Honismeret, 1979 (7. évfolyam)

HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - Péntek János: Népi növényismeret a növénynevek tükrében

kutatók találkoztak már olyan dél-amerikai bennszülöttel, aki két-háromezer növény­fajt tudott azonosítani és 2—3 törzsi nyelven megnevezni. Ám ez éppolyan természetes, mint az, hogy a legjobb tájékozódók az eszkimók, a legjobb csillagászok a hajós meg a sivatagi népek stb. Ez az eltérő tapasztalati anyag nyilván az egyes nyelvekben is tükröződik, tulajdonképpen ez a magyarázata annak, hogy a különböző nyelvek más­képpen tagolják a valóságot, vagy amint a Sapira Whorf-féle elmélet már élesebben, és emiatt vitathatóbban megfogalmazza: az egyes nyelvek másképpen láttatják beszé­lőikkel a valóságot. Az 1972-ben és 1975-ben Romániában lezajlott társadalmi gyűjtés rendjén és a Szabó Attilával Kalotaszegen végzett felmérésen szerzett tapasztalataink is azt mutat­ják, hogy a népi növényismeret első benyomásra sokszor megmagyarázhatatlan. Van­nak általánosan elterjedt növények, amelyeket jóformán senki észre sem vett. Máso­kat tudomásul vettek ugyan — mint pl. a pásztortáskát — de senki nem nevezi meg. Mi az ilyen negatív tudást is fontosnak, jellemzőnek tartjuk. Abból kell te­hát kiindul­ni, hogy egyáltalán mit ismerhetnek (a vidék flórájából, vegetációjából), és aztán foko­zatosan feltérképezni, hogy ebből mit és milyen szinten tartanak számon. Ennek a számontartásnak az alapja a hasznosság. Elsődleges a gyakorlati, mindennapi életben való felhasználhatóság táplálkozásra, festésre, gyógyításra, faragásra vagy éppen má­gikus vagy kultikus célokra, nem is beszélve arról, hogy mennyire fontos az életre veszélyes növények ismerete. Arról sem szabad megfeledkezni a növények esetében, hogy az ember számára egyáltalán nem közömbös az esztétikai hatás sem (enélkül a „szépség" nélkül talán nem is tudjuk elképzelni az életünket). Nyilván elsősorban ezeket a növényeket ismerik, ezeket tudják meg is nevezni. Miért fontos a név? Azért, mert a név, a megnevezés a biztosabb tudás jele, velük tulajdonképpen, mint hálóval, rögzítjük a valóság megismert, de tünékeny, egymásba olvadó elemit; a nevek a csomópontjai ennek a hálónak. Álljon itt néhány példa a kalotaszegi növénynevek gazdagságából. A tavaszi hériés­hez az a mágikus tilalom fűződik, hogy nem szabad leszedni, mert ez a kotló vagy a csirkék pusztulását okozná, ezért kotlóvirágnak, tyúkvirágnak nevezik néhány falu­ban, máshoz kutyarózsának, büdösbankának, kakukvirágnak, kökörcsinnek, bankának. A mocsári gólyahír Inaktelkén szamárvirág, ott ugyanis koszorút kötöttek belőle juh­tej­ méréskor, és ezt a szamár nyakába akasztották (tulajdonképpen ez is termékeny­ségi mágia), máshol: békavirág, arannyal versengő, gólyavirág, pataki rózsa, tóvirág, pipevirág, bulbucs, vad kukuksaláta. A mindannyiunktól jól ismert margitvirág vagy margaréta a vizsgált területen: margaretta, pápavirág, pártavirág, meszelővirág, vad­meszelő, lengye, bikalivirág, barabika, tehénvirág. A Daphnék, boroszlánok közül a henye boroszlán (D.cneorum) egyetlen helyen nő, de a környékbeli falvakban más és más néven ismert: Körösfőn a hely nevéről riszögvirág (a hely: Riszögtető, történeti­leg: Riszöktető; a névadásnak egy ritka, fordított esete ez, nem a helyet nevezték el a növényről, hanem a növényt a helyről), Ketesden zsoboki virág, Zsobokon veresvi­rág, Sztánán, Petriben pirosvirág. Ezekben a példákban nemcsak az amúgy is feltűnő gazdagságra hívnám fel a figyel­met, hanem a változatosságra és a szépségre is. Érdemes elgondolkozni azon, milyen bőségben ontja a metaforikus neveket. Azt hiszem, nem túlzás abban reménykedni, hogy éppen a népi növénynevek vizsgálata vezethet el bennünket a nyelvjárások jelen­téstanához. A nyelvjárások szemantikai jellemzésének egyik kritériuma pl. éppen ez lehetne, hogy milyen a népi terminológiában megnyilvánuló metaforációs készsége, az, hogy egy nyelvjárás beszélői a logikus, leíró, definiáló terminusokat részesítik-e előnyben vagy a kifejező, képszerű, emotív színezetű metaforákat. Sőt a metaforák egyes tartalmi típusai is jellemzőek lehetnek némely nyelvjárásokra. A székely nyelv­járás alaposabb ismerője pl. már eleve joggal feltételezheti, hogy bennük erőteljesebb ez a képszerűség, ez a metaforációs hajlam, mint más magyar nyelvjárásokban, és nyilván ez az egyik forrása a szépírói stílus sajátos ízeinek a székely anyanyelvjárású írók esetében, Mikestől Tamásiig. Példaként felsorolt növénynevek más szempontokra is figyelmeztetnek: 1. A nö­vénynevek magyarázatához is szükséges a növényekkel kapcsolatos hiedelmek feljegy­zése. — 2. Többnyelvű vidéken többnyelvű, tehát nyelvileg teljes gyűjtést kell vé­gezni (példáink közül a bulbucs román eredetű). — 3. A földrajzinév-adásban jelentős szerepük volt növényeknek, ezért a földrajzinév-gyűjtés és a népi növényismereti gyűj­tés szervesen kiegészíti egymást. — 4. Néha a nevelőnek is mágikus hatásuk van, befo­lyásolhatják egy növény sorsát. Ha egy növénynek trágár, illetlen neve van, lehet akármilyen szép, senki sem szedi le, senki nem díszíti vele a lakását.

Next