Honismeret, 1988 (16. évfolyam)
KRÓNIKA - Dr. Szabó T. Attila: Nagy Miklós emlékezete
Könyvespolc Honismereti dolgozatok Győr megyéből Sokan sajnálkoznak: manapság nincsenek tudós tanárok, nagy tanáregyéniségek, akik tudásukat és lelkük robogását az ifjú nemzedékre hagynák. Bizony, megfogyatkozott a számuk az utóbbi, embert próbáló évtizedekben, de azért igazak mindig találtatnak. Ilyen, néprajztudósnak és pedagógusnak egyaránt igaz embernek ismertem meg dr. Timaffy Lászlót. Tudományos munkásságát nem méltatom, nem is vagyok rá hivatott. Három szerény, de ízléses külsejű füzetről szeretnék most hírt adni, a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ Néprajzi Szakkörének kiadványairól. A szakkör az 1976/77-es tanévben alakult, 10 év alatt 174 középiskolás tagja volt. Közülük 104-en írtak díjnyertes pályamunkát. Ezekből szerkesztette a szakkör vezetője, dr. Timaffy László, a három füzet anyagát. A dolgozatokból részleteket közöl, így alig 120 oldalon 36 fiatal jut közlési lehetőséghez. Középiskolások vagy érdeklődő felnőttek számára is változatos olvasmányt nyújtanak ezek a kiadványok. Megtudjuk belőlük, hogyan dolgozott (s miért nem ivott) a győri kefekötő, hogyan állítottak májusfát Bőnyrétalapon, milyen növényeket használtak gyógyításra Mecséren, miként élt és dolgozott egy bábaasszony Ásványrárón, hogy étkeztek Győrszentivánon, hogyan temetkeztek Felpécen, és azt is, hogyan változnak a szokások. A diákok értékes gyűjtőmunkát végeztek, anyagaik forrásértékűek, dolgozatuk teljes szövege elősegíti a tájegység néprajzkutatóinak összegző, elemző munkáját. Ez a szakköri munka egyik haszna. A középiskolások írásain átsüt az idős emberek szeretete, tudásuk, tapasztalataik iránti tisztelet, a múltjuk — s így népünk múltja — iránti érdeklődés. Ezek a diákok nem a nemzedékeket — olykor mesterségesen — elválasztó korlátokat látják, hanem azt, ami összeköti az öregeket, a középkorúakat és a fiatalokat, vagyis a folyamatosságot és összetartozást. És ez a szakköri munka legfőbb értelme! De ha a dolgozatíró diákok mindezt tudják, kihez szólnak a szakkör kiadványai? Ezek a füzetek elsősorban módszertani segédanyagok. Útmutatást és biztatást adnak az ifjabb, a jelenlegi győri középiskolásoknak, hogyan dolgozzanak. De jó lenne kezébe adni országszerte és határainkon túl is minden szakkörvezető tanárnak és pályamunkát író diáknak! A vaskos történelmi és néprajzi szakkönyvek olykor elbizonytalanítják a 14—18 éves, kezdő néprajzos tanulót, mert úgy érzi, ő még nem képes értékes, hasznos dolgot létrehozni. Ezek a szakszerűen, jó stílusban megírt, szakmailag igényes diákmunkák azonban sok értelmes, igyekvő középiskolásnak, sőt általános iskolásnak szolgálhatnak mintául és biztatásul. Jó lenne, ha a következő kiadványuk nagyobb példányszámban jelenne meg, s minden középiskolás honismereti szakkörbe eljutna. Tajti Erzsébet Sej, Szada falu .. . Néprajzi olvasókönyv (Szada Községi Tanács és a szadai Székely Bertalan Általános Művelődési Központ, 1987. 292 old.) A Pest megyei Szada község igazi ajándékkal lepte meg önmagát és a néprajz Barátait: Sej, Szada falu címmel néprajzi olvasókönyvet jelentettek meg. A kötet sem monografikus teljességre, sem kalendáriumi pontosságra nem törekszik. Bár kétségtelen, hogy mindkettő felé hajlik. Négy fejezete az évszakok nevét kapta címül. Innen a kalendárium jelleg, hiszen a naptári ünnepek sorrendjében következnek a szokások és a hozzájuk kapcsolódó táncleírások, versek, népdalok. Nemcsak olyan ünnepi szokások elevenednek meg az elbeszélések, fényképek, ábrák segítségével, mint a húsvét, farsang, búcsú, szüret, karácsony, hanem a mindennapi élet szükségszerű eseményei is. Legalább olyan hangulatos a szappanfőzés, a böjti ételek, a kenyérsütés, a kukoricafosztás leírása, mint a gyermekjátékoké vagy a vőfélyverseké. Egy autodidakta szadai költő, Petrák János versei is helyet kaptak a kötetben. Helytörténeti leírást is olvashatunk. Olyan a szerkesztés, hogy egyúttal élvezetes olvasmányt tarthatunk kezünkben. A falu önmagának állított emléket ezzel. Ki ne lapozgatná szívesen saját családi fényképalbumát vagy emlékgyűjteményét. A kötet anyagát gyűjtötte és szerkesztette Cziberéné Szitó Mária. örülnénk, ha példa lenne: az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy ilyen kiadványok még megjelenhessenek. örülnénk, ha minél több falu tanácselnöke írhatna a szadai Nádaski Lászlóéhoz hasonló gondolatokat: „Ahhoz a forráshoz próbáltunk visszanyúlni, mely a népi kultúrából napjainkban is tetten érhető . . . Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnének jobban betekinteni szűkebb hazánk életébe, s méginkább kötődni ehhez a tájhoz." "Néprajzi nyelvjárási dolgozatok No. 1/1983. — Honismereti dolgozatok No. II./1984. — Honismereti dolgozatok No. III./1985—86. (Szemelvények a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ Néprajzi Szakkörének díjnyertes pályázataiból. A szakkör vezetője és szerkesztője: dr. Timaffy László. Kiadja a győri Petőfi Sándor Művelődési Központ)