Honismeret, 1981 (9. évfolyam)

HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - Szathmáry Lajos: Népi és néprajzi mozgalom a hódmezővásárhelyi diákság körében a harmincas években

pedig a pusztafalusi népi szokásokkal ismerkedtek, otthon pedig a „Szamárvásár Derek­egyházán" című népi játékot mutatták be a Fekete Sasban, valamint népi táncokat jártak, takácstáncot, botost és az ún. törököst. Ebben a műsorban már nagy része volt a gimnázium új tanárának, Tálasi Istvánnak, aki addig tanította a táncot az ifjúságnak, addig főzte a tábori bográcsban az „öhön"-t meg a „handa-basá"-t, míg személye központjává lett a folklór iránt érdeklődőknek, s az ösztön­zés, illetve a mozgalommá bővült érdeklődést a folklór tudományára irányította tanítvá­nyai körében. Mikor Tálasi Istvánt, a fiatal tanárt, a gimnáziumba megválasztották, már tekintélyes tudományos munka állt mögötte. Választmányi tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. Cikkei jelentek meg a Népünk és Nyelvünk­ben, a Magyar Nemzet Múzeumi Értesítőjé­ben, az Ethnográfiai Népéletben, első ottani tanéve folyamán pedig könyve jelent meg „A Kiskunság népi állattartása" címmel. A diákság ilyesféle dolgozatcímeket kapott Tálasitól és a vele tartó tanároktól: A parasztember gondolkodásmódja. A Tanyák világában. A népdal, mint nemzeti kincs. Kapcsolatom a parasztsággal. Az 1936-os diákdál műsorán már Bartók- és Kodály-, illetve Ádám- és Bárdos-feldolgozású énekkari számok szerepel­nek. Virágos Mihály, a későbbi operaénekes, Bartók I. rapszódiáját játssza gordonkáján, s tizenhét fiatal pár a Kállai Kettőst mutatja be a Fekete Sas színpadán. A cserkészek pedig ebben az évben a Vértesben már demográfiai érdeklődéssel is táboroznak. Kodály Zoltán Hódmezővásárhelyen, balján Péczely Attila, jobbján Eötvös­ kollégiumi társa Csépke Andor, Péczelyné és Tóth Aladár zenekritikus (1933)

Next