Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Laszkarátyné Ács Anna: Száz éve alakult a Moson megyei Történelmi és Régészeti Egylet
numizmatikai gyűjteményt hozott létre, publikációival szakmai megbecsülést szerzett és ismertté tette a Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Egyletet. Az egyletet létre hívó, kezdeményező Ivánfi Ede az alelnöki teendőket látta el. Maga is részt vett a régészeti ásatásokon. A régészet becse, fejlődése és alkalmazása Mosony vármegyében címmel összefoglaló tanulmányt írt és a történeti, régészeti adatok összevetésével értekezése jelent meg a megye avar kori népességéről. (Vannak-e Mosonymegyében nyomai az avaroknak? ) A főként helytörténeti érdeklődésű Ivánfi az egylet és a megye törvényhatóságának megbízására három kötetben - 16 évi kutatómunkával -megírta Mosony megye monographiáját. A millenniumra készült el művével, amely a megyei monográfiák sorában jelent volna meg. Kiadása anyagi gondok miatt maradt el és a kutatók számára ma is csak kéziratban hozzáférhető. Ivánfi nem csüggedt el, bízott a megjelentetésben. Haláláig, 1900-ig dolgozott tovább élete fő művén. Az egylet gyűjteménye az ásatásokkal és adományozásokkal egyre gyarapodott. A nagyközönség első ízben 1887-ben láthatta a régiségtár egy részét a vármegyeházán nyílt kiállításon. Az egylet ismertetterjesztő szándékait bizonyítja, hogy belépődíjat nem kértek, a kiállításon elhelyezett persely az önkéntes adományokat gyűjtötte. A múzeum önálló épületének emelése, felépítése az egylet állandó tervei között szerepelt. 1904-ben közgyűlésen így foglaltak állást: „Tekintve, hogy a megyei múzeum külföldi szakemberei által is ismerten nemcsak nagy tudományos, hanem tetemes anyagi értéket is képvisel . . . nemcsak az egylet, hanem a vármegyei közönség feladatává is vált, hogy a megyei múzeum tárgyainak szakszerű és méltó elhelyezéséről gondoskodjék. Ezen feladat csak úgy oldható meg, hogy egy megyei múzeum építtessék ..." A megye még ebben az évben határozatot hozott a múzeum felépítéséről. A tervezéssel Höhner Béla helyi építészt bízták meg, aki öt tervvázlatot készített el. Közülük a legérdekesebb stílusát illetően a lébényi templom román kori építészeti elemeivel díszített szentélyhatású múzeum terve. 1910-ben kezdődött el az építkezés, és 1912. október 1-én fejeződött be. A klasszicizáló, oszlopcsarnokos épületben az első állandó kiállítást Bella Lajos régész rendezte, és leltározta az egylet gyűjteményét. 1913. október végén nyitották meg a múzeumot, amelyben 8178 db régészeti, 73 db szépművészeti, 50 db néprajzi tárgyat és könyvtárában 2452 db könyvet helyeztek el. Az egylet az első világháború évei alatt szüneteltette működését. Az 1920 áprilisában tartott közgyűlésen elhatározták a kiállítás újjárendezését. A munkát dr. Dornyay Béla főgimnáziumi tanár, régész végezte el. A világháborút követően Moson megye elveszítette önállóságát, az egylet gyűjtőköre lényegesen kisebb lett. Ezért felmerült a gondolat: meg kell szüntetni a magyaróvári múzeumot, anyagát a Győrött létesítendő „kultúrpalotába" és múzeumba kell áttelepíteni. A Történelmi és Régészeti Egylet a tervet természetesen visszautasította, bár a múzeum fejlesztésére nem számíthatott, anyagi támogatást sem az államtól, sem a megyétől nem kapott. Gyűjteménye ajándékozásokkal bővült és a tagdíjak összege a magyaróvári várbeli, valamint a Lébény-Barátföld-pusztai ásatások végzését is lehetővé tette. 1930-tól az egylet a Mosonvármegyei Múzeumegyesület nevet használta. „Ismertetterjesztő népművelési előadássorozatokat" szerveztek ingyenesen, főként helytörténeti témákból. Pl. Magyaróvár és környéke a római korban, A mosoni vár története az Árpádok alatt, Lenau magyaróvári gazdászkorszaka, A szabadságharc és Mosonvármegye, A rajkai járás községeinek története stb. Az egyesület a megváltozott, a működéséhez nem kedvező feltételek között így alakított ki új tevékenységi területet és került kapcsolatba mind szélesebb tömegekkel. A II. világháborúban a Mosonvármegyei Múzeumegyesület gyűjteménye a régészeti leletek kivételével súlyos károkat szenvedett. A gyűjtemény jelentős része megsemmisült, az épület megrongálódott. Az egyesület működése a háború idején formálissá vált. 1949-ben államosították a múzeumot, és megszüntették a múzeumegyesületet. 1950-től a múzeum Hansági Múzeum néven folytatta tevékenységét, amely az elődök, a 67 éven át működő egylet önzetlen munkáján s az általuk létrehozott gazdag gyűjteményen alapul. A centenárium évében, 1982. március 25-én megalakult a Mosonmagyaróvári Múzeumbarátok Egylete. A városi tanács dísztermében mintegy 40 lokálpatrióta gyűlt össze megemlékezni a 100 évvel korábbi alapítású egylet példamutató, páratlan értékeket teremtő munkájáról, és létrehívni a szellemi örökségükön alapuló új szervezetet. Elnökké dr. Márton Géza egyetemi tanárt, titkárrá Laszkarátyné Ács Anna muzeológust választották. Az egylet május 2-án a HNF városi-járási bizottságával közös szervezésű hangversennyel vált ismertté. A mozgássérültek javára rendezett műsorban a Jánossomorjai Pedagógus és ÁFÉSZ Vegyeskar valamint a Győri ütőegyüttes szerepelt nagy közönségsikerrel. A nyári programok sorában előadást hallgattak meg a tagok Velence zenei életéről, kiállítást rendezett a múzeum Zemplénszky Gyula fazekas, egyleti tag munkáiból. Szeptember 2-án megkoszorúzták Deininger Imre akadémiai tanár domborművét a magyaróvári vár belső udvarán majd a helyi temetőben babérkoszorút helyeztek el dr. Sőtér Ágost és Ivánfi Ede sírján. A Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Egylet alakuló közgyűlésének 100. évfordulóján az egylet tevékenységét bemutató dokumentumkiállítás nyílt a Hanság Múzeumban. A megnyitó után Makkos Antalné, Mosonmagyaróvár város elnöke felavatta a múzeum homlokzatán elhelyezett emléktáblát. Az emléktábla-avatást követően a Mosonmagyaróvári Múzeumbarátok Egylete ünnepélyes közgyűlésen emlékezett meg az alapítók életútjáról, munkásságáról a Hansági Múzeum Könyvtárában, az elődök tevékenysége folytatásának ígéretével. Laszkarátyné Ács Anna