Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Szénássy Árpád: Tarczy Lajosra emlékezünk
E neves iskola ötödik osztályába íratott be a kishetényi diák, hová Komárom neves emberei, tudósai, művészei és poétái jártak. Az első órák eltelte után a rektor nagyon meglepődött, hogy milyen értelmes kisdiák került osztályába. Nagyon jó olvasótehetség volt és szép kiejtéssel olvasta a betűket. A szerény kisdiákot tanárai nagyon megkedvelték engedelmessége és tanulékonysága miatt. Gimnazista évei alatt a legnagyobb hatással voltak reá Sörös Lajos, Barta János és Körös Lajos professzorok, kiknek zamatos, színes humorral aranyozott előadásai nagyon lekötötték diákjaikat, és még a mathézis ismertetését is vidám anekdotákkal magyarázták meg. Tanárai nemcsak a kötelező tantárgyakat tanították az ifjakkal, hanem a sokoldalú tudományos művészetet, mindenfélét, ami az életben hasznos volt. Reggeltől estig sokat tanult, valósággal csodálta tanárait, előadókészségüket és sokoldalúságukat. Játszva tanulta a német, a francia, és a latin nyelvet. A komáromi pezsgő élet gazdagította képzeletét, élményeit, hiszen ebben az időben élte a város a legélénkebb évtizedeit, mely nagyon sok élményt nyújtott a kis falusi diáknak, ahogy Mikszáth Kálmán írta: „Ilyenkor olyan volt Komárom, mint egy kis Párizs." Szigorú tekintettel figyelte a város életét, gazdasági fejlődését, hajóközlekedését, iparát és a bortermelés fellendülését. Szabad idejében nagy érdeklődéssel olvasgatta kötelező tankönyvei mellett a Komáromi Újságokat, és egyik legkedveltebb olvasmánya a Komáromi Kalendárium volt. Előszeretettel látogatta a Szent Benedekrend komáromi székházának könyvtárát, amely tízezernél több kötetet számlált. Lassan elrepültek az ifjú diákévek és két év múlva, a révkomáromi gimnázium elvégzése után a pápai református főiskolába került, bölcseleti és teológiai tanulmányok végzésére. 2. A dunántúli református művelődési központ főtanodájában az iskola alapítója, Márton István adta elő a században először magyar nyleven - a bölcseletet, a kiváló Stettner György (Zádor) tanította a jogi tudományokat, és nem utolsósorban ott volt a neves történész, Bocsor István, aki évtizedeken keresztül tanította tanítványaival a hét kötetben megjelent Magyarország történetét. Szorgalmas, tudományt kedvelő diák lett belőle. Tanárai már korán felismerték a bölcselet és hittani tudományban Tarczy kiemelkedő szellemi tehetségét. Az 1828/29-es évfolyamában egyedül őt tüntették ki „eminens in omnibus" osztályzattal, és már 21 évesen a logikusok tanításával bízták meg az alsó osztályoknál.4 Az 1829/30 tanévben már segédtanár, a mathézis tanítója, 1830/31-ben pedig seniorrá választották.5 A tanításon kívül minden szabad idejét a könyvek között töltötte, így 1829-31-ben az iskola könyvtárosa is volt. Többek között ez idő alatt tanult meg tökéletesen németül és franciául. Mint kezdő tanár megtett mindent, hogy kiváló tanár formálódjék belőle. Az iskola megbízásából és akaratának kemény elhatározásaként született meg az a gondolata, hogy megismerkedik néhány külföldi iskola előadóival, előadási módszereivel abból a célból, hogy előkészíthesse az új iskolareformot. Ezért az 1831/32-es évben beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol behatóan tanulmányozta kedvenc tantárgyait, a physika és mathézis csodálatos jelenségeit. Tanulmánya közben itt ismerte meg Littrow Das populäre Astronomie, B. Scholz Das Anfangsgründe der Physik, Isaac Newton Philosophiae naturalis principia mathematica című híres természettudományi tankönyveit. Itt érte az a megtiszteltetés, hogy mivel 1832 nyarán a bölcselet és a természettani tanszék tanára, Márton István halálával megüresedett volt, 1832 június 18., 19., 20-án a Révkomáromban tartott kerületi gyűlés, mint fiatal előadót megválasztotta a physika és bölcselettan rendes tanárává. Márton István nyomába lépett tehát, s a nagy alkotó méltó utódjává nőtte ki magát. A tanári pályát azonban még nem foglalta el, hanem Brünön, Prágán, Drezdán és Lipcsén átutazva Berlinbe ment, hogy tanulmányozza a külföldi egyetemeket. Egy iskolai évre, további két szemeszterre, beiratkozott a berlini egyetemre. Itt tanulmányozta Humphry Davy híres angol természettudós kémiai felfedezéseit, Kopernikusz csillagászatát, és a híres berlini egyetem professzorának, Johann Henrich Pottnak ásványtani könyveit, továbbá az ásványtant, az őslénytant és az új élettudomány tantárgyat, melyet itt tanítottak a kor legkiválóbb egyéniségei, tudósai és nem utolsó sorban Fischer: Lehrbuch der mechanischen Naturlehre című 1826-ban Berlinben kiadott könyvét. E rövid tanulmányidő a tudomány csodáit tárta fel a fiatal tanár előtt, és nagy hatással volt egyéniségének és szaktudásának kifejlődésére. Még ez sem volt elegendő azonban az ifjú utazónak, akit a tudás, a megismerés vágya hajtott, és a szünidőben Németországban meglátogatta a híres Giesseni egyetemet, Németország legnagyobb kémikusának, Justus Liebig neves laboratóriumát, melynek talán a világon sem volt párja. Majd a göttingai, marburgi, grefswaldi és würzburgi egyetemeket kereste fel, aztán Majna-Frankfurton, Regensburgon, Linzen és Bécsen kersztül tért haza. Tanárainak beszámolt a tanulmánykörút tapasztalatairól, értékes Dr. Borovszky Samu (szerk.): Komárom Vármegye és Komárom sz. kir. város, Magyarország vármegyéi és városai. Bp. 1907. 236. old. 2Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora I. kötet II. kiad. Bp. 1907. 53 old. 3Eötvös Lajos: Vasárnap Újság 1869. november 21. 4Magyar Tudományos Akadémia Almanachja. 1882. 264. old. 5 Ferenczy Jakab: Magyar írók életrajzgyűjteménye. Szent István Társulat, Pest, 1856. 572 old.