Honismeret, 1987 (15. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Hagymásy Sándor: A redemptoi és az utcanevek Túrkevén
val és bánságával nagyobb beleszólást kívánt magának a birodalom ügyeibe, s úgy vélte, hogy mint Horvátország legfőbb közjogi méltósága, a király után, megérdemli ezt a kiváltságot. 1848. szeptember 11-én Jellasics a Dunántúlra való betörésének hírére, a ceglédi bíró — a történelemben utoljára — egybehívta a három város, Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd tanácsát elhatározni, hogy fegyveresen álljanak ellen, a forradalmi kormány ne késlekedjék, ők tízezer fegyveressel, életük árán is meggátolják a horvát bán előretörését. A három város nemzetőrei jelen voltak Pákozdnál. A sors iróniája, hogy bánná való ünnepélyes beiktatása évfordulójának — a köztörténetben eddig nem ismert — fényes napját Jellasics Cegléden ülte, mint egy uralkodó. Kéznyújtásnyira a ceglédi határozat szerzőjétől, Csizmadia Mihály bírótól. A bán mindent elkövetett, hogy ez a nap emlékezetes maradjon a Duna-hadsereg tábornokainak. A tiszttartói lakba meghívott vendégek díszegyenruhában, mellükön érdemjelekkel hódoltak a bánnak, aki színarany evőeszközökkel terített asztalhoz invitálta őket. A hófehér damaszt abroszon nemes porcelántálakban, ezüst tálcákon fűszeres étkek, mártások, levesek és ropogós sültek garmadája csiklandozta ínyüket. A borok pedig, királyok asztalára valók, lelkesedéssel töltötték el valamennyiöket. Ferenchich, a jószemű ceglédi tiszttartó, ezeket irta naplójában: ,,Martins 29. melly napon a Bán egy szakátsot hozatott Pestről, mivel akkor volt az instalationalis évi napja, hogy Banus lett, és arra a tractara hozatta, melly tractan harmincnégyen voltak. A Banus maga is gallaba, a Beszekje tsupa arany, a kalang, kés, vela, kávés kalán és sótartó. "36 Április 2. A császári sereg kivonása Cegléd térségéből véglegesnek bizonyult. Ezen a napon Jellasics, múlt heti mámorában még ott ült a tiszttartónál, de készülődik az elvonulásra. Az ő hadteste itt már az utolsó. Menetének biztosítására egy dandárt rendelt Rastich vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Elrendelte neki, hogy előőrseit vonja vissza és valamennyi parancsnoksága alá tartozó csapattal húzódjon Ceglédre. Az abonyi vasútállomáson található vagonokat és más szállítóeszközöket hozza Ceglédre. Végül tájékoztatja, hogy őz Albertiben találhatja.37 Árpila 3. A tiszttartó naplójából: ,,A Bánusék az egész táborral Albertibe utaztak délelőtt 11 órakor. Éjszakára jött Rastich generális két adjutánsával. Csak vacsorát ettek és vacsora után Bitske felé utaztak, ahol 4-én csata volt."1" Három szigorú hónap elteltével vonultak ki Ceglédről és közeli vidékéről a császári Duna-hadsereg hadosztályai, hogy megverettessenek a szomszédos Tápió vizénél, Bicskén. Aztán sorozatban Isaszegen, Hatvannál, Vácnál és Nagysallónál. Április ötödikén takarodott ki a városból az ellenség utolsó katonája, hatodikán jelentek meg a honvéd felderítő járőrök. Április hetedikén Cegléd történetének új szakasza kezdődött. Hídvégi Lajos A redemptio és az utcanevek Túrkevén Túrkeve legrégibb neve: Keve, majd a tatárjárás kori elpusztulása után egy ideig Keveegyháza, XIV. században azonban már ismét „Keve" néven szerepelt. A XV. században pedig „Kevi"-re változott. A XVI. században a Túr előtaggal túrkevi lett és ezen a néven egészen a múlt század közepéig szerepelt. Ettől az időtől lett Túrkeve. Jobbára hivatalosan, mert köznyelven napjainkban is még: Kevi-nek mondják, a környéken is. Túrkeve a tatárjárás kori elpusztulása után újratelepülve, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás, a nagy királyok idején — több mint 200 évig — megállapodott volt, de a XVI—XVII. században többször elpusztult. A törökök kiűzése idején, 1683-tól úgy elpusztították, hogy 1699-ben lakatlan puszta volt. Ezt követően 1703-ig újratelepült, de 1706-ban Rákóczi Ferenc — védelem céljából — a kevieket Rakamazra telepítette. Ettől az időtől Kevi újra lakatlan volt, úgyannyira, hogy 1710-ben, amikor Józsa János, mint első telepes, Kevibe jött, teljes pusztaságot talált. Majd a Rákóczi-háború befejezése, 1711 után megindult a visszatelepülés. De előbb még, 1702-ben, I. Lipót császár a Jászságot, Kis- és Nagykunságot — így természetesen Kevit is — eladta a Német Lovagrendnek. A Lovagrend inspektora 1713-ban a következő 21 családot írta össze Túrkevén: Vasadi Mihály bíró, Deák Sámuel jegyző, Ács Mihály kisbíró, Oroszi György, Madarász János, Nagy István, Kornis István, Mol- 36Naplójegyzet, március 29. 17Helységnévmutató, 9. cs. 19—456. 51 Ferenchid, április 3. *Györffy Lajos: Túrkeve története. 7—12. oldal 'Uo. 19—21. old. 13