Honismeret, 1980 (8. évfolyam)
KRÓNIKA - Petercsák Tivadar dr.: Tanácskozás a községi krónikaírásról Szerencsen
14 Tanácskozás a községi krónikaírásról Szerencsen A községi krónikaírás helyzetéről és feladatairól rendeztek tanácskozást 1979. október 22-én a szerencsi Rákóczi várban. A szerencsi járásban 1970. december 2-án kezdték el egységes szempontok alapján írni a községi krónikákat, időszerűvé vált az eredmények összegezése. A HNF Szerencs Nagyközségi Bizottsága nevében Bobkó Ferenc titkár köszöntötte a résztvevőket és szólt a krónikaírás fontosságáról. Töltési Imre, a HNF Országos Titkárságának főmunkatársa A krónikaírás helyzete és feladatai címmel nyújtott áttekintést a községi krónikaírás országos helyzetéről, majd a tanácskozás Zsuffa Tibor monoki és Angyal Béla szerencsi krónikaíró hozzászólásával folytatódott. Beszámoltak tapasztalataikról, egyéni módszereikről. A vitában felszólalók fontosnak tartották a községek vezetőinek a krónikaíráshoz nyújtott támogatását. Felszabadulásunk 35. évfordulója jó alkalom lenne arra is, hogy megyénk azon községeiben is elkezdjék a krónikaírást, ahol eddig nem volt. Pl. a szerencsi Bocskai István gimnázium 25 éves jubileumát ünnepelve határozta el az iskolakrónika megindítását. A tanácskozás során a jelenlevők több példamutatóan vezetett krónikát is megtekinthettek a szerencsi járás községeiből (szerencsi, monoki, prügyi, taktaszadai). Petercsák Tivadar Gerencsér Sebestyén emlékkiállítás 1980. március 12-én, a mester halálának 25. évfordulóján Siklóson, a vár lovagtermében, a Janus Pannonius Múzeum, a Járási—Városi Művelődési Központ és a Várbaráti Kör rendezésében. Ugyanezen a napon koszorúzták meg a szülőházán elhelyezett emléktáblát a Várbaráti Kör tagjai, valamint a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Gerencsér Sebestyén szocialista brigádja. A város neves szülötte 1954-ben az elsők között kapta meg a Népművészet mestere címet, és 1966-tól őrzi nevét, művészi igényességét a róla elnevezett országos fazekaspályázat. A koszorúzáson részt vett felesége és családjának több tagja is. Moldván László Bálint Sándor (1904—1980) Május 10-én elhunyt Bálint Sándor néprajztudós, a szegedi tudományegyetem nyugalmazott professzora. A szaktudomány egyik legkiválóbb és legtermékenyebb művelőjét, Szeged városa minden bizonnyal múltjának legjobb, sokáig utolérhetetlen kutatóját veszítette el. Ma még nehéz számbavenni, milyen gazdag örökséget hagyott ránk, de tudjuk, megjelent és beteljesedő munkái mellett is mennyi terve volt, menynyi tudást, megírandó tanulmányt vitt magával a sírba. Barátainak az utóbbi években olykor szolid önérzettel mondogatta: „...ha meghalok, teli tarisznyával megyek el... " Nyugtattuk, hiszen könyvei, kisebb-nagyobb dolgozatai rendre sorjáztak, ám most, kéziratos hagyatékát is látva kezdjük érezni, menynyire igaza volt. Szeged-Alsóvároson született 1904. augusztus 1-én. Iskoláit Szegeden végezte, s 1926-ban a szegedi egyetemen szerzett bölcsészdoktori és tanári oklevelet. Mint fiatal tanárjelölt, alsótanyai nótákat közölt az Ethnographiában, és pályakezdő éveiben mindegyre visszatértek a népdalközlések, melyeket 1933-ban Szeged népe c. kötetében gyűjtött egybe. A gyűjtemény címe Kálmány Lajos egy emberöltővel azelőtt megjelent köteteit idézi, és kézenfekvő a szándék: a fiatal Bálint Sándor a nem