Honismeret, 1984 (12. évfolyam)
VÁLTOZÓ HAZÁNK - Dr. Ruda Győző: A falukép átalakulása
VRITOZÓ HAZROK — —— A falukép átalakulása „Jó idő óta a népi-nemzeti stílus kialakítására nálunk nem történt semmi további lépés". (Györffy István, 1942) A népi-nemzeti értéket jelentő, hagyományosan esztétikus falukép századunkban folyamatosan romlik. Mi sem hagyunk többet örökségünkből — ha egyáltalán hagyunk —, mint egy-egy szomorú emléket — „falumúzeumot" —, néhány funkcióját vesztett lakóházat. Már már úgy látszik, hogy a — hivatalos — szakmai közvélemény bele is nyugodott ebbe. Kiábrándítóbb, hogy az elpusztított régi házak helyében több tekintetben rosszabbat valósítottak meg, amelyekben a kétségtelenül egészségesebb, kulturáltabb lakás lehetősége mellett a funkció gyakran nem kapcsolódik a mai falusi ember mindennapi igényeihez, a házak külső megjelenése pedig egyenesen kétségbeejtő. Az egymással méretben, színezésben és formában versengő mai „falusi" épületek, utcák országszerte nyugtalanító képet teremtettek. Felborult az egészséges összhang vidéki településeink nagy részében. A rossz ízlés sok helyen valóságos „esztétikai szennyező" hatást gyakorol a környezetre. A legnagyobb baj azonban az anyagi értékek tékozlása, hiszen hasonló összegekért a célnak jobban megfelelő és előnyösebb külsejű házakat is építhetnének az erre vállalkozók. Más intézményekhez hasonlóan, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Építészeti Tanszékének munkaközössége nagyszámú újabb falusi ház vizsgálatánál kimutatta, hogy azok az adott funkciókat tekintve mennyire elhibázottak, esetenként pedig ténylegesen és gyakorlatilag is lakhatatlanok ezek az épületek. Az ily módon épült óriáslakóházak rengeteg — az elmúlt gazdasági fellendülés korszakában százmilliárdos (!) nagyságrendű — érték helytelen felhasználását, lekötését jelentették. Ugyanakkor nem szűnt meg egyrészt a falvak elnéptelenedése, másrészt pedig a lakáshiány. A modern próbálkozások mellett helyes-e félredobni a hagyományokat, azok előnyeit? A jellegzetes formájú, célszerűen nagy tetőtömegű, jó védettségű, szép magyar parasztházformák itt a Kárpát-medencében kristályosodtak ki az évszázadok folyamán, tehát egy nagyobb földrajzi egység sajátjai. Mindezt nem lehet megtagadni, elvetni, káros következmények nélkül. A zene területén Bartók és Kodály szinte a teljes ismeretlenségből mentették ki a magyar népdalt, és motívumait a legkorszerűbb zenei szintre emelték. Eközben a falusi épületvagyon csaknem teljesen eltűnt, azaz kicserélődött. Kezdődött ez a tőkés termelés eluralkodásával, amikor az anyagok és stílusok importja egyre általánosabbá vált. Kezdetben az eklektika, majd a Bauhaus, végül a legújabb nyugati építészeti hatás, valamint ezek középszerű (pallér) szemlélettel való leutánzása megsemmisítette falvaink egységes arculatát. Az egyszerű, falusi embereket sok esetben rendelkezések, előírások késztetik a rombolásra, mégpedig szakemberek közreműködése mellett. A már olyan kevés számú tájjellegű lakóházat gondolkodás nélkül lebontják, mert az OTP nagyobb kölcsönt ad új lakás építésére, mint a régi felújítására. A megsemmisítés főként mégsem anyagi ösztönzőkkel magyarázható, hanem tudati tényezőkkel. Az embereknek általában — kétségtelenül külső befolyás hatására — nem tetszik az egyszerű, szép, magyar népi épületforma, mely egyébként a világ legnagyobb építészeinek elismerését váltotta ki.