Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
KILÁTÓ - Virt Dezső: Beke György: Itt egymásra találnak az emberek
a külszíni szállítás folyamatos átszervezése váltotta fel. Az adatsorok nemcsak a minőségjavításra törekvést, a technikai és biztonsági tevékenység korszerűsítését jelzik, hanem azt a törekvést is, ami a múlt megismerésén keresztül a további műszaki fejlődést szolgálja. Lassan József összefoglaló munkája — hosszú bányaüzemi gyakorlat után — történeti összhangot teremtve dolgozza fel a műszaki helyzet alakulását, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban áll a nógrádi bányászok mindennapi életével, történetével. Krisztián Béla BEKE GYÖRGY: Itt egymásra találnak az emberek (Kriterion, Bukarest 1984. 483 old.) Nem is olyan régen a magyarság örökségének, múltjának, helyzettudatának kutatása, ápolása még intézményes keretek között folyhatott. E jeles hagyomány a romániai magyarság körében újjáéledt. Persze aki egy kicsit is járatos az erdélyi magyarok közelmúltjának históriájában, a hír hallatán joggal kaphatja fel a fejét. Hogy-hogy? Intézmény a magyar kultúrának? Ehhez nemigen szokhattunk hozzá az utóbbi években. Pedig a végzett munka tetemes, becsületére válhatna a komoly mecénásokkal, felkészült kutatókkal támogatott tudományos műhelyeknek is, elég ha az utóbbi nyolc-tíz esztendő termését vesszük számba. Szinte évente jelentek meg a romániai magyarságról az átfogó szociográfiai alaposságú riportkönyvek, bemutatva a csángóktól a Szilágyságig, a Székelyföldtől Biharig, a bukaresti magyaroktól Szatmárig, a legeldugottabb magyar szórványokat is. Ha valaki e munkák mögé kutatók, szociográfusok, riporterek seregét képzeli, téved. A sofőr, a gépíró, a riporter, a szociológiai, történelmi, néprajzi, településtörténeti adatok feldolgozója egyetlen személy, a Kolozsváron élő Beke György. A legújabb kötet az író Bihar megyei barangolásainak a krónikája. A történelmi Bihar megye, „Biharország" — a Berettyó mente, a Fekete és Sebes Körös völgye, az Érmellék, valamint az anyaországban maradt Sárrét vidéke — a honfoglalás óta virágzó, lakott terület. A tájnak jelentős szerepe volt az Erdély és Alföld közötti kereskedelemben (Várad, Margitta, Élesd, Székelyhíd, Belényes régi vásáros helyek), de a központi földrajzi elhelyezkedés okozta Biharország siralmas krónikáját is. Pusztították kunok, tatárok, törökök, falvak százai tűntek el örökre. A magyarságnak töredéke vészelte át a csikászok, pákászok, nádaratók birodalmába menekülve, a Berettyó, az Érmellék, a Sárrét mocsaraiban a vészes századokat. A későbbi zsarnokokkal szemben még védtelenebb lett a maradék magyarság. Már a bihari mocsarak sem adtak menedéket . . . A bihari vizek nemcsak a történelmi emlékezetben jelképesek. Innen, az Értől indult el Ady, hogy aztán eljusson a „szent, nagy Óceánba", de erről a tájról származott el Kazinczy Ferenc, Arany János, Sinka István, Erdélyi József is. Költők hazája a vidék és ez bizonyára nem véletlen. A költői pályában jelképes Ér, a szűkebb pátria útrabocsátó ereje, a helyi hagyományok, a történelmi múlt ismerete és megbecsülése és mindennek alapja az anyanyelvi oktatás adhatják az induló kis ereknek a kezdeti energiát, aminek segítségével aztán valóban el lehet jutni az Óceánig. Szent László, Janus Pannonius, Pázmány Péter emléke, Vitéz János európai hírű könyvtára, a XVI. századtól bevezetett román nyelvoktatás, az 1516-tól kezdődő könyvkiadás, a kiterjedt iskolarendszer, vagy Kelemen János színtársulata, amely az első magyar nyelvű színielőadást éppen Váradon tartotta, olyan kulturális örökséget jelentettek, amelyek Nagyváradot a XIX. század végére az ország egyik szellemi központjává, „irodalmi koronázóvárosává" tették. A századfordulón Váradon két nyomda üzemelt, kilenc újság jelent meg, de a szellemi sugárzásból a környékre is jutott, hiszen újságot adtak ki Margittán, Székelyhídon is, a pár ezer lelkes Érmihályfalvának nyomdája és hetilapja volt. Beke György állapotfelmérése az 1970-es, 1980-as évek valóságáról már nem ad sok esélyt a most induló adyknak, arany Jánosoknak, hogy eljuthassanak az Óceánig. A „lehetetlenné váló élethelyzetben" a születési arány fele az országos átlagnak. A megyének összesen egy tiszta magyar nyelvű középiskolája van, a pedagógiai líceumban egy magyar tanári szakos osztály működik, amely kilenc megyét lát el tanárral, vagyis évente csupán négy új magyar tanerő jut egy-egy megyére! Megbízható felmérések hiányában csak következtetni lehet az alsóbb szintű oktatás helyzetére, de az Érmihályfalváról közölt adatok máshol is jellemzők lehetnek. A faluban a lakosság nyolcvan százaléka magyar anyanyelvű, ezzel szemben az óvodai férőhelyeknek csak ötven, míg a bölcsődéknek csupán huszonöt százaléka magyar. Beke minden olyan lehetőséget felkutat és bemutat, amely segíthet a nemzeti örökség megtartásában, amely hozzájárulhat a megmaradást elősegítő hagyományok átmentésében. Anyanyelvi oktatás, kulturális intézmények hiányában ezt a munkát a helyi tanárok, muzeológusok, könyvtárosok, amatőr színházcsinálók, önkéntes néprajzi gyűjtők végezhetik csak el. Ők alapítják a művelődési köröket, amilyen a berettyószéplaki, vagy a nagyszalontai, de ők csináltak Székelyhídon a semmiből helytörténeti múzeumot. Vagy említhetjük az egész magyar folklórkutatásban példátlan vállalkozást, a Bihari gyermekmondókák kötetét, amely négyszáz gyűjtő majd tízezer gyűjtését tartalmazza, vagy az önkéntes néprajzosok által összegyűjtött Bihari népmondákat. Ők azok, akik hűségesen követik Kányádi Sándor felhívását: „Be kell hordanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon ki." E gyűjtőmunka nélkül a történelmi, művelődéstörténeti hagyományok örökre eltűnnének a nemzet tudatából, és ezért fontosak számunkra Beke György könyvei is. Segítik a közös emlékezet ébrentartását, a nemzeti kultúra átmentését a valamikori kedvezőbb időkre. Virt Dezső Két naptárt A sokoldalú tájékoztatás mellett a hagyományápolás nemes feladatát töltik be a szomszéd országokban élő magyarság körében az évről évre megjelenő naptárak, amelyek közhasznú tanácsok