Honismeret, 1984 (12. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Dr. Szénássy Zoltán: Gábor Áron emléke Háromszéken
Ki is volt ez a lángeszű és lánglelkű székely ezermester? Orbán Balázs így összegzi életpályáját: „Bereck a szülőfalu. Erdőfüle a hámor helye, ahol az első hat ágyút öntötte. Sepsiszentgyörgy, a nagy vállalkozás beígérésének és bebizonyításának színhelye. Kökös, a tragikus csata faluja. Azon, ahol a helyi monda szerint az utolsó pohár vizet nyújtották neki. Eresztevény, a végső állomás, a sírhely." Spira György életrajzi adattárában ezeket olvashatjuk: „Gábor Áron (1814— 1849) berecki asztalosmester, a császári hadsereg volt tizedese. 1848 nov., hadnagyi rangban a háromszéki felkelés résztvevője, dec. 23.: főhadnagy, 1849. március 15.: őrnagy, július 2.: hősi halált halt " Gábor Áron életpályája a nevezetes sepsiszentgyörgyi napig is rendkívül változatosan alakult. Csíksomlyón járta iskoláit, és már felfigyeltek adottságaira a műszaki tudományok terén. Mint székely határőr fia, ő is kénytelen volt a császár mundérját magára venni. Szolgált Csíkszeredán, Gyulafehérvárott, Pesten, Bécsben, és minden vágya az volt, hogy a tüzérképző műszaki főiskolára kerülhessen. Célját azonban nem tudta elérni, pedig nyolc évig ette a császár kenyerét, mivel öccse helyett is leszolgálta a sort. Mint tizedes szerelt le, és vette kezébe a vándorbotot, hogy továbbképezze magát. Megjárta Prágát, Csehországot, Bukarestet, és Moldvában értesült a szabadságharc kitöréséről. Hazatért Székelyföldre, hogy képességeit a haza javára fordíthassa. Bár nem kerülhetett katona korában a Genie-Corpshoz, titokban képezte magát. Időnként el-elcsente a hadmérnökök szakkönyveit, és elsajátítota az ágyúkészítés boszorkányos tudományát. Mégpedig oly tökéllyel, hogy a szabadságharc során — ahogy Sombori Sándor írja — „az elfogott osztrák és orosz hadifoglyok vallomása szerint az ellenség azt hiszi, hogy a magyar seregeket francia ágyúkkal látták el, és azokat francia legénység kezeli." E rövid jellemzés után térjünk vissza az események menetéhez, annál is inkább, mivel 1848/49 fordulóján nagyon meggyorsult a történelem kereke a Székelyföldön. Amit Gábor Áron azon a nevezetes népgyűlésen megígért, azt be is tartotta. Nem telt bele két hét sem, megjelent ágyúival a Honvédelmi Bizottmány előtt. A megyeház mögötti domboldalban próbálták ki a „vasbékákat" 250 méter távolságról. S bizony a dolog úgy történt, ahogy a népgyűlésen Gábor mester megmondotta: azok az első lövésre célba találtak. Két nappal a próbalövések után, a hídvégi csatában szólaltak meg ismét Gábor Áron ágyúi, és Heydte osztrák tábornok katonái szinte megrémültek a meglepetéstől, hogy a felkelőknek ágyúik is vannak. A többit pedig már elintézte a székely lelkesedés és a szuronyroham. Mivel Kis József műhelye szűknek bizonyult a nagyobb tömegű és kaliberű ágyúk öntéséhez. 1849 januárjában Gábor Áron elfogadta a kézdivásárhelyi rézműves- és harangöntőmester, Túróczi Mózes uramnak meghívását és Kézdivásárhelyen állították fel az ágyúgyárat. Részben még ma is áll ez az épület Kézdivásárhelyen, ahol a híres ágyúgyár — eredetileg Túróczi Mózes műhelyen működött. Ahogy a Kézdivásárhelyi Múzeum évkönyvéből megtudtuk, Marosszék 93 harangot, Udvarhelyszék 14-et, Aranyosszék 25-öt, Háromszék pedig 125 harangot küldött ide felolvasztás céljából, összesen 64 darab ágyút öntöttek itt, s majdnem valamennyi 6 fontos volt. Túróczi Mózes házának falán két emléktábla figyelmezteti a késői korok emberét, azokra a rendkívüli időkre, amelyek hősöket formáltak a hétköznapi emberekből. Az egyik 1904-ben elhelyezett fekete márványtábla szövege a következő: GÁBOR ÁRON és TÚRÓCZI MÓZES székely társaikkal e telken öntöttek 1848—49-ben templomok harangjaiból 64 ágyút a magyar szabadság és függetlenség védelmére. Megjelölte a Kézdivásárhelyen szünidőrő tanuló ifjúság 1904. A másik fehér márványtábla, melynek szövege kétnyelvű: AZ 1848—49-ES SZABADSÁGHARC HŐSE GÁBOR ARON EMLÉKÉRE HALÁLÁNAK 120. ÉVFORDULÓJÁN Az utókor háláját és elismerését a város főterén 1971. szeptember 8-án felállított Gábor Aron-emlékmű fejezi ki legméltóbban. A szobor leleplezésének napján mutatta be a Sepsiszentgyörgyi Állami Színház Sombori Sándor Gábor Áron című drámáját is. Kézdivásárhely volt a központja az ágyúgyártásnak, valamint a puskapor- és lőszerkészítésnek is. De készült itt gyutacs és gyújtózsinór, puskagolyó és robbanóanyag is. Szóval egész kis arzenálja volt ez Székelyföld fölkelt népének. Ezt idézi Németh László kormánybiztos jelentése is 1849. február 22-én: ,,A lőport, gyutacsot, s ágyúkat Kézdivásárhelyen lelkesen gyártják, a lőport Szacsvai, a gyutacsot Gábriányi és ifjabb Jancsó József gyógyszerészek és az ágyúkat a lelkes Gábor Áron Tüzér főhadnagy s ifjabb Túróczi Mózes készítették." „Gábor Áron azon felül, hogy éjj- s nappalt fáradhatatlan munka közt tölti, most a napokban 400, egy néhány vár-