Honismeret, 1988 (16. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Könczöl Imre: Nagykanizsa a szabadságharc idején. Cser József tanító naplója
1848. Március 19-én a március 15-én kivívott szabadságot fényes kivilágítással ünnepelte Kanizsa. Márc. 20-án a felsőtemplomban, a megnyert szabadságért, hálaadást tartottak. Az örömlövések közben egy mozsár-tarack szétrobbant, s egyik darabja Taródy Laci, 3. latin osztályba járó tanulót agyonütötte. A város fényes temetést adott neki. A korona vendéglőben nagy lakomát csaptak. Június 15-én volt az első követválasztás. Jelöltek: Bója Gergely, a kanizsai tanítóképző tanára, Rabóczky János ügyvéd és Chernel Ignác uradalmi ügyvéd. A választáskor véres verekedés támadt, három ember a kórházban, kapott sebeiben meghalt. Június 27-én új választás volt, s Bója Gergely lett a követ. Július 6-án az első honvéd zászlóalj Lázár őrnagy vezénylete alatt Kanizsára jött és állandóan ott maradt. Július 6-án a kapornaki járás nemzetőrei Kanizsán át a Drávához vonultak. Júliu 7-én a tapolcai járásból és júliu 8-án a szántói járásból való nemzetőrök vonultak a Drávához. Ezeket követte Batthyány (Batthyány) Károly gr. 300 nemzetőrrel. Az átvonuló nemzetőröket Csány László kormánybiztos hazafias beszéddel buzdította, lelkesítette. Szept. 11-én Jelacsics (Jellasics) Varasdnál 20 000 főnyi sereggel áttört. Perlaknál és Légrádnál is kísérletet tett. A magyar sereg Teleky Ádám gr. vezérőrnagy vezénylete alatt Kanizsára húzódott, s pár napi rendezkedés után tovább húzódott. Szept. 15-én (Jellasics) mintegy 30 000 főre becsült seregének egy részével Kanizsára jött. A tömeges vonulás 3-4 napig tartott. Azután már csak kisebb csapatok jöttek, mentek. 40 db ágyút és sok lőszeres kocsit hoztak magukkal. A városnak kellett adni nekik: kenyeret, húst, bort, babot, fát. Sok kárt tettek a szőlőkben, kukoricában. A marhákat lelőtték, egy pár embert legyilkoltak. A sok gazságért aztán a kanizsaiak, ha szőlőkben, mezőn egyet elfogtak, agyoncsapták és rögtön el is ásták. A kis kocsmákban többet agyonvertek. Kis-Kanizsán túl az erdőben az arra visszafelé menők közül is sokat agyonlőttek. Viharos és nehéz napok voltak ezek. Kijutott a rosszból mindenkinek. Különösen a városházánál, akik voltak, mint Albanics Flórián bíró, Turkovich György és Buvári János tanácsosok, Vajay Lajos szállásmester és Cser József őrmester, állták ki a bajok elejét. A többi tanácsos hol itt, hol ott járt, kelt és intézkedett. A derék Albanics bíró erélyének és tapintatának köszönhette a város, hogy a mozgalmas időkben nagyobb rombolástól és bajoktól megmenekedett. Szept. 24—25-én a városháznál önkénteseket toboroztak. Mintegy 25-30-at a következő napokban Egerszegre küldöttek. Kik onnan 7-8 nap múlva az egész honvédcsapattal visszajöttek és segítettek a horvátokat Kanizsáról kiverni. A kanizsai fiúk közül néhánynak a neve, kik az önkéntesek közé állottak: Buvári Ferenc, Blau Ignác, Cser Ferenc, Jakopovics N., Pánkovics József, Radics József, Redl Ferenc, Taródy N. Vidékiek: Csoknyai János és Vald-Erdősi József. (Október) Egy pár ezer horvát ágyúval az ifjú Nugent-Nuzván parancsnoksága alatt a város rétjén, utóbb a zsidó temetőben és körülötte tanyázott. Élelmiszereket követelt, de biztatásnál egyebet nem kapott, amiért a várost ki akarta raboltatni okt. 4-én. De a városiak ezt megtudván, délután 2 órakor megtámadták a rabolni jötteket, s a Hahóton levő önkéntes csapatot segítségül híva, a horvátokat megszalasztották. Estefelé Vidos őrnagy is megérkezett a vasmegyei nemzetőrökkel. Sok horvátot megöltek, 70—80 fogollyá lett, egy lőszeres kocsi és a barátok zárdájában fölhalmozott temérdek kukoricalisztjük, szalmájuk, vöröshagymájuk zsákmányul maradtak. A horvátok Szt. Miklóst és a többi útjukba esett falukat fölgyújtották. A horvátok elűzetése után néhány nap múlva Stadnitzki gróf, káplár 105 Sándor huszárral jött Kanizsára, kiket Grácból vezetett a haza védelmére. Okt. 14-én Percel (Perczel) Mór seregével Kanizsán volt, honnan Muraközbe vonult. Okt. 17-én a Murán áttört, a horvátokat Muraközből kiűzte. Nov. 9-én Percel Mór Friestnál — Stejerország — Burits osztr. tábornokot megverte. Több foglyot ejtett. Az őszi esőzések miatt a Dráva és Mura folyók kiáradtak, s az egész Muraközt víz borította, ezért Percei egész hadi népével visszavonult Letenyére, Kotoriba és Légrádba. December vége felé pedig a változott országos viszonyok miatt, egész seregével elvonult. 1849. jan. 1. Percei Mór utóhada Palóckay vezérlete alatt csikorgó hidegben Kanizsára jött, s egy napi pihenés után tovább vonult. Jan. 13-án förgeteges időben, az öreg Nuzsán osztr. tábornok 13 000 emberrel Kanizsára bevonult. Némely házba 13—14 katonát is beszállásoltak.