Honismeret, 1979 (7. évfolyam)
TERMÉS - Zóka László: Baranya Árpád-kori templomai
TERMÉS Baranya Árpád-kori templomai A keresztény szentélyek építése I. István uralkodása alatt indult meg. Hazánkban a római kor után ekkor jelennek meg a pannon dombok között a stabil, hosszú ideig fennálló szakrális építmények. Ismeretes, hogy István törvénnyel szabályozta a templomépítést, azt kötelezővé tette, megjelölve helyét, körülbelüli nagyságát, fölépítését. A XI. század első évtizedeitől, vagyis István uralkodásától még tovább folytatódott ez az építő láz, amely addig, sosem látott emlékekkel gazdagította a folyamok között elhelyezkedő ország tájait. Sokáig az a felfogás, vélemény élt a köztudatban — s még ma is számottevő —, hogy nem túl nagy számú templom épült ebben az időben, s ami állott is, a török és a kuruc háborúk forgatagában jórészt elpusztult, avagy a felismerhetetlenségig átformálódott. Ha azonban — csupán baranyai viszonylatban — végignézzük a máig fennálló emlékeket, módosítanunk kell ezt a véleményt, hiszen itt, a Botond törzs egykori szállásterületein, mintegy 12 Árpád-kori templom áll ma is. S rajtuk kívül is többről gyanítható, hogy ebben a korban alapították. Tehát vagy jóval többnek kellett épülnie azokban a századokban, mint amennyit eddig feltételeztünk vagy a későbbi sorsuk nem volt olyan mostoha, hiszen ezen a viszonylag szűk földrajzi területen is ennyi templomot építettek, illetve ilyen sok fennmaradt. A megyeszékhely területén — természetesen legnagyobb kiterjedését tekintve — 4 Árpád-kori templomot találunk. Egyik a város központjában álló székesegyház része (az altemplom), a többi pedig mintegy 2—4 km távolságban áll ettől a képzeletbeli középponttól. Nevezetesen a Mindszentek vagy Mindenszentek temploma a Havi-hegy lábánál, a málomi templom a mai Lvov-Kertvárostól 2 km-nyire, továbbá a város nyugati, Szigetvár felé eső negyedében, pontosabban a hozzá csatolt faluban áll a patacsi temetőkápolna. Ezzel azonban nem merült ki a készlet, hiszen Pécs környékén, a Mecsek-hegység déli nyúlványai között, a mélyebb völgyekben még többet láthatunk. Elhelyezkedésük érdekessége, hogy a Mecsek tőszomszédságában magasodnak, az erdők peremén, nyugat—keleti irányban. A legtávolabbi Pécstől észak—nyugati irányban Hetvehelyen fekszik a székhelytől mintegy harminc km távolságra. A másik szélső pont pedig a mecseknádasdi templom, Pécstől észak—kelet felé 25—28 km-re. A többi jóval közelebb van, több helyütt egymás közvetlen szomszédságában sorakoznak. Elöljáróban elmondandó róluk, hogy nem rendelkeznek sajátos stíluselemekkel, ami alapján baranyai jellegezetességükről lehetne beszélni. Vannak — a későbbiekben látni fogjuk — érdekes, sőt egyedülálló megoldások, de egyedi, csak erre a területre jellemző ismérvről nem adhatunk számot. Mindenekelőtt lássuk őket ábécé sorrendben: Bakonya, Cserkút, Hetvehely, Kővágótöttös, Mánfa, Mecseknádasd, Mindenszentek (Pécs), Málom (Pécsi altemplom), Pécsvárad (altemplom, temetőkápolna), Patacs. Belső elrendezésük és berendezésük ma már alapvetően barokk hatású, hiszen ebben a korszakban minden templomot felújítottak. Amelyeket már restaurálták, ott a kora középkori jelleget állították vissza. Történetükben párhuzamos jellemzők figyelhetők meg. Az építés a kora középkorra, vagyis az Árpád-korra tehető, de ebben is változatosak, hiszen más-más időszakokban emelték őket. Általában egy-egy jobbágyfalu, városjellegű település (Pécs, Pécsvárad) negyedének, városrészének lakói használták, építették a helyben megtalálható építőanyagok felhasználásával. A tatárjárás alatt szinte valamennyi leégett. A későbbi korszakokban nemegyszer tűzvész pusztított, átépítették, illetve a növekvő népesség befogadására kibővítették. Ennek különös