Honismeret, 1989 (17. évfolyam)
TERMÉS - Dr. Ónody Magdolna: Petőfi Zoltán élete
pedig Arany Jánosék látták vendégül az anyát és Zoltánt Szalontán. Petőfi május 25-én ment fiáért Szalontára, s május 29-én indult vissza Pestre, hol közben Júliával eltemették a járványos betegségben elhunyt Petrovics nagyszülőket. Július 5-én érkezett Petőfi Mezőberénybe, Orlayhoz, családjával együtt. Innen július 17-én akartak elindulni, hogy végképp letelepedjenek Erdélyben. Tornán Miklós Miklós református pap vendégszeretetét élvezték, július 21-én, Zoltán itt volt utoljára apjával, Petőfi innen Bemhez indult. A fehéregyházi ütközet után Júlia fiával együtt Kolozsvárra ment, s augusztusban a Szathmáry-Papp-féle házban laktak a mai Március 6. utcában. 1849-1850 telén pedig a Petrichevich-Horváth ház második emeletén, az Óvárban. Innen februárban Erdődre vitte őket Júlia apja és Zoltán ott is maradt. Másfél éves korában jutott fel Pestre mostohaatyjához, Horváth Árpádhoz. Itt járt óvodába 1856-ban, majd itt kezdte iskolai tanulmányait is. Szülei a Hársfa u. 1. számú házban laktak, Zoltán, hogy közelebb legyen az iskolához, nagynénjénél a Duna-parti Storr-házban. Ha magántanuló volt, jó jegyei voltak, ha nyilvános tanuló hanyatlott. Mivel a gimnázium hatodik osztályában megbukott, 1864 augusztusától gazdasági gyakornok lett Csákón, Geisztiék birtokán, ahol nagybátyja is dolgozott. Abban a tanévben Szarvason lett magántanuló, a VII. osztályban pedig rendes tanuló. Ekkor mulatozó életmódot folytatott, s mivel kicsapással fenyegették, áprilisban engedelem nélkül távozott. Útját Nagykőrösnek vette. Itt gyenge bizonyítványt szerzett és júliusban Csákóra érkezett. Nagybátyja ezután a szegedi kegyesrendiekre bízta. Életmódja miatt tanárai itt is kicsapással fenyegették, ezért 1867. február 1-jén bizonyítvány nélkül kimaradt a gimnáziumból. Mostohaapja közbenjárására fölvételi vizsgát tehetett a budapesti IV. kerületi Állami Főgimnáziumba, de 1867 áprilisában végképp megszökött az iskolából, érettségi bizonyítvány nélkül. Nagybátyja azt írta anyjának: „nem érdemel részvétet, szánalmat tőlünk". Zoltán Debrecenben szállt ki a vonatból. Szerencséjére a debreceni színház akkori intendánsa, Kiss Sándor szerződtette Petőfi fiát, 30 forint havi fizetéssel. Zoltán tartalék pénzét apjának a színházban lévő szobra mögé rejtette, ide járt „kölcsönkérni" apjától, ha valamit fizetnie kellett. A színháznál kisebb szerepeket kapott. Felkereste szülőházát és azokat a helyeket, ahol apja egykor lakott. Fogasnét, a jegyszedőnőt, ki 1843-1844 telén apját befogadta, már nem találta életben. A házait Szendrey Ignác már 1860-ban eladta, mikor Pestre költözött. Egressy Ákos egy debreceni útja alkalmával Zoltánt betegen, fekve találta egy kis Csapó utcai bérszobában. Nyári időszakban nem kaptak fizetést a színészek. Nagyváradra mentek játszani, majd Sátoraljaújhelyen is szerepelt. Zoltán szegényes anyagi helyzetéről így írt Gyulai Pálhoz: „Ha még egy hónál tovább nem vehetek ruhát, a szó szoros értelmében meztelenül maradok..." Anyjának pedig így számol be Debrecenből 1868. március 24-én: „Nem korhelykedek, számtalan írnivalóm nem is adna rá időt... meg vagyok hűlve... szeretnék egy pár csizmát és két lábravalót." Csákóra került ismét nagybátyjához, anyja halálos betegen feküdt Pesten. „Arra ne gondolj, hogy őszig Pestre jöhetsz" - írta Zoltánnak Gyulai Pál. Június 4-én azt írta: „Pestre érkezve ne hozzánk szállj, hanem valamelyik vendéglőbe... mert nincs hová szállítsunk... különben is későre érkeznél, minthogy 9 óra után, mikor már nagyatyád vacsorált, s mint gyengélkedő lefeküdt." Augusztusban anyja olyan rosszul lett, hogy sürgősen hívták hozzá a fiát. Júlia 6-án meghalt, 9-én temették. 1868 júliustól 1869. márciusig nagyapja viselte gondját Zoltánnak. Ezután Kecskeméten tartózkodott, saját feljegyzései szerint színészkedett is. Júniusban felhagy a színészettel. Az Árvaszék Toldy Józsefet rendelte ki gondnokául. A gyám 28 éves volt. Kétségbeejtő egészségi állapota miatt gyámja tüstént Rozneau fenyves vidékére küldte, ahonnan szeptember 1-jén tért vissza Pestre. Október 8-án dr. Kajdacsy István megvizsgálta és hátrányosnak találta mind a tanulást, mind pedig „bármely kereseti módját az életfenntartásnak, melegebb éghajlati tartózkodási helyéül Meránt ajánlotta". Toldy 500 forintot kapott erre a célra az Árvaszéktől. Zoltán útközben Bécsben maradt 9 napig, majd Meránban, a Berger panzióban színművet és verset fordított. Az újabb pénzküldemény egy részét Bécsben költötte el, s a bécsi életmód tönkretette a meráni javulást. A fővárosba visszatérve Toldy csak saját zsebéből adott neki forintokat. Augusztusban atyja unokatestvére, Baranyai Sándor magával vitte Szabadszállásra, birkasavókúrára, de a társaság 6 heti mulatozásba sodorta a nagy költő fiát. Szeptember utolsó napján Pesten szállt meg barátjának, Dolinay Gyulának a lakásán a Sándor utca 12. sz. alatti házban. Nagyapja a 17. sz. alatt lakott. Szállásadójuk Sinkovics Mártonné volt. Ekkor már megjelent 3 verse és egy prózája. Ereklyéit szerette volna még biztonságban tudni barátjánál, úgymint bizonyítványai.