Honismeret, 1984 (12. évfolyam)

VÁLTOZÓ HAZÁNK - Dr. Ruda Győző: A falukép átalakulása

V­RITOZÓ HAZROK — —— A falukép átalakulása „Jó idő óta a népi-nemzeti stílus kialakítására nálunk nem történt semmi további lépés". (Györffy István, 1942) A népi-nemzeti értéket jelentő, hagyományosan esztétikus falukép századunkban folyamato­san romlik. Mi sem hagyunk többet örökségünkből — ha egyáltalán hagyunk —, mint egy-egy szomorú emléket — „falumúzeumot" —, néhány funkcióját vesztett lakóházat. Már már úgy látszik, hogy a — hivatalos — szakmai közvélemény bele is nyugodott ebbe. Kiábrándítóbb, hogy az elpusztított régi házak helyében több tekintetben rosszabbat valósítottak meg, ame­lyekben a kétségtelenül egészségesebb, kulturáltabb lakás lehetősége mellett a funkció gyak­ran nem kapcsolódik a mai falusi ember mindennapi igényeihez, a házak külső megjelenése pedig egyenesen kétségbeejtő. Az egymással méretben, színezésben és formában versengő mai „falusi" épületek, utcák országszerte nyugtalanító képet teremtettek. Felborult az egészséges összhang vidéki településeink nagy részében. A rossz ízlés sok helyen valóságos „esztétikai szennyező" hatást gyakorol a környezetre. A legnagyobb baj azonban az anyagi értékek tékoz­lása, hiszen hasonló összegekért a célnak jobban megfelelő és előnyösebb külsejű házakat is építhetnének az erre vállalkozók. Más intézményekhez hasonlóan, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Építé­szeti Tanszékének munkaközössége nagyszámú újabb falusi ház vizsgálatánál kimutatta, hogy azok az adott funkciókat tekintve mennyire elhibázottak, esetenként pedig ténylegesen és gya­korlatilag is lakhatatlanok ezek az épületek. Az ily módon épült óriáslakóházak rengeteg — az elmúlt gazdasági fellendülés korszakában százmilliárdos (!) nagyságrendű — érték helytelen felhasználását, lekötését jelentették. Ugyanakkor nem szűnt meg egyrészt a falvak elnéptelene­dése, másrészt pedig a lakáshiány. A modern próbálkozások mellett helyes-e félredobni a hagyományokat, azok előnyeit? A jel­legzetes formájú, célszerűen nagy tetőtömegű, jó védettségű, szép magyar parasztházformák itt a Kárpát-medencében kristályosodtak ki az évszázadok folyamán, tehát egy nagyobb föld­rajzi egység sajátjai. Mindezt nem lehet megtagadni, elvetni, káros következmények nélkül. A zene területén Bartók és Kodály szinte a teljes ismeretlenségből mentették ki a magyar nép­dalt, és motívumait a legkorszerűbb zenei szintre emelték. Eközben a falusi épületvagyon csak­nem teljesen eltűnt, azaz kicserélődött. Kezdődött ez a tőkés termelés eluralkodásával, amikor az anyagok és stílusok importja egyre általánosabbá vált. Kezdetben az eklektika, majd a Bauhaus, végül a legújabb nyugati építészeti hatás, valamint ezek középszerű (pallér) szemlé­lettel való leutánzása megsemmisítette falvaink egységes arculatát. Az egyszerű, falusi embereket sok esetben rendelkezések, előírások késztetik a rombolásra, mégpedig szakemberek közreműködése mellett. A már olyan kevés számú tájjellegű lakóházat gondolkodás nélkül lebontják, mert az OTP nagyobb kölcsönt ad új lakás építésére, mint a régi felújítására. A megsemmisítés főként mégsem anyagi ösztönzőkkel magyarázható, hanem tudati tényezőkkel. Az embereknek általában — kétségtelenül külső befolyás hatására — nem tetszik az egyszerű, szép, magyar népi épületforma, mely egyébként a világ legnagyobb építészeinek elismerését váltotta ki.

Next