Honismeret, 1979 (7. évfolyam)

HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - Várady György dr.: A budapesti Mártírok útja

A budapesti Mártírok útja A Margit-híd elkészültével, illetve 1876-ban történt forgalmi átadásával felmerült a terv, hogy a pesti oldal gyűrűs, sugaras úthálózati szerkezete Budán is folytatódjék, töltse be azt a szerepkört, amelyet a pesti oldal igényei már korábban a városszerke­zeti követelményeknek megfelelően hoztak létre. A történelmi múltú belső városmag körül, a Várhegy és a környező városrészek peremén alakult ki az a körút, mely Buda legsűrűbben lakott belső részeit foglalja keretbe. A budai Várhegy és a Rózsadomb között fekvő természetes völgyszerű átjárón már a rómaiak idején is fontos út vezetett keresztül. A középkorban pedig ez az útvonal különösen jelentős volt, mivel a dunai átkelőhelyhez, a Jenői révhez vezetett. A tatárjárás után Budának a Várhegyen kialakult külvárosa — Szent Péter város, a mai Víziváros magja — a korabeli országos forgalmat is lebonyolító út mai Széna tér és Bem József utca közötti szakasza mentén terült el. A későbbiekben kiépült vá­rosfalon kívül maradt út továbbra is országos közlekedési szerepet töltött be, a török uralom alatt és utána is jelentőségét mindig megőrizte. A városfalon kívül, azzal pár­huzamosan húzódó út a török utáni időkben mintegy két évszázadig a Landstrasse ne­vet viseli. Ennek megfelelő szakasza a mai Széna tértől a Bem József utcáig Obe­re Landstrasse, majd a városfalon kívül eső része Alte Hauptgasse néven szerepel, míg a mai Margit-hídig terjedő része a Bischofgasse nevet viseli. Ezeket az utcaneveket 1870-től magyarul használják, mint Felső-országút, 0 Fő utca és Püspök utca. 1870-ben Alsó Főútnak nevezik az 0 Fő utca Bem József utca és Püspök utca közötti szakaszt. Az alsó Fő­ út a mai Frankel Leó útig terjedő szakasza a Török utca nevet kapja. A Püspök utca neve nem változott. A Felső országút 1875 óta Ország út, 1879 óta pedig Margit körút nevet viseli hi­vatalosan. A híd előtt szabadon hagyott területről indul ki a budai körút, az egykori régi történelmi „Víziváros" védőfala mentén, az ősi országút nyomvonalán. Kezdő része a II. kerületet átszelő Margit körút, mely a Széna térig terjed. Rendezésekor a régi Fő utat és a környezetét, a Bem József utcát és a teret, valamint a Frankel Leó út egy részét fel kellett tölteni. Az útvonal mentén éktelenkedő egykori téglavetők természe­tesen tovább már nem voltak tűrhetők. Így a Statisztikai park területén éktelenkedő Klemm-féle téglavetőt, majd az egykori „Gödör"-nek nevezett és a Budai Torna Egy­let épülete alatt levő Christen-féle téglavetőt a Széll Kálmán téren, illetve a mai ne­vén Moszkva téren, meg kellett szüntetni, majd parkosítani. Az ősi alsó várost védő fal lebontása után kezdődött az évszázadokat kiszolgáló országút átépítése. A városfal egykori maradványa ma is látható a Bem József utca elején levő egyik ház belső udvarán és a Mártírok útja 66. számú telek mentén, emlék­táblával megjelölve. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1874. évi jelentésében a má­sodik kerületi Országút városrészről szólva előrelátóan kiemeli, hogy „ennek jövő alak­zatára kiváló befolyással biránd az új híd megnyitása, mely az egész környék módo­sítását vonja maga után." A Margit körút 1892—94. között épült ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tervezé­sében és költségén, majd 1894. év végén további fenntartás és gondozás végett átadta a fővárosnak. A Margit körút forgalmi jelentősége igen megnövekedett, mikor a kor­mány 1885-ben leszállította a hídvámot, hogy a forgalom a történeti becséért is féltett Lánchídról a Margit-hídra terelődjön. A kocsiút-burkolat a lovakkal vontatott nehéz teherkocsik igénybevétele miatt és az állati patak jobb kapaszkodása érdekében bazalt kockakőből készült. Ezt a burko­latot évtizedeken át fenntartották. Egy 1890 körüli kép a Margit körút 29. sz. ház környékén földszintes házacskák sorait mutatja kocsibehajtókkal, csak a háttérben rajzolódik ki egy háromemeletes bérház, jelezve, hogy a körút nagyvárosias beépítése megkezdődött. E képen már ket­tős sínpár látható a gyalogutak mellett. A körutat szegélyező régi kis falusi házakat egyszerű szőlős gazdák, szőlőművelő kétkezi napszámosok lakták, akik a Rózsadomb még teljesen beépítetlen szabad terü­letein telepített híres bort adó szőlőkkel foglalkoztak. A múlt század utolsó évtizedei­ben azonban a filoxéra tönkre tette a szőlőket és ezzel az emberek megélhetését is. A kis házakban műhelyek létesültek, vagy a közeli Ganz-féle vasöntödében helyez­kedtek el.

Next