Honismeret, 1990 (18. évfolyam)

1990 / 2-3. szám - ÉVFORDULÓK - A budai királyi palota Zsigmondtól Mátyásig (Nagy Emese)

Mátyás nem új épületekkel bővítette a budai várat, hanem a régi épületeket „modernizál­ta", s helyenként valószínűleg újabb emeletekkel toldotta meg ezeket. Kitűnik ez Bonfininek, Mátyás történetírójának megjegyzéseiből is: „A budai várat, ahol Zsigmond nagyszerű építkezésein kívül semmi megtekintésre méltó nem volt, kezdte kiépíteni, különösen a belső palotát... Olyan palotákat emelt, melyek nem maradtak a rómaiak pompája mögött. Tágas ebédlők, fényes előszobák és hálószobák vannak benne; mennyezetük díszítése más és más, s az aranyos címerek változatosságával tűnnek ki. Az ajtófélfák berakásokkal ékesek, jeles művűek a kandallók, tetejükön négyesfogatok és számos, a római ősöket ábrázoló szobor van. Lent tárházak vannak és kincstár. Ez a rövid idézet mintegy summázza Mátyás építkezéseinek lényegét: nagy pompával építteti át a régi épületeket, római mintára - azaz reneszánsz stílusban. Mindebből a szépségből és gazdagságból napjainkra igen kevés maradt. Mátyás építkezé­seinek visszaidézéséhez a korabeli és későbbi leírásokra, néhány, zömmel a töröktől való visszafoglalás körüli időkből származó metszetre, térképre, valamint a régészeti feltárások során felszínre került építészeti töredékekre, kőfaragványokra támaszkodhatunk. Eredeti helyén egyetlen reneszánsz stílusú épület, vagy épületrészlet sem maradt fenn, csak azokat a korábbi eredetű alapokat, illetve azok egy részét ismerjük, amelyeknek a felső emeletein zajlottak Mátyás építkezései. A középkori alaprajz ismeretében tudjuk többé-kevésbé értelmezni, helyhez kötni a források adatait, s tudjuk elképzelni a töredékekből rekonstruált építészeti és díszítő részletek helyét. Ha áttekintjük a Mátyás korára datálható, meglehetősen nagyszámú ásatási kőleletet, két alapvető megállapítást tehetünk: az egyik, hogy a maradványok kisebb része még gótikus stílusú, ami arra vall, hogy Mátyás korában is folytak még a budai várban gótikus stílusú építkezések. A reneszánsz faragványok nagy mennyisége, gazdagsága és változatossága azonban azt is igazolja, hogy az átépítések nagyobb részét már reneszánsz stílusban végezték. Helyenként valószínűleg nem zárhatjuk ki a késő gótikus és reneszánsz elemek keveredését sem - mint ahogy ez szerencsésebb esetekben másutt, pl. többek között Visegrádon is, igazolható. A reneszánsz építészet Itálián kívül először Magyarországon, Mátyás udvarában honoso­dott meg. Általában azt szokták mondani, hogy Mátyás Beatrixszal 1476-ban kötött házassága után kezdett reneszánsz stílusban építkezni. Nem tulajdoníthatjuk azonban egyedül e házasságnak az új stílus iránti fogékonyságát, már azért sem, mert a nápolyi és a hazai reneszánsz művészet fejlődésében párhuzamosságok fedezhetők fel. Beatrix Magyar­országra jövetele előtt atyja nápolyi palotáját 1451-1457 között még spanyol gótikus mesterek építették, s Beatrix a reneszánsz művészetnek csak szórványos, kisebb emlékeit láthatta szülővárosában. A magyarországi reneszánsz előzményei a korábbi magyar-itáliai kapcsolatokban is rejlenek, melyek az Anjouk koráig nyúlnak vissza. Tovább erősödtek ezek a kapcsolatok Zsigmond idején, főként a király német-római császárrá választása után, amikor a humanizmus nem egy képviselője fordult meg a király környezetében és budai udvarában. Zsigmond kancelláriájában kezdte pályafutását Vitéz János, Mátyás későbbi nevelője, aki váradi püspöki udvarában humanista központot és máig nevezetes könyvtárat hozott létre, aminek köteteit ifjúkorában Mátyás is forgathatta. Ezek az előzmények tették fogékonnyá Mátyást a részben Beatrix kíséretében Nápolyból Budára érkezett humanisták tanai iránt. Közöttük a reneszánsz építészet hazájából, Firenzéből származó Francesco Bandini serkenthette Mátyást az új stílusú építészet pártolására, aki 1490-ig tartózkodott a király környezetében, s aki később Filarete építészetről írott olasz nyelvű, elméleti és gyakorlati ismereteket tartalmazó munkáját hozta el Mátyás számára Itáliából. Ezt a művet fordíttatta le Mátyás latin nyelvre Bonfinivel, aki a fordításhoz 1489-ben írt előszavában így fordul Mátyáshoz: „Te az összes művészeteket pártolod, de elsősorban az építészetet, mivel úgy tetszik, semmi sincs, ami jobban hozzá tartoznék a fejedelmi nagyszerűséghez." Galeotto Marzio szerint annyira értett az építészethez, hogy a legjáratosabb építészekkel győztesen vitázhatott az épületek szép és helyes beosztásáról. Bonfinitől tudjuk, hogy figyelemmel kísérte az olasz fejedelmek építkezéseit, s ezekről felvilágosításokat kért az udvarában megfordult követektől. Egy másik író szerint „Arra törekedett, hogy bőkezűség­ben és fényűzésben korának összes fejedelmeivel versenyezzen, és ezekben, éppúgy, mint a hadviselésben, a többi királyokat túlszárnyalja." Az antikvitáshoz (azaz a reneszánsz építészethez) való fordulása tudatos. Bonfini leírja, hogy „.. .lelked leginkább azokkal az építkezésekkel törődik, amelyek az antikvitással fognak vetekedni..." Azzal pedig, hogy ugyancsak Bonfini, Mátyás király eredetét visszavezeti a

Next