Honismeret, 1982 (10. évfolyam)
2. szám - HAGYOMÁNY - Berzsenyi Lénárd, az olmützi várbörtön "rajzolója" (Zongor Ferenc)
A képeknek a művészi értéke nem nagy, habár Berzsenyi ezredes mestere volt a ceruzának. A képeknek inkább történelmi, hadtörténeti értékük van, mivel több portré hátoldalán életrajzi és hadtörténeti adatok olvashatók a megrajzolt személyekről. Példának idézem : Gyerő Monostori B. Kemény Lajos magyargyerőmonostori báró, honvédtiszt arcképének hátlapjára írt szöveget: „Erdélyi születésű 1799-ik Évben Szeptember 29-ik napján. Házas két fiú, két leány gyermek attya, lakik a Hunyad Megye Felpestes nevű helységében. 1848-ik Évben a Magyar Minisztérium által Honvéd főhadnagynak neveztetett ki, s a Debretzeni Térparancsnoksághoz alkalmaztatott. 1849-ik Évben ugyancsak a M. Ministerium által Dévára Térparancsnoknak által létetett.S a Rögtön ítélő székek rendezésével azon szék Elnökévé neveztetett ugyanez év a szerencsétlen bukás után September 16-ik napján befogadtatott, s azóta hol Fejérvárt, hol II. Szebenben szenvedett. 1851-ik év július havába Szebenbe az ott működő katonai büntető szék által Kötél által halálra ítéltetett 1852-ben Fejérvárt Július 2-ik napján az ítélet közhírré tétetett, s kegyelem utján a halálos büntetés 15 évi várfogságra szelidíttetett. Fogság helyül Olmütz rendeltetett.” Bírálat a rajzról: „Jónak találtatott.” Berzsenyi Lénárd ügyes kezű rajzoló volt, a személyek keresetlenül természetes megjelenítésére törekedett. Nem restellte saját magát sem abban a kis kötött felmelegítőben megörökíteni, amelyben társai naponta láthatták. A bírálat rá is került a legtöbb kép hátsó oldalára, pl.: „Igen jelesen van találva”, „Tökéletes”, „Igen jó”, „Meglehetősen találva” mellett néhol a „Nem ismerhető”, „Kevés hasonlatosság van benne” szavakat is rá hagyta jegyezni. A Berzsenyi rajzolta arcképek legtöbbje elítélt honvédtisztet ábrázol, de vannak itt „civil” foglalkozású rabokról készített rajzok is. Idézet két szakadt, hiányos portré épen maradt hátsó oldalának darabjáról: ,,Szívós János oskola Mester és Jegyző született 1822-ik évi Pünkösd Hétfőjén Somogy Megye Csehi Helységben Jelenleg hivatásának helye Zalamegye vitai helység, s ugyanezzel szomszédos Tamaj Helységben 850 évi július 26-án az ottani mesterhez Egyházi névnapra össze sereglett s jó kedvünkből Kossuth dalt ( mely egyéb eránt bunkossan hatott Felségnek személyes megsértésére:) danoltunk ezen dalért a Kerületi Hadnagy által Pestre kísértettem sz ottan 850-ik évi november 8-a egy évi várfogságra Vasban elítéltettem s egy részét ugyanitt, nagyobb részét pedig Olmücz Várában töltvén ki.” „Igen jól van találva.” Egy másik kép épen maradt oldaláról: ,Buday Sándor született 1828 Május 11-én Keszthelyen Zalamegyei mezővárosban, és ugyanitt végzett hat iskolát. Pályája és három évig iskolai tanuló ismeretek tanulásában gyakorlása után iskola mester és jegyző Halápon. Zalamegyei helységben 1847 Április 14.én innét ment Badacsony-Tomajra szinte Zalamegyei helységben, holléte alkalmával 1856.ik évben július 26.án úgy nevezett Lesencze-Tamaj helységben esett Butsú alkalmával az Ottani mester s jegyzőhöz több társaival Összejővén, ezen multatás közben elzengett Kossuth s felségsértő dalért Kránitz Gáspár vitai plébános által feladatván Pestre vitetett, hol egy évi vasban kitöltendő várfogságra elítéltetett. November 8.-án 1856.ik évben, Pestrül pedig idejének kitöltése végett 1851 .ik évi Április 18.án Olmützbe vitetett. Olmütz Június 5.én 851.” A Berzsenyi képek között akad egy női képmás is, mely Tóth Ágostonnál ábrázolja, „önkéntes Rab”ként kísérte el a golyó általi halálra ítélt Tóth Ágoston honvéd ezredest Olmützbe, aki ugyan „kegyelmet” kapott a 18 évi vasban töltendő várfogság kiszabásával. Tóth Ágostonné 21 éves volt akkor és menyasszony, majd felesége Tóth Ágostonnak. Érdekességként jegyzem meg, hogy Tóth Ágostonné, mint idős asszony, 1901-ben látta újra a róla készült képet. Fel is jegyezte rá, nem jó, mert ő abban az időben sokkal szebb volt . . . Berzsenyi Lénárd a nem magyar szabadsághősöket is lerajzolta. Lett légyen az svájci, horvát, lengyel, német vagy cseh születésű, vagy éppen hivatásos osztrák császári tiszt, ha a magyar ügyért szenvedett rabságot, megörökítette arcmását. A továbbiakban hadd szóljak Berzsenyi Lénárd ifjú koráról és katonai pályafutásáról Kemenesalján, fent a Sághegyen aránylik Berzsenyi Dániel költőnk egy mondata a Honismereti Emlékfal oldalán: „Int a dicső táj, Járd zengő ajakkal!” Ugyancsak jóleső érzéssel olvashatjuk Búcsúzás Kemenesaljától című versében: „Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását”. Igen, Kemenesalja és Vas megye népe, de mondhatom már: az egész ország is - maPoplansky százados (8 év), 30. Psotta Mór tüzérezredes (12 év), 31. Ruhmwerthi Rapaich Dani ezredes (18 év), 32. Saladin Heinrich huszárkapitány (6 év), 33. Sebestyén Gábor pap (10 év), 34. Szente Pál kapitány (12 év), 35. Szlávy József kormánybiztos (5 év), 36. Tóth László főügyész, honvéd (10 év), 37. Ziké János alezredes (16 év).