Honismeret, 1984 (12. évfolyam)

40 ÉVE - Horn Emil: Kossuth rádió - New York

val átitatott hírnökhullámai elérnek. És már ebből a három előadásból is könnyen meg lehet ál­lapítani, hogy mi lebeg a Kossuth rádió vezetőségének szemei előtt. Magyar művészetet, az élőt és a múltat bemutatni a hang szárnyán, a politikai hírek és események tömör összefogla­lása. S mindezek révén magyar kultúrgyökereink tudatosításával ezúton is kovácsolni a ma­gyarság tömegeiből azt az egységet, amelyre oly égető szükség van ma a majdan felszabadított Magyarország újjáépítésénél és az éhező, fázó s ezer gyötrelmen keresztülmenő magyar lakos­ság: szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink fölsegítésére ... Az első három programról máris joggal állíthatjuk, hogy feledhetetlen élményt mulasztottak el azok, akik nem hallgatták meg a programokat. Mindjárt a legelső rogramon felhangzottak Kossuth történelmi szavai a debreceni Nagytemplomban, melyben függetlennek nyilvánította a magyar nemzetet. Hej, ha a magyar nép az ő útját követte volna, de másképp volna ma a magyar nép sorsa! . . ." A rádióadások egy magántulajdonban levő brooklyni — tehát a városközponttól igen messze eső — stúdióban zajlottak le, és kb. 120 km-es körzetben voltak jól vehetők. Az első adásra, mint láthattuk, 1944. december 3-án került sor, az utolsóra valamikor 1946 tavaszán. Minden héten vasárnap 11.30-tól 12.30-ig, vagyis egy-egy órára bérelték ki az adót, ami azt jelenti, hogy a rádió egész működése alatt össszesen kb. 60—70 óra műsort sugárzott. Egy-egy adás minden alkalommal egy kb. 100 tagú, erre az alkalomra verbuvált amatőr kó­russal kezdődött és végződött: a rádió „szignáljává" lett Kossuth Lajos azt üzente című dalt énekelték mindig. Ezután általában rövid hírek következtek: ezek elég nagy részét a New York Timesból vették át, de más sajtótermékek, hírügynökségek is szolgáltak a felolvasott hírek forrásaiként. (önálló tudósítói gárdáról természetesen nem lehetett szó!) A hírek többsége a háborús eseményekkel foglalkozott, ezeket a rádió munkatársai kommentálták. A mondaniva­lót a háború győztes befejezése, a hitlerizmus leverése és Magyarország esetében az ország minél előbbi felszabadításának gondolata hatotta át. Az óhaza felszabadulása után a rádió mű­sorát a szerkesztők túlnyomórészt az új Magyarország eseményeinek, társadalmi átalakulásá­nak ismertetésére használták fel, amihez hozzátartozott az otthoniak életének könnyítését szol­gáló gyűjtési akciók (ruha, pénz, élelem) szorgalmazása, szervezése is. Később azután, amikor már magyar újságok is érkeztek az Államokba, a Kossuth rádió is kivette részét a hozzátarto­zók felkutatásának néha örömteli, néha szomorú eredménnyel járó akciókból. A Kossuth rádió műsora természetesen nemcsak politikai adásokból állt. Ha eltekintünk a rádió fenntartásának anyagi alapját képező reklámoktól, névnapi, születésnapi köszöntőktől stb., kitűnik, milyen sok és főleg milyen színvonalas kulturális műsort közvetítettek. A szer­kesztőség tagjai vagy külső személyek hangjátékokat írtak a rádió részére (így például a ma­gyarországi munkaszolgálatosokról vagy Semmelweis Ignácról), dramatizáltak egy-egy na­gyobb költeményt stb. Aranyt, Adyt, Babitsot, sőt József Attilát is állandóan műsoron tartot­ták. E műsorokhoz, éppúgy, mint az ezeket kiegészítő zenei betétekhez olyan előadókat nyer­tek meg, mint például György Sándor zongoraművészt, az akkor éppen Amerikában tartózkodó Székely Mihályt, vagy Darvas Lilit. Az utóbbi szerepléséről így írt a Magyar Jövő 1945. feb­ruár 7-én: „Darvas Lili a Kossuth rádión Egészen kivételes magyar kulturális élményben részesültek múlt vasárnap délelőtt azok a New York-i és környékbeli magyarok, akik a Kossuth rádió állomására igazították be rádióikat. Ez­úttal a magyar színészet egyik legnagyobb büszkesége, Darvas Lili hallatta meleg, gyönyört okozó hangját néhány Ady-vers interpretációjában. Sajnos, hogy az élmény, amely olyannyira kivételes volt számunkra, álomsebesen tűnt el, otthagyva bennünket e szavak után éhezve, cso­dálkozóan. A hatalmas amerikai őserdőben néhány magyar gyöngyszem pergett le a maga ős­eredetű csillogásában. Honvágyat ébresztett bennünk! Az ismert Ady-versek vérrel pezsgőn, melegen, formásan keltek életre, s a meleg szavak után is velünk időztek ... A magyar szónak e meleg forrásából még többször szeretnénk inni, és híreink szerint a Kossuth rádió hallgató­ságának lesz még rá alkalma ..." A New York-i Kossuth rádió történetének, tevékenységének minden bizonnyal egyik leg­szebb epizódja Bartók Béla nevéhez fűződik. A közvetlen előzményekhez egy cikk tartozik, amely 1945. január 16-án jelent meg a Magyar Jövőben Práger Jenő tollából. Megírására az adott alkalmat, hogy Bartók zenekari Concertója az 1944. decemberi bostoni ősbemutató után 1945. január 10-én a Carnegie Hallban a New York-iak előtt is elhangzott, óriási sikert aratva. E cikkben Práger többek között a következőket írta: „Érdekes megjegyezni azt, hogy a most legnagyobb sikert elért műve nem abban a mederben íródott, amelyikben Bartókot eddig is­mertük. Mintha Bartók eme műve ,könnyebb' keretek között mozogna. Habár ez a­­könnyebb' relatív fogalom. . . . Hallottam magyarokat beszélgetni Bartók zenéjéről ... Az egyik éppen­­Bartók érthetetlenségéről­ beszélt, amikor a másik megfogta a karját. A következő akkordok­ban felismerte azt az egyszerű falusi nótát, amit odahaza daloltak ... Én ebben látom Bartók nagyságát. A New York-i Carnegia Hall kifinomodott ízlésű zenehallgatói éppen úgy a szívük­re ölelik, mint az egyszerű magyar ember, aki felismeri saját falujának nótáját, vagy más nem­zetiségek pásztorainak bús melódiáit. Nem tudom nem-e (sici) követek el szentségtörést, amikor azt is megírom, miben látom leg­nagyobb hátrányát Bartók munkálkodásának. Bartók bejárta Magyarország és a szomszédos ál-

Next