Honismeret, 1989 (17. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Kálmán Attila: Beszédes emléktáblák Tatán
A Bláthy Ottó Ipari Szakmunkásképző Intézet földszinti folyosóján lévő dombormű Brém Ferenc, tatabányai szobrászművész alkotása. Felavatták 1987 szeptemberében, az iskola névadó ünnepségén A környező községekben is a Baráti Kör kezdeményezte több emléktábla elhelyezését. Pl. Fekete Lajos történész és török nyelvész (Tardosbánya), Paulini Béla író, újságíró, a Gyöngyösbokréta néptáncmozgalom megszervezője (Baj), Vincze Imre zeneszerző (Kocs). A legfontosabb adósságok jelentős részét sikerült tehát törleszteni, de akad még néhány olyan, városunkhoz vagy környékéhez kötődő jelentős személy, aki megérdelmelné, hogy megőrizzük emlékét. Pl. a Tatán születettek közül: Beke Gyula (1832-1918) a magyar fülgyógyászat egyik úttörője, a szakma nemzetközi tekintélye; Fittler Kamill (1853-1910) építész-író, az Iparművészeti Főiskola első igazgatója; Ghyczy Ignác (1799-1870) gazdasági szakíró, 1848-ban a tatai nemzetőrök századosa, az Országgyűlési Könyvtár egyik megalapítója; Jankó Pál (1856-1919) zongoraművész és feltaláló; Kudora Károly (1851-1916) az első magyar könyvtártan szerzője, több nagy könyvtár és metszetgyűjtemény rendezője; Lipthay Sándor (1847-1905) mérnök, vasútépítő, szakíró, akadémikus; Zilahy György (1929-1966) festőművész. Nem itt születtek ugyan, de életük, munkásságuk Tatához is kötődik: Gáthy István (1780-1859) mérnök, akadémikus, az első magyar nyelvű zongoraiskola szerzője; Konkoly-Thege Miklós (1842-1916) csillagász, akadémikus, 1896-ig a tatai körzet országgyűlési képviselője; Feszty Adolf (1846-1900) építész; Feszty Árpád (1856-1914), Schadl János (1892-1944), Dobroszlán Lajos 1902-1986) és Kerti Károly (1917-1986 festőművész. Valasek Ferenc (1858-1917) az Esterházyak főhalászmestere, aki Magyarországon megkezdte a nagyüzemi halászatot. Remélem, hogy a Naszályon született Angyalffy Mátyás András (1776— 1839) mezőgazdasági szakíró, a keszthelyi Georgikon neves tanára, akadémikus emléktáblájára sem kell sokáig várnunk. Körültekintő kutatómunkával, mérlegeléssel a névsor kiegészíthető lenne még néhány névvel. A tatai tóparton sétálókat tájékoztatni kellene tömören a vár történetéről, a környéken látható fontosabb épületekről, a kastélylyal szemközti dombon 1889-től 1913-ig állt színházról, az angolparkot fölkeresőket pedig az egykori szabadtéri játékokról, lóversenyekről, forrásokról, barlangokról, az olimpiai edzőtáborról. Addig is, amíg minderre sor kerülhet, vigyázni kellene a már meglévő emlékekre. A régi tóvárosi községháza (most a Koma- Lásd még a hátsó borító képeit.