A Honismeret Évfordulónaptára, 1990
A kiadványban való tájékozódást részletes tartalomjegyzék, betűrendes mutató, rövidítésjegyzék és különböző betűtípusok alkalmazása segíti. Külön választom a gyűjtemény és a katalógus értékelését. A gyűjtemény is igen rangos. Különösen gazdag anyag birtokában van a következő jeles személyekről: Baróti Szabó Dávid, a Beothyek, Csokonai Vitéz Mihály és Lillája, Jászai Mari, Jókai Mór, Klapka György, Kultsár István, Péczeli József, Szinnyei József, Takáts Sándor, Táncsics Mihály és Thaly Kálmán, továbbá a komáromi várakról, iskolákról, nyomdákról és színészekről, Brigetióról. Tiszteletreméltó a régebbi és mai helytörténészek: Alapy Gyula, Baranyai József, Takáts Sándor, illetve Csukly László, Ferenczy Miklós, Hegedűs Béla, Kecskés László, Ortutay András, Szénássy Zoltán, Tapolczayné Sáray Szabó Éva nagyszámú munkájának összegyűjtése. Csupán néhány egyenetlenségre hívom föl a munka folytatóinak a figyelmét. Néhány esetben (pl. Czuczor Gergely, Lenár Ferenc) a jeles személyekről több kiadványt is említ, de a saját munkáik közül egyet sem. A legtöbb helyismereti gyűjtemény szinte kizárólag irodalmi, nyelvészeti és történelmi munkákat tartalmaz - ez szélesebb körű az átlagnál, hiszen sok oktatástörténetit, szíháztörténetit, orvosit is. Azonban itt is az indokoltnál kevesebb hangsúly kap több terület pl. néprajz, kézőművészet, zene, nem beszélve a különböző természettudományokról. Végül - figyelembe véve a város és a körzet kettéosztottságát és az elszakított részek korlátozott lehetőségeit - még tudatosabban, rendszeresebben kellene gyűjteniök Észak-Komáromnak (Rév-Komárom) és vonzáskörzetének a múltjára és jelenére vonatkozó forrásmunkákat (a volt bencés gimnázium jeles tanárainak és diákjainak tevékenysége, Konkoly-Thege Miklós ógyallai csillagvizsgálója, a Feszty-testvérek alkotásai, a martosi népművészet stb.), így válhatna az igen színvonalas gyűjtemény még értékesebbé, teljesebbé. Magáról a katalógusról csak elismeréssel írhatok, példaként állítva mások elé. Azért, mert a függelékben igen tömören ismerteti a könyvtár történetét, szolgáltatásait, fiókkönyvtárait, a városkörnyéki könyvtárakat; s azért is, mert a szerkesztő gondosan ügyelt arra, hogy az ezer példányban megjelent kiadvánnyal ne csupán reprezentáljanak, hanem jusson el belőle minél több a valódi felhasználókhoz (könyvtárak, oktatási és művelődési intézmények, helytörténeti kutatók) IS. Kálmán Attila Baranyai népmesék. Napjaink fiatalsága ha szórakozni akar, erre sok lehetőséget talál. Videózhat, tévézhet, magnózhat, s ha ezekből kifogyott, vagy ezeket megunta, akárEste, Éjfél, Hajnal. A meséket gyűjtötte, a kísérő tanulmányt írta, a szójegyzéket és a típusmutatót készítette: Banó István. Mesék, mondák, történetek. Szerkesztette: Kovács Ágnes. Akadémiai, Bp. 1988. 248 old. olvashat is. S akik éppen az olvasást választják, olvasmányaikon keresztül megismerkedhetnek a néphagyományokkal is. Erre szolgálnak azok a könyvek, melyeket az Akadémiai Kiadó Mesék, mondák, történetek sorozatcímmel jelentet meg. Ma ugyanis a legtöbb helyen már csak könyvből ismerkedhet meg a fiatal a mesével, mondával, egyszóval népének hagyományaival. De korábban nem így volt. Még néhány évtizeddel ezelőtt is elevenen élt a falvakban a mese. A gyermekek még iskolába kerülésük előtt hallhatták szüleiktől, nagyszüleiktől és később is számtalan alkalom kínálkozott minden faluban a mesehallgatásra. Ma azonban már erről nem lehet szó. Ezért tesz nagy szolgálatot a kiadó a fiatalok haza- és népszeretetének kialakításában, amikor egy-egy vidék meséit, mondáit, történeteit közreadja. A Mesék, mondák, történetek sorozat negyedik tagjaként látott napvilágot ez az újabb kötet. Az eddig megjelentek az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény köteteinek anyagából adnak válogatást. Az Este, Éjfél, Hajnal című kötet meséit az 1930-as években Banó István gyűjtötte a Baranya megyei Hegyhát néven ismert tájegység községeiben. Tíz hegyháti falu 18 mesemondójának 47 meséje szerepel ebben a kötetben. Ezek közül 20 tündérmese, 5 legendamese, 11 novellamese és 11 tréfás mese. A kötet második részében megismerjük a tájat, ahol a mesék születtek, terjedtek. Szól a szerző a mesemondókról, azokról a jellegzetességekről, melyek a Hegyhát népmesekincsét az 1930-as években jellemezték. Vázolja a mesélési alkalmakat, melyek abban az időben elég gyakran adtak lehetőséget a mesehallgatásra. Ezek közül is kiemeli a katonaéletet s ennek keretén belül vizsgálja a mesék vándorlását is. Nem feledkezik meg arról sem, hogy a meseszövegekben előforduló tájszavakat vagy az idegen szavakat a mai köznyelvi jelentésével együtt jegyzékbe foglalja, és foglalkozik a nyelvi sajátosságokkal is. A kötet végén típusmeghatározás található. Ezek a mesék nemcsak a gyermekeinket, hanem a felnőtteket is szórakoztatták a maguk idejében. A mostani szerkesztés, válogatás azonban elsősorban a 6-14 éves gyermekek számára akart élményszerző olvasmányt adni, de a felnőttek is haszonnal forgathatják. Amikor a sorozat szerkesztői, a kiadóval egyetértve megkezdték a kötetek megjelentetését, azt akarták elérni, hogy az iskolások ismerkedjenek a népmesével. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy minden iskolai könyvtárban megtalálhassák a tanulók a sorozat köteteit. Milyen hasznos lenne az is, ha az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei után a Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei is sorra kerülnének. Mert nemcsak olvasmánynak kiváló ez a sorozat, hanem külső alakra is gyönyörűséget okoz. Nagy Géza