Honismeret, 1991 (19. évfolyam)
1991 / 2. szám - TERMÉS - Pozsonyligetfalu hányatott sorsa (Dr. Fogarassy László)
TERMÉS Pozsonyligetfalu hányatott sorsa Aki Dunántúlról, Burgenlandból vagy Bécs felől közelíti meg Pozsonyt, már messziről láthatja Ligetfalunak az utolsó másfél évtizedben épült toronyházait. A XVII. század második felében még jelentéktelen kis falu volt a Duna jobb partján, Pozsonnyal szemben, a Pálffyak pozsonyi uradalmának a tartozéka. Túlnyomórészt németajkú lakosai kertészkedésből és furvarozásból éltek. Sokat szenvedett a Duna árvizeitől, amelyek olykor még a Mária Terézia korában emelt védőgátat is áttörték. 1. A Győrből, Sopronból és Bécsből Pozsonyba vezető országutak ezen a tájékon találkoztak, ahol aztán a török háborúk utolsó évtizedeiben a két utcából álló Engerau (Ligetfalu) település kialakult, mégpedig az Ungerau szigeten. Ennek első okleveles nyoma még a tatárjárás előtti időből való. Bors comes 1225-ben kelt adománylevelében Mogorsziget (Magyarsziget) néven van említve. Ezt fordította le a pozsonyi németség Ungerau-nak, amely név először 1493-ban fordul elő Pozsony város számadás-könyvében. Az Ungerau név torzult el idők múltán Engerau-vá, így az okmányokban először 1654-ben fordul elő, egyúttal az Ungerau név eltűnik az okiratokból. Még ekkor is sziget névvel szerepel (insula) egy ottani ház kapcsán, mint falu (pagus Engerau) először egy 1674-ben kiállított okiratban jelenik meg. Tévesen említik az irodalomban Ligetfalut, mint 1596-ban a dévényi uradalom tartozékát, ez elírás Lajtafalu (Potzneusiedl, Burgenland) helyett. Ligetfalu sohasem tartozott a dévényi uradalomhoz, hanem pozsonyi várbirtok volt. A már említett 1225. évi adománylevélben szereplő Besseneu-sziget (Besenyősziget) Pozsony szabad királyi város határába került és neve a pozsonyi németek nyelvén Pötschenau-ra változott. Szintén gyakran fordul elő a városi okiratok között. Besenyők emlékét őrzi a Káptalanmajortól keletre, az osztrák határ közelében lévő Pötschen dűlő is. A határőrző besenyők legalább egy-két emberöltővel a Bors ispán (comes) által kiállított okirat kelte előtt költöztek el Lajtafalura (ma: Potzneusiedl, Burgenland) és a csallóközi Kis- és Nagypadányba. Megszűnt településük helyén, illetve közelében jött létre a már német jövevényekre valló Fluecendorf (a név változatai: Fleczyndorf, Wlocendorf, Flanschendorf). E praediumon kívül említik a borsmonostori apátság javára kiállított okleveleiben az alábbi lakott helyeket, amelyek Ligetfalunak Köpcsénytől elcsatolt mostani határában feküdtek: ecclesia Dersu (Derzs temploma) a Pötschen dűlő tájékán villa Heteser (Hetesér falu) Ligetfalu és Köpcsény (ma Kittsee, Burgenland) közt félúton az egykori Durvay-téglagyár tájékán és locus Ivani (Iványi hegység), a dunai gázló közelében, a Mosonból bevezető út mellett. („Gázló" alatt átkelőhelyet kell érteni, amit Püspöki Nagy Péter említ, ezen át folyt közlekedés Köpcsény és Püspöki közt.) Ezen átkelőhelytől északra volt Nyassziget (olvasása Nyársziget és nem Nyársziget vagy Nyilas-sziget), amely részben a későbbi Spiegelhagen erdő (ma tükörfordítással: Zrkadlovy háj) szigettel azonosítandó. Neyng nevű település vagy föld sem ezen a tájékon, sem Alsó-Ausztriában nincs: az oklevél kidolgozója hibásan másolta át az eredeti, már rosszul olvasható Domonkos bántól származó okiratból Heynburg (Hainburg) város nevét. Ez a dolgozat Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története című 200 oldalas monográfia tartalmi összefoglalása, amely el van látva lábjegyzetekkel. A határleírás megjelent szlovák nyelven a pozsonyi városi múzeum 1970. évi évkönyvében (Rocenka múzea mesta Bratislavy VI. 1970. 379-388.). Az egész monográfia kiadását a pozsonyi Madách Könykiadó 1984-ben a lektor ellenzésére hivatkozva megtagadta.