Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
TERMÉS - Szentgyörgyvölgyi Gábor: Déryné és Bacsó Bálint
Schönbach József (Joseph Schönbach) bécsi születésű jászberényi gyógyszerész feleségül vette Grassalkovics herceg háziorvosának Prosán doktortól özvegyen maradt leányát, Riedl Annát. A fiatal férj maga is jártas a gyógyítás művészetében — „nyolcvan aranyat érő burnótos szelencét kapott a császártól, kicsodával határos gyógyításainak hírét vette" — sógora pedig jó nevű sebész. A genetikai konstellációk kedvező jeleihez sajátos elképzelését keverve úgy döntött, elsőszülött gyermekét orvosnak adja. Lánya született, Széppataki Róza. A kislány hajlamaival nem állt ellentétben a sarkantyús csizma fiúruha, szalagos kalap viselete, amiket apja kifejezett kívánságára abban a reményben kellett hordania, hogy méltó lesz a pesti medicina elvégzésére. A különös tervet a hirtelen elhalt apával temették el. A gyógyszertár provizorok kezén hányódott, míg el nem adták. Az adásvételi szerződésben Edelsbacher gyógyszerész kötelezte magát, hogy a vételár értékében bármikor kész a patikát visszaadni eredeti tulajdonosának. Így a szerény anyagi körülmények közé került család dédelgetett álmává lépett elő a jászberényi gyógyszertár visszavásárlásának gondolata, ami azonban csak álom lehetett, reális megvalósítás lehetősége nélkül. „Patyikás Rozi" a valódi fővárossá fejlődő Pest-Budára került, ahol az önfenntartást jelentő himzőráma mellől kacsintgatott a színházra. Már kisebb szerepek voltak mögötte, amikor megjelent a színen Bacsó Bálint, a pesti „Kígyó" gyógyszertár okleveles segéde. Bacsó Bálint, a Rózánál hét évvel idősebb gyógyszerész, 1786-ban született Debrecenben. A Református Kollégium hat gimnáziumi osztályának elvégzése után, Nagy Mihály „Nap"hoz címzett gyógyszertárában ismerkedett a vegyészet alapjaival. Szakképesítését a pesti egyetemen szerezte, s mint végzett gyógyszerész, a „Kígyó" patikában kapott alkalmazást. A porok és labdacsok készítése eleinte tökéletesen lekötötte figyelmét. Később bekapcsolódott a nemzeti öntudatra ébredő reform ifjúság irodalmi-politikai vitáiba. Szabad estéit a Hacker-szállóban töltötte, ahol a pesti magyar színjátszó társaság előadásai és Széppataki Róza látványa gyönyörködtette. Elbűvölte a színésznő gyermeki bája, kedves hangja. Bemutatóra és bemutatásra várt a gyógyszertár párás kirakatüvege mögött. Az 1812-es esztendő februárja eseményekben gazdag, várakozásteljes időszak volt mind a szereplők, mind a magyar színjátszás életében. A magyar társulat birtokába vehette a németektől elhagyott Rondellát, mivel a Pesti Német Színház művészei új épületük nyitó előadására készültek. Bacsó Bálint feleségül kérte Széppataki Rózát. Elképzelhetjük az édesanya örömét, aki Bacsóban álmai megtestesítőjét látta, a család gáláns megmentőjét, aki csatos cipőben, fehér harisnyában jár, mint boldogult férje, és szintén gyógyszerész, aki társadalmi rangjával és lehetőségeivel képes lesz a család egzisztenciáját a mélypontról, a polgári jólét magasába visszaemelni. Már látta magát a jászberényi patikaház bőrfoteljében ülve élvezni a zöld csempés kályha és a gondoskodó környezet melegét. És Széppataki Róza szerelmes lett. Későbbi vallomását úgy hiszem kétségbe vonhatjuk. Idézett naplójában azt írta, Bacsó csak tetszett, de nem szerette. Lássunk egy idevágó részletet a bemutatkozó látogatásról. „Amint az ajtón belép, kalapját leemeli s majd sarkig érő nagy gallérú köpenyét leteszi az ajtónál álló székre, valóban elbámultam szépségén. Először is feltűnt az a gyönyörű fej, melyen mindjárt meglátszott a fodrász keze, s melyen szépen rendben álltak a fekete hajgyűrűcskék homloka körül. Szép kék szeme szelíden mosolygott magas homloka alól, s arcszíne oly szép fehér volt s a gyenge pír úgy ült ki két arczán, mintha egy edény tejhab közé nyílt rózsát dobnának. Szép volt, igen szép, de hát még a csinosság, az eleganczia, mely nekem mindig tetszett! Fejér selyem harisnya, csattos czipő, térdig érő fekete bársony bugyogó, oldalt fekete szalaggal csokorra kötve, fejér atlasz mellény, az alól csak igen keskenyen kibújva a sobotli, valamint kézelőjén is, és fején keskeny nyakkendő, ez volt a ruha a szép nyúlánk termeten. Arczán a valóságos szelídség honolt és még azonfelül gyönyörű piros ajka és oly kellemetes hangzású szava volt, hogy jólesett a fülnek hallani. Tehát mi türés-tagadás, ez az ifjú nekem valóban megtetszett." A leírás beillik szerelmi vallomásnak, ha tudjuk, Róza életében először és utoljára tervezte úgy közös jövőjüket, hogy a színház nem kapott benne helyet. Most még vidám farsang van bállal, felszabadult boldogság, téli üvegházban szedett nyári virágcsokrok. Azután Bálint gyógyszertárat vásárol Debrecenben — sajnos nem a jászberényit —, de megható gesztusként József napra visszatér s elhatározzák, hogy egy év múlva megesküsznek. Egymást átölelve sírva búcsúzkodtak. Ám mint egy jól rendezett szomorújáték drámai fordulatánál, Déry István lépett be az ajtón. A későbbiekre nézve nem a rohamszerű látogatásnak volt jelentősége, hanem Róza elutasító szavainak: „Bacsónak fölfogadtam, hogy magával soha nem fogok beszélni s szavamat megtartom." Déry szerelmével üldözte a művésznőt. Sorozatos visszautasítások e legutóbbika, befejezett tényről informálta. Könnyezve távozott. Bacsó megnyugodva utazott el Debrecenbe. Nagy ambícióval látott hozzá a város negyedik gyógyszertára alapításához, az engedélyek beszerzéséhez, a patika felszereléséhez, amit a pesti szép napokra emlékezve ,,Kigyó"-hoz címzett. Már távozását követő hetekben aggasztó hírek érkeztek Széppataki Róza környezetéből. Déry újra mindennapos vendég, Róza nemcsak hogy tűri, de elfogadja látogatásait. Bacsó szemrehányó levelet írt, menyasszonya tiltakozott. Azonban Déry látogatásai nem csökkentek, sőt a hódolók köre kibővült Kacskovics Jánossal és Katona Józseffel. Ártatlan kapcsolatok voltak, 36