Ketesden zsoboki virág, Zsobokon veresvirág, Sztánán, Petriben pirosvirág. Ezekben a példákban nemcsak az amúgy is feltűnő gazdagságra hívnám fel a figyelmet, hanem a változatosságra és a szépségre is. Érdemes elgondolkozni azon, milyen bőségben ontja a metaforikus neveket. Azt hiszem, nem túlzás abban reménykedni, hogy éppen a népi növénynevek vizsgálata vezethet el bennünket a nyelvjárások jelentéstanához. A nyelvjárások szemantikai jellemzésének egyik kritériuma pl. éppen ez lehetne, hogy milyen a népi terminológiában megnyilvánuló metaforációs készsége, az, hogy egy nyelvjárás beszélői a logikus, leíró, definiáló terminusokat részesítik-e előnyben vagy a kifejező, képszerű, emotív színezetű metaforákat. Sőt a metaforák egyes tartalmi típusai is jellemzőek lehetnek némely nyelvjárásokra. A székely nyelvjárás alaposabb ismerője pl. már eleve joggal feltételezheti, hogy bennük erőteljesebb ez a képszerűség, ez a metaforációs hajlam, mint más magyar nyelvjárásokban, és nyilván ez az egyik forrása a szépírói stílus sajátos ízeinek a székely anyanyelvjárású írók esetében, Mikestől Tamásiig. Példaként felsorolt növénynevek más szempontokra is figyelmeztetnek: 1. A növénynevek magyarázatához is szükséges a növényekkel kapcsolatos hiedelmek feljegyzése. — 2. Többnyelvű vidéken többnyelvű, tehát nyelvileg teljes gyűjtést kell végezni (példáink közül a bulbucs román eredetű). — 3. A földrajzinév-adásban jelentős szerepük volt növényeknek, ezért a földrajzinév-gyűjtés és a népi növényismereti gyűjtés szervesen kiegészíti egymást. — 4. Néha a nevelőnek is mágikus hatásuk van, befolyásolhatják egy növény sorsát. Ha egy növénynek trágár, illetlen neve van, lehet akármilyen szép, senki sem szedi le, senki nem díszíti vele a lakását.