Honismeret, 1984 (12. évfolyam)
40 ÉVE - Horn Emil: Kossuth rádió - New York
val átitatott hírnökhullámai elérnek. És már ebből a három előadásból is könnyen meg lehet állapítani, hogy mi lebeg a Kossuth rádió vezetőségének szemei előtt. Magyar művészetet, az élőt és a múltat bemutatni a hang szárnyán, a politikai hírek és események tömör összefoglalása. S mindezek révén magyar kultúrgyökereink tudatosításával ezúton is kovácsolni a magyarság tömegeiből azt az egységet, amelyre oly égető szükség van ma a majdan felszabadított Magyarország újjáépítésénél és az éhező, fázó s ezer gyötrelmen keresztülmenő magyar lakosság: szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink fölsegítésére ... Az első három programról máris joggal állíthatjuk, hogy feledhetetlen élményt mulasztottak el azok, akik nem hallgatták meg a programokat. Mindjárt a legelső rogramon felhangzottak Kossuth történelmi szavai a debreceni Nagytemplomban, melyben függetlennek nyilvánította a magyar nemzetet. Hej, ha a magyar nép az ő útját követte volna, de másképp volna ma a magyar nép sorsa! . . ." A rádióadások egy magántulajdonban levő brooklyni — tehát a városközponttól igen messze eső — stúdióban zajlottak le, és kb. 120 km-es körzetben voltak jól vehetők. Az első adásra, mint láthattuk, 1944. december 3-án került sor, az utolsóra valamikor 1946 tavaszán. Minden héten vasárnap 11.30-tól 12.30-ig, vagyis egy-egy órára bérelték ki az adót, ami azt jelenti, hogy a rádió egész működése alatt össszesen kb. 60—70 óra műsort sugárzott. Egy-egy adás minden alkalommal egy kb. 100 tagú, erre az alkalomra verbuvált amatőr kórussal kezdődött és végződött: a rádió „szignáljává" lett Kossuth Lajos azt üzente című dalt énekelték mindig. Ezután általában rövid hírek következtek: ezek elég nagy részét a New York Timesból vették át, de más sajtótermékek, hírügynökségek is szolgáltak a felolvasott hírek forrásaiként. (önálló tudósítói gárdáról természetesen nem lehetett szó!) A hírek többsége a háborús eseményekkel foglalkozott, ezeket a rádió munkatársai kommentálták. A mondanivalót a háború győztes befejezése, a hitlerizmus leverése és Magyarország esetében az ország minél előbbi felszabadításának gondolata hatotta át. Az óhaza felszabadulása után a rádió műsorát a szerkesztők túlnyomórészt az új Magyarország eseményeinek, társadalmi átalakulásának ismertetésére használták fel, amihez hozzátartozott az otthoniak életének könnyítését szolgáló gyűjtési akciók (ruha, pénz, élelem) szorgalmazása, szervezése is. Később azután, amikor már magyar újságok is érkeztek az Államokba, a Kossuth rádió is kivette részét a hozzátartozók felkutatásának néha örömteli, néha szomorú eredménnyel járó akciókból. A Kossuth rádió műsora természetesen nemcsak politikai adásokból állt. Ha eltekintünk a rádió fenntartásának anyagi alapját képező reklámoktól, névnapi, születésnapi köszöntőktől stb., kitűnik, milyen sok és főleg milyen színvonalas kulturális műsort közvetítettek. A szerkesztőség tagjai vagy külső személyek hangjátékokat írtak a rádió részére (így például a magyarországi munkaszolgálatosokról vagy Semmelweis Ignácról), dramatizáltak egy-egy nagyobb költeményt stb. Aranyt, Adyt, Babitsot, sőt József Attilát is állandóan műsoron tartották. E műsorokhoz, éppúgy, mint az ezeket kiegészítő zenei betétekhez olyan előadókat nyertek meg, mint például György Sándor zongoraművészt, az akkor éppen Amerikában tartózkodó Székely Mihályt, vagy Darvas Lilit. Az utóbbi szerepléséről így írt a Magyar Jövő 1945. február 7-én: „Darvas Lili a Kossuth rádión Egészen kivételes magyar kulturális élményben részesültek múlt vasárnap délelőtt azok a New York-i és környékbeli magyarok, akik a Kossuth rádió állomására igazították be rádióikat. Ezúttal a magyar színészet egyik legnagyobb büszkesége, Darvas Lili hallatta meleg, gyönyört okozó hangját néhány Ady-vers interpretációjában. Sajnos, hogy az élmény, amely olyannyira kivételes volt számunkra, álomsebesen tűnt el, otthagyva bennünket e szavak után éhezve, csodálkozóan. A hatalmas amerikai őserdőben néhány magyar gyöngyszem pergett le a maga őseredetű csillogásában. Honvágyat ébresztett bennünk! Az ismert Ady-versek vérrel pezsgőn, melegen, formásan keltek életre, s a meleg szavak után is velünk időztek ... A magyar szónak e meleg forrásából még többször szeretnénk inni, és híreink szerint a Kossuth rádió hallgatóságának lesz még rá alkalma ..." A New York-i Kossuth rádió történetének, tevékenységének minden bizonnyal egyik legszebb epizódja Bartók Béla nevéhez fűződik. A közvetlen előzményekhez egy cikk tartozik, amely 1945. január 16-án jelent meg a Magyar Jövőben Práger Jenő tollából. Megírására az adott alkalmat, hogy Bartók zenekari Concertója az 1944. decemberi bostoni ősbemutató után 1945. január 10-én a Carnegie Hallban a New York-iak előtt is elhangzott, óriási sikert aratva. E cikkben Práger többek között a következőket írta: „Érdekes megjegyezni azt, hogy a most legnagyobb sikert elért műve nem abban a mederben íródott, amelyikben Bartókot eddig ismertük. Mintha Bartók eme műve ,könnyebb' keretek között mozogna. Habár ez akönnyebb' relatív fogalom. . . . Hallottam magyarokat beszélgetni Bartók zenéjéről ... Az egyik éppenBartók érthetetlenségéről beszélt, amikor a másik megfogta a karját. A következő akkordokban felismerte azt az egyszerű falusi nótát, amit odahaza daloltak ... Én ebben látom Bartók nagyságát. A New York-i Carnegia Hall kifinomodott ízlésű zenehallgatói éppen úgy a szívükre ölelik, mint az egyszerű magyar ember, aki felismeri saját falujának nótáját, vagy más nemzetiségek pásztorainak bús melódiáit. Nem tudom nem-e (sici) követek el szentségtörést, amikor azt is megírom, miben látom legnagyobb hátrányát Bartók munkálkodásának. Bartók bejárta Magyarország és a szomszédos ál-