Honismeret, 1987 (15. évfolyam)
TERMÉS - Strobel Árpád: Az ínyenc Jókai
kisebb személyt váltott fel (le) a szentek hierarchiájában a főoltár kitüntető helyén, mint Keresztelő Szent Jánost. Csutor János szili esperes-plébános 1867. október 20-án, Vendel-napkor szentelte fel az új templomot. A képen a védőszentet lábainál félkörívben heverésző birkái mellett találjuk, aki hosszú pásztorbotját hóna alá szorítva imakönyvből tekint felénk. A háttér enyhe dombvidékének hajlatában elterülő folyóvölgyi legelő tán éppen a Kapos-völgyét sejteti. Általában tehát ma is Szent Vendel napján tartják a Vendel-napi búcsút. A községben született idősebb attalaiak, mint pl. Juhász Károly (sz. 1899) és felesége, Juhászné Földvári Rozália (sz. 1904) úgy tartják ma is: „Szent Vendel a pásztoréletnek példája vót." S ők még ismerik azt a régebben mindig énekelt imádságos éneket, amellyel falujuk védőszentjéhez fordultak az október 20-án tartott „búcsúi nagymise" szertartása közben: Téged kérünk esedezve, irgalmas Isten! Szentjeidnek fölajánlott könyörgésünkben: Jószágunkat őrizd meg mindennemű veszélynek Ártalmától, Szent Vendelünk könyörgésére. Mindenünket Tőled vettük, mindenek Ura! Te alkottad a barmokat szolgálatunkra. Te vagy élő kútforrása minden javaknak, Te adsz erőt, táplálékot minden állatunknak, Tartsd meg Uram, amit adtál, hogy hív munkánkkal Kenyerünket megszerezzük jóvoltod által. Te kormányozod az időnek minden járását. Ne bocsájtsd ránk haragodnak kemény csapását. Ments meg minket az éhségtől, háborúságtól, Szárazságtól, árvizektől és a döghaláltól. Jószágunkat őrizd meg mindennemű veszélynek Ártalmától, Szent Vendelünk könyörgésére. Itt jegyzem ide a már előbb említett híres dombóvári juhász, „birkás, pipás" Puszpán Vendel bácsitól hallott négysoros pásztordalt is: Hajj ki, jószág a füre! Legeléssz el messzire. Majd gondodat viselem. Ha megsegél Vendelem. Simon Károly Az ínyenc Jókai Jókai Mór felesége révén, rokoni kapcsolatban állott a népes Feszty-családdal, akik közül többen jelentős szerepet játszottak nemcsak Komárom vármegye, hanem Tata és Tóváros életében is. Feszty Árpád, a neves festő, Jókai fogadott leányának, Jókai Rózának a férje, sokat tartózkodott nejével Tata-Tóvároson, hogy történelmi képeihez vázlatokat készítsen, és az ott élő testvéreket meglátogassa. Az Esterházy-uradalom alkalmazásában élt Feszty Lajos, jószágkormányzó, Feszty Adolf műépítész, országgyűlési képviselő, és Feszty Gyula, ugyancsak műépítész. A nyolc testvér közül a hatodik volt Feszty Béla (1686—1928) jogász és fia, a 89 éves korában, 1987 januárjában elhunyt Feszty István, akinek révén több Jókai-adat jutott birtokomba. Nagy ínyenc volt Móric bátyánk — vallja Feszty István. Alátámasztja azt Kozmáné Artner Mária (1863—1937), a tóvárosi „Szarka"-fogadó néhai bérlőjének, Artner Antalnak (1837—1893) leánya, aki ezeket mondta Jókairól: „Ha Tatán járt látogatóban, soha nem mulasztotta el, hogy egy-egy ebédet, de különösen vacsorát ne fogyasszon el Fesztyékkel és barátaival, a volt pápai iskolatársakkal a fogadóban." Felesége — Laborfalvi Róza (családi nevén Laborfalvi Benke Judit 1817—1886) — halála után Jókai Feszty Árpádék házánál élt, így a Fesztyekkel való kapcsolata megerősödött és a látogatások megszaporodtak. Sokszor kereste fel Komáromon kívül, Ógyallán a Feszty-kúriát és sűrűsödtek tatai utazásai is, így ír erről az időről 1893-ban: „Harmincznyolcz esztendeig éltem nemmel háborítatlan családi életet. Most már csak arczképet vesznek körül, s ezek álmaimban jelennek meg előttem. De sokszor megjelen. Mindig ugyanaz. Hanem azért nem állok egyedül. A hozzám való jóindulat átöröklődött gyermekeinkre: egy leányom, egy vőm, egy kis csevegő unokám. Rokonszenves alakok mind. Eszük, szívük hozzámvaló. Művészi lelkek ..." Artner Mária szerint, hajókat betért hozzájuk — legtöbbször többedmagával —, első dolga volt a konyhába menni, ahol megadta a kívánt ételéhez szükséges instrukciókat. Milyen fűszerekből mikor mennyi kerüljön az ételbe, pedig édesanyám (Mészáros Mária), aki egyúttal a főszakácsi teendőket is ellátta a fogadóban, nagyon jól ismerte Jókai ízlését.